A tabáni borpiknik csak egy eleme a Szeretem Budapestet Mozgalom (SzeBu) által kidolgozott Zöld Budapest koncepciójának. A vízió része a Belgrád rakpart és a Gellért tér átépítése zöldfelületek kialakításával, a budai szőlőskert program folytatása, illetve a Vigadó teret és a Várkert Bazárt összekötő – a mozgalom által már régóta szorgalmazott – gyalogos- és kerékpáros híd. A koncepciót a SzeBu a közelmúltban hozta nyilvánosságra, a híd ("zöld bringahíd") tervei pedig a napokban jelennek meg az Octogon építészeti és designfolyóiratban.

"Az elképzelés abból indul ki, hogy Budapestnek nem azt kell fejlesztenie, amiben nem jó, hanem amiben páratlan, amiben nyilvánvaló értékei, meghatározó karakterisztikumai vannak. A vízió másik alapja, hogy a motorizációnak köszönhetően mára Budapest levegője a kontinensen a második legszennyezettebb, így nagy szükség lenne a gyalogosfelületek növelésére, az autóbuszos városnézés helyett a gyalogosturizmus elősegítésére" – mondta a hvg.hu-nak Bojár Iván András művészettörténész, a SzeBu vezetője.

Ebbe a koncepcióba illeszkedik a tabáni borpiknik elképzelése is. A Budai Vár oldalában már megvalósult, egy hektáros szőlőskert látványos ugyan, de az egykori budai borkultúrát csak megidézi, nem teremti meg újra. Márpedig Budán a XIX. század végéig virágzott a borászat, akkor azonban a filoxéra-járvány kiirtotta onnan a szőlőművelést, és Béccsel ellentétben Budapesten nem telepítették újra a kipusztult szőlőterületeket. Ugyancsak fontos szempont, hogy a hazai borkultúra ma ismét virágzik, csak nem Budán.

"Legmagasabb színvonal" vagy "parasztvakítás"?

A Szeretem Budapestet Mozgalom elképzelése szerint a Tabánban 22 – egyenként mintegy 100 négyzetméteres – borpince épülne ki a föld alatt, bennük a hazai borvidékek borait független és évente rotált sommelier-kből álló zsűri választaná ki. "Ők garantálnák azt, hogy aki megfordul ezen a helyen, kizárólag a magyar agrárium legmagasabb színvonalával találkozhatna" – mondta lapunknak Bojár Iván András.

Budán egykor virágzott a szőlőtermesztés és a borkultúra

hvg.hu

Ez ellen tiltakoznak a Tabán és a Naphegy lakói; a környéken már megjelentek a koncepciót ellenző szórólapok. A koncepció, elképzelés, vízió szavak fontosak, figyelembe véve, hogy a Zöld Budapest koncepciója mögött jelenleg nincs politikai támogatás vagy befektetői szándék. A tiltakozók azonban már úgy emlegetik a tabáni borpikniket, mint "majdnem konkrét fővárosi terv"-et.

A félreértés oka az lehet, hogy a Szeretem Budapestet vezetője ugyanaz a Bojár Iván András, aki az előző ciklusban a Városháza városarculati tanácsnoka volt, jelenleg is önkormányzati főtanácsadó. Bojár volt az előző ciklusban a budavári szőlőskert ötletgazdája.

A környéken lakók – amint az a szórólapokból kiderül – aggódnak a "szánkózóknak oly kedves nagy lejtő"-ért, azt kívánják elérni, hogy a "Budának eme oxigént adó, zöld, csendes és mindenki számára élvezhető természeti kincsét ne pusztítsák el". A tiltakozó civilek petíciót is indítottak az interneten a Tabán "vigalmi negyeddé való átalakítása" ellen; egy hét alatt mintegy 800 aláírás gyűlt össze.

Saly Noémi várostörténész a Tabánban lakik, és határozottan elutasítja az ötletet, ahogy fogalmazott: az "parasztvakítás". Mint azt lapunknak elmondta: nem igaz, hogy az építkezéssel nem sérülne a zöldfelület, hiszen ha a felszín alatt építkeznének, óhatatlanul a fák gyökereibe ütköznének. "'A növényzet ráadásul ott a legsűrűbb, ahová a Szeretem Budapestet a 22 épületből álló pincesort álmodta. Az építkezéshez közművesítésre, utakra lenne szükség, ami tönkretenné a környezetet. A tabáni park idén 75 éves: ma már így is megbecsülést érdemel" – sorolta az ellenérveket.

A fejlesztés és fenntartás érdekében

Bojár Iván András cáfolta, hogy vigalmi negyedet terveznének a Tabánba. Mint mondta: a pincék a 174 ezer négyzetméteres parkból 2200 négyzetmétert foglalnának el, azt is a föld alatt. (Ott ma is megtalálhatóak a 30-as években lebontott tabáni házak pincéi – betemetve.) A szolgáltató épület már igényelne felszíni építkezést, jóllehet egy része ennek is a felszín alatt lenne, ám ez sem lenne nagyobb 300-400 négyzetméternél. Funkcióját tekintve pedig éppen, hogy a park fenntartását, fejlesztését biztosító szolgáltatások befogadására jönne létre: szánkó- és piknikkosárbérlés, kerékpárkölcsönző és szerelőműhely, parkőrök pihenő helyiségei, térfigyelő helyiség, nagy kapacitású mosdó-traktus, és ehhez hasonlók.

Saly Noémi nem fogadja el azt az érvet sem, hogy a Tabánban a legjobb borok jelennének meg, tehát nem kocsmanegyedről lenne szó. "Mindegy, hogy olcsó vagy drága bortól rúgnak be néhányan" – fogalmaz. A környéken sok idős ember él, de három óvoda és öt iskola is található, az Attila úti Bethlen-udvarba pedig 70 gyerek jár tájfutókörbe; "maradjon csak a Tabán az övék!".

A tiltakozók elutasítják a Tabánba tervezett színpadot is. "Nincs ma Magyarországon olyan három főnél nagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvény, amit ne hangosítanának az üvöltésig. A völgy akusztikailag amfiteátrumként működik, a hang úgy pattog benne, mint a pingponglabda. A napi rendezvények több ezer tabáni és naphegyi lakó életét tennék pokollá. Azt akarjuk, hogy itt maradjon továbbra is csend" – jelentette ki a várostörténész.

Bojár volt az ötletgazdája a budavári szőlőskertnek is

Bánkuti András

Hamisnak tartja a bécsi Grinzinggel való összehasonlítást is. Saly Noémi a hvg.hu-nak elmondta: Grinzing Bécs külvárosa, lényegesen nagyobb, mint a Buda közepén található Tabán. Kijelentette: a mai park helyén régen házak voltak, nem szőlő. "Bojár Iván András egy XIX. századi hagyományt akar visszahozni a XXI. századba. Nekünk viszont nem kocsmákra van szükségünk, hanem zöldre. Az, hogy Budán több park van, nem ok arra, hogy bármelyiket is megcsonkítsuk" – tette hozzá.

Nem jelentős, de lehetne

Bojár Iván András szerint bármennyire kellemes is a tabáni zöldfelület, parktervezési szempontból jelentéktelen. Mint mondta: nincsenek komolyabb értéket képviselő fák, ellentétben a Margitszigettel, ahol angol típusú kertet alakítottak ki a növényzet gondos megválogatásával. Hozzátette: az az érv sem állja meg a helyét, miszerint így tovább csökkenne Budapesten a zöldfelületek alacsony aránya. A főváros közigazgatási határain belül nagyjából 3,3 millió fa áll, így egy lakosra két nagy fa jut; az európai nagyvárosok közt ez kifejezetten jónak számít.