A vádirat szerint az ügy első- és másodrendű vádlottjai, R. Tibor és felesége 2003-ban bővítették ki lakásukat egy fürdőszobával, amelybe harmadrendű Sz. Jánossal szereltették be a nyílt égésterű vízmelegítőt. A férfi azonban szakszerűtlenül végezte el a berendezés bekötését, emellett nem gondoskodott a más helyiségekkel történő összeszellőztetésről, az ajtón vagy falon szellőzőnyílások kialakításáról sem. 

A beruházás használatbavételi engedélyét a város építésügyi osztályán ügyintézőként dolgozó negyedrendű S. József adta ki. Mint az ügyészségi vádirat fogalmaz, R. Tibor és felesége a kivitelezést követően a vízmelegítő készüléket egyáltalán nem tartották karban, műszaki állapotának évenkénti szakemberrel történő ellenőrzését pedig elmulasztották.

Hat évvel később, 2009. február 27-én a házaspár házában vendégeskedett S. Lívia, aki zuhanyzás közben a vízmelegítőből visszaáramló szén-monoxid miatt rosszul lett és elveszítette eszméletét. A fiatal lányt a kiérkező mentők élesztették újra és szállították kórházba, de életét már nem tudták megmenteni, a mérgezés következtében néhány nappal később meghalt.

Sz. Jánost foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt a megyei bíróság két, míg S. Józsefet egy év fogházbüntetéssel sújtotta, az ítélet végrehajtását három, illetve két év próbaidőre felfüggesztette. R. Tibort és feleségét ugyanakkor - bizonyítottság hiányában - felmentette a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének vádja alól.

A tényállást a vádirattól eltérően állapította meg a bíróság. A bizonyítási eljárás során feltárt adatok szerint harmadrendű vádlott számos szakmai hibát vétett a vízmelegítő beszerelése során, ráadásul nem rendelkezett megfelelő szakképesítéssel sem. A negyedrendű vádlott a használatbavételi és az építési engedély kiadásakor is hibázott. Az emberi mulasztás, illetve az aznap este tapasztalt időjárási körülmények - az erős szél - együttesen járultak hozzá a baleset bekövetkezéséhez - hangzott el a tárgyaláson.

Az ügyész és a harmadrendű vádlott három nap gondolkodási időt kért, az első és másodrendű vádlottak tudomásul vették az ítéletet, míg negyedrendű felmentésért nyújtott be fellebbezett.