"A köztársasági elnöki rezidencián a takarítónő az egyik mellékhelyiségben ügyködik, közben egy használt vécépapír kirepül a kezéből az ablakon" – szól az internetről már egy tévéműsorba is eljutott új pesti vicc. – Utánanéz és látja, hogy éppen az elnök ablakán száll be. Rohan a titkárságra, hogy, csempésszék ki a papírt, még mielőtt baj történne. A titkárnő besiet, majd e szavakkal jön ki: késő, az elnök úr már aláírta.”
Azt vélhetnénk, végre új vicc született, miután új politikai jelenség bukkant fel: az elődeihez képest nyíltan kormánypárti, bármit fenntartások nélkül ellenjegyző elnök. Az adoma mégsem eredeti. Akadt, aki a viccet évtizedekkel korábban Dobi Istvánnal, az Elnöki Tanács 1952 és 1967 közötti elnökével, a gyakorlatilag hatáskör nélküli államfővel hallotta, másnak szervilis vállalatigazgatóval volt ismerős a történet. Ez is jelzi, hogy ugyanazok a csattanók változó szereplőkkel évtizedeken és rendszereken át vándorolhatnak.
Az internet komoly változásokat hoz a vicckultúrában is – sajnálkozott Szvetelszky Zsuzsa, a leginkább pletykavizsgálatairól ismert kommunikációkutató. Ma a poénok egyre inkább interneten terjednek, gombnyomásra, gyakorlatilag változtatás és válogatás nélkül. Így elmarad az az igen fontos elem, hogy korábban a társasági mesélés közben a viccek egyre tökéletesebbre csiszolódtak, a rosszabbak pedig kikoptak.
Arról, hogy hogyan vándorolnak a politikai viccek poénjai, illetve, hogy miképp hat az internet a vicckultúrára, részletesen az e heti HVG-ben olvashatnak.
