Elnöki programját legalább részben teljesítette Schmitt Pál: az államfői poszt légiesítésére irányuló elképzelései máris valóra váltak.
A köztársasági elnök teljes odaadással szolgálta az őt a legmagasabb tisztségbe emelő kormányfőt. Alighanem ő az egyetlen vezető közjogi tisztségviselő az utóbbi időben Magyarországon, aki a kétség legcsekélyebb jele nélkül támogatta a törvényhozás és a végrehajtó hatalom minden intézkedését, legyen szó például az Alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkításáról, vagy a visszamenőleges hatályú jogalkotásról. Schmitt ehhez képest szimpla pecsétnyomó szerepre kárhoztatta magát. Elnöki kontrákra azonban ebben a ciklusban minden jel szerint csak akkor kerül majd sor, ha megfelelő helyről megüzenik Schmittnek, hogy „akkor most vétót tetszik emelni”.
További részleteket, valamint azt, hogy mennyire honorálta mindezt a közvélemény, az e heti HVG-ben olvashatják.
Hollandok tömegei vesztették el napok alatt életük minden megtakarítását, amikor 1637-ben összeomlott a tulipánpiac – az elrettentő példa évszázadok óta alapja a túltermelésről és a spekulációról megírt elméleteknek. Az egészben annyi a szépséghiba, hogy talán meg sem történt. Vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy évszázadokon át hitték.
A választási vereségtől félve játssza ki Orbán Viktor az „ukrán kártyát”. Mi lehet a háttérben, mi jöhet még, és mi történt a szomszédokkal békét teremtő Orbánnal?
Öt újabb kastély sorsáról döntött.
Nagy részükön ráadásul külön felár nélkül vonatozhatunk.
