Meddig megy el egy anya, hogy megmentse a lányát? És ha az nem érdemli meg?
Julianne Moore és az Eufóriából vagy A Fehér Lótuszból ismert Sydney Sweeney nem egy érzékeny drámában, hanem egy véres thrillerben járják körül a kérdést. Kritika.
Paula Schriefer, aki maga is tagja volt a küldöttségnek, amely több tucatnyi eszmecserét folytatott újságírókkal, média-tisztségviselőkkel, a szabályozó hatósággal és a kormány képviselőivel, bírálatában kifejtette hogy az a médiaszabályozás "hatásköre túlságosan széles és a függetlensége megkérdőjelezhető", de egyúttal "korlátozott lehetőséget biztosít az általa hozott határozatok bírósági felülvizsgálatára". Kifogásolta, hogy testületnek jogában áll engedélyeket felfüggeszteni, a médiatartalmakat felügyelni és bírságokat kiszabni.
A FH alelnöke azt is bírálta, hogy a tiltott tartalmak meghatározása a megítélése szerint túlságosan is tág, hogy az kibővíti azon estek körét, amelyekben az újságírók kötelesek felfedni a forrásaikat és hangot adott annak az álláspontjának, hogy az új szabályozási rendszer "kifejlesztette a társszabályozás rendszerét", amely a "cenzúrát a médiatulajdonosokhoz szervezi ki, cserébe a bírságoktól való mentességért."
Paula Schriefer szerint a magyar kormány arra hivatkozva szokta elutasítani a rangos nemzetközi szervezetek bírálatát, hogy azok túlzottak vagy politikai indíttatásúak, s nagy erőfeszítéseket fordít arra, hogy hasonló európai példákkal igazolja a magyar médiaszabályozást. A FH alelnöke szerint függetlenül a külföldi párhuzamoktól "a magyar szabályozás olyan törvények összességéből áll, amelyek együttvéve jelentős fenyegetést jelentenek a média sokszínűségére, valamint arra, hogy a média elláthassa alapvető ellenőrző szerepét".
