Bűncselekménnyé léptette elő a T. Ház a két hete rapid kormányrendelettel szabálysértésként definiált álpolgárőrködést. A „közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezésének” vétsége két évvel lesz büntethető, továbbá bűntett miatt 3 év szabadságvesztést kockáztat, akinek a kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas arra, hogy a kisebbségiekben riadalmat keltsen. A múlt héten benyújtott kormány-előterjesztést hétfőn házszabálytól eltéréssel sürgősséggel tárgyalta és szokatlan többséggel, 280 szavazattal fogadta el a parlament (a Jobbik frakcióján kívül nemmel szavazott a fideszes Horváth János és a független Ivády Gábor), miközben a hasonló témájú MSZP-s és LMP-s javaslatok tárgyalásra várnak.

„Olyan, mint a futball. Tempírozva kell passzolni” – indokolta az időzítést Orbán Viktor kormányfő a Tv2-nek adott vasárnapi interjújában, hangsúlyozva, hogy eljött a pillanat, amikor az erő nyelvén kell beszélnie az államnak. Ugyanez a javaslat – Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes igazságügy-miniszter által jegyzett – indokolásában így szól: a jogsértők tevékenysége eléri a társadalomra veszélyesség olyan fokát, amely már büntetőjogi fellépést igényel. Nyilvánvaló utalás volt ez arra, hogy Gyöngyöspatán a múlt hét elején tömegverekedés tört ki a cigánysor lakói és az önjelölt rendfenntartónak érkezett, a településen hetek óta táborozó szélsőjobboldali szabadcsapatok tagjai között, s hárman meg is sérültek.
A jogtudósok ugyanakkor aligha triumfálnak. Az új passzusok nem a közrend és köznyugalom elleni bűncselekmények fejezetébe kerültek – ami logikus lenne –, hanem a lelkiismereti és vallásszabadság megsértésének tényállása egészült ki az egyébként a garázdaság leírásából kopizott szöveggel (az új passzus a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmények fejezetében található), a polgárőrség-imitálást pedig a rendészeti bűncselekmények közé iktatták. Ez utóbbiban legalább van logika, még ha hibás is. Az indokolás is – hasonlóan számos kormánypárti politikusi nyilatkozathoz – a közrendvédelem állami monopóliumát félti a gárdaklónoktól. Csakhogy az államnak nem a rendfenntartásra van kizárólagossága, hanem az ez ügyben bevethető egyes eszközök, konkrétan az erőszak alkalmazására – erre bizonyíték a több ezer biztonságvédelmi magáncég (maga a belügyminiszter is volt ilyenben tulajdonos korábban), a polgárőrség és a számos önkormányzat által szervezett úgynevezett városőrségek léte.
„Az új szabályozás tovább kuszálja a jogalkalmazók számára már jelenleg is átláthatatlanul bonyolult regulákat” – vélekedett a HVG-nek nyilatkozva Finszter Géza kriminológus. Paragrafusban eddig sem volt hiány, inkább valamiféle általános használati protokoll hiányzott. Így fordulhatott elő például, hogy a bíróság rendre kiengedte a garázdaság szabálysértése miatt Hajdúhadházról, majd Gyöngyöspatáról előállított radikálisokat. Kétséges az is, elegendő lesz-e arra az új szabályozás, hogy megakadályozza például a múlt hétvégi patai szélsőjobbos összejövetelhez hasonló akciókat. Az aktivisták – véderősök, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület (SZJP) tagjai, motorosok és szimpatizánsaik – a Facebookon ugyanis az I. Országos Bátor Magyar Családi Találkozó néven hirdették a rendezvényt. Bár a cél egyértelműen a gyöngyöspatai cigányság félelemben tartása (az egyik hozzászóló például úgy fohászkodik: „óh Uram, szabadítsuk meg az országot a cigányoktól!”), a papírforma mégis magán-összejövetel magánterületen (ami egyébként békésen ért véget).
Eszes Tamás, a Véderő Honvédai Nemzeti Felszabadítási Front megbízott parancsnoka igazi nehézfiú. A Hír Televíziónak nyilatkozva nem titkolta, hogy többször büntették, egyebek mellett testi sértésért, garázdaságért, és immár nem csak szélsőjobbos körökben köztudomású, hogy a francia idegenlégióban szolgált (a nála megrendelhető véderős formaruhát az idegenlégiós ejtőernyősök egyenruhája ihlette). Noha Eszes nemrégiben formálisan lemondott a parancsnokságról, úgy tudni, ma is nála futnak össze a szálak. Utóda a Véderőnél a felvidéki Köbölkútról származő Porubszky Zsolt, akivel kapcsolatban a napokban írta a Paraméter szlovákiai honlap: „Magyarországon állítólag komoly társadalmi, sőt államigazgatási körökben is fölmerült, sőt terjed, hogy Porubszky a szlovák titkosszolgálat ügynöke”. Az egyébként a HVG-hez is eljutott hírt a Paraméternek meg nem nevezett, de a szerző szerint hitelt érdemlő pozsonyi illetékesek cáfolták, más forrásból úgy tudjuk, hogy a 28 éves fiatalember éppenséggel célszemélye volt a szlovák elhárításnak. A Magyar Nemzetben mindenesetre ekkoriban jelent meg a hír, hogy a magyar titkosszolgálatok is figyelik a gyöngyöspatai eseményeket, egyebek mellett a szélsőségesek finanszírozására, illetve a Budapesten élő Richard Field amerikai ingatlanos üzletember és a Vöröskereszt által szervezett romaevakuálásra koncentrálva.
A titkosszolgálati kapcsolatok kutatása mindenesetre a problémahárító politika folytatását sejteti, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban kormánypárti politikusok is szokatlan sarkosan nyilatkoztak az ügyben. Lázár János fideszes frakcióvezető például hétfőn a T. Házban lenácizta az SZJP-t, Pintér Sándor belügyminiszter szerint pedig éppen azóta van számottevő bűnözés a településen, amióta a radikálisok ott masíroznak (januártól a megjelenésükig 12 esetben követtek el vagyon elleni deliktumot, kisebb értékre, a 2700 lakosú Patán, míg azóta 17 büntetőfeljelentés született). „A probléma az, hogy van politikai hátterük. Itt a teremben” – utalt a Jobbikra a belügyminiszter.
Noha a Jobbik egységesnek tűnt a Btk.-módosítás elutasításában, úgy tudni, komoly gondokat okoz soraiban a viszonya a paramilitáris csoportokhoz. Néhány hónapja még a Toroczkai László, Csongrád megyei jobbikos közgyűlési tag vezette Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomhoz (HVIM) kötődő jobbszél kiválását jósolták elemzők, a HVG tudomása szerint ugyanakkor a helyzet fordított: jelenleg a szakértői stáb mérsékeltebb tagjai között akadnak olyanok, akik úgy érzik, hogy a HVIM elfoglalta a pártot, s nekik alighanem – követve a Btk-módosítást megszavazó Pősze Lajost – máshol kell folytatniuk. Látványos a háttérbe szorulása például a tanár-közgazdász Hegedűs Tamás frakcióvezető-helyettesnek, aki egyébként az SZDSZ-ben kezdett politizálni, majd az első Orbán-kormány kancelláriáján dolgozott. A mérsékeltebb jobbikosoknak az első komoly pofont az osztrák FPÖ adta, amikor a pártot nem hívta meg az európai radikális szervezetek tavaly őszi tanácskozására (a brit BNP-t és a bolgár Atakot sem), amin viszont ott lehetett Slota Szlovák Nemzeti Pártja.
Ha valóban szakadássá fajul a Jobbik radikalizálódása, a párt csak követi a bábáskodásával létrejött félkatonai szervezetek sorsát: elhárítás legyen a talpán, amelyik rendet tud vágni az egykori Magyar Gárdából kivált, illetve párhuzamosan alakult csoportosulások között. A Magyar Nemzeti Gárda (a „hivatalos” jogutód), az Őrző Magyar Gárda (Dósa István egykori gárdaparancsnok szakadárjai), az exgárda vitéz Sebő Ödönről elnevezett Pest megyei százada, a győri kötődésű Hun Kör, amely az Új Magyar Gárdából szakadt ki, a szintén exgárdista Bujdosó Bandérium, és a kvázi közösségi oldalként működő Wass Albert Szövetség tavaly decemberben Gárdaszövetség néven kötött laza együttműködést (a május 1-jét közös ketrecharccal ünnepelték a sebőödönösök központjában, Szentendrén). Az Új Magyar Gárda azonban például a mai napig elutasítja őket. Most mindenesetre úgy fest, a gárdisták egy része is követné a mérsékelteket egy radikális, de nem rasszista párt közelébe, méghozzá úgy, hogy a jövőben a hivatalos polgárőrséggel működnének együtt.
RÁDI ANTÓNIA