A Tóth Ilona koncepciós pere és a kádári megtorlás című rendezvényen Wittner Mária beszámolt arról, hogy a tervek szerint a már bemutatott dokumentumfilmen kívül játékfilmet is szeretnének forgatni a mártírhalált halt szigorló orvostanhallgatóról, ennek érdekében pedig pénzt gyűjtenek.

Felhívta a figyelmet arra, hogy "évekig dobozban volt" az 1957-ben kivégzett Tóth Ilona történetét feldolgozó, egyórás dokumentumfilm, amivel "ha életében nem is, de halálában" igazságot szolgáltattak neki.

Hozzátette: Tóth Ilonát életében és holtában is megalázták, egyrészt mert koncepciós perben halálra ítélték, másrészt mert gyilkosnak nevezték néhány éve. Utalt arra: "sokan még mindig megdrótozott holttesttel, arccal lefelé vannak eltemetve" az 1956-os mártírok közül.

M. Kiss Sándor történész, egyetemi tanár felhívta a figyelmet arra, hogy Tóth Ilona perének igaztalan tényleírása szerint a Tóth Ilona által állítólag megölt ember össze-vissza volt szurkálva, azonban a holttesten nem találtak sem szúrásnyomot, sem idegen anyagot nem találtak, amely mérgezésre utalna. Szólt arról is, hogy a halott azonosítása is vitás volt, mindössze fotó és ruházat alapján hajtottak végre, és még a halott menyasszonyát sem hívták meg az azonosításra, és mind a négy vallomása eltért egymástól.

Az ellentmondások között említette továbbá, hogy a halottról a sógora hol úgy nyilatkozott, hogy lelőtték, hol úgy, hogy lelökték. Ellentmondásosan jelent meg a peranyagban az állítólag megölt ember rendfokozata is, egyszer közkatonaként, másik alkalommal törzsőrmesterként, megint máskor őrmesterként aposztrofálták - tette hozzá.

A történész elmondta: Tóth Ilonát - aki a zuglói Domonkos utcában a sebesült felkelőket ápolta a forradalom leverése után, valamint röpcédulát terjesztett a forradalom mellett és Kádár János ellen - 1956. november 19-én tartóztatták le. Az eljárás során egyik nap délelőtt még szervezkedéssel, délután viszont már gyilkossággal vádolták, a per folyamán pedig mindössze négyszer hallgatták ki.

A társadalomnak rehabilitálni kell Tóth Ilonát, aki nem gyilkos, hanem hős volt - összegezte a történész.

Tóth Ilonát 1957-ben, 24 éves korában végezték ki. A vád szerint a medika 1956. november 18-án két társával – a köztörvényes bűncselekményekért korábban többször elítélt vízvezeték-szerelő Gyöngyösi Miklóssal, valamint a néphadseregből 1954-ben hadnagyként leszerelt Gönczi Ferenccel – együtt ávósnak vélt, és ezért „bestiális kegyetlenséggel” megölt egy, a kórházuk környékére vetődött férfit, Kollár István rakodómunkást. A három vádlott mind az első-, mind a másodfokú tárgyaláson beismerte és – horrorisztikus mozzanatokban bővelkedő – aprólékos részletességgel ismertette a Szent Domonkos (ma: Cházár András) utcai kisegítő kórházban történteket. (Lásd: HVG 2002. május 12.)

Tóth Ilona szerepe és elítélése körül 2002-ben, a tiszteletére állított emlékmű ürügyén bontakozott ki először éles vita a nyilvánosságban. A Népszabadságban lezajlott vitában a Postabank-ügyről és Orbán Viktorról az utóbbi évtizedben botránykönyveket megjelentető dr. Kende Péter képviselte a Tóthot közönséges gyilkosként bemutató álláspontot.

Eörsi László történész Kendének írt válasza szerint "bár a Tóth Ilonával szembeni vádak igazságtartalmát nem lehet kétségbe vonni, a szigorló orvosnő mégis igazi forradalmár, hős volt, Magyarország függetlenségének és demokratizálásának kérlelhetetlen harcosa, aki rászolgált az utókor tiszteletére".

2007-ben a Kaposvári Csiky Gergely Színházban bemutatott, 56 06 / őrült lélek vert hadak című előadás váltott ki indulatos vitákat. A darab rendezője, Mohácsi János arról számolt be, hogy a próbák során fel sem merült bennük, hogy botrányt kavarhat a darab, most viszont a Tóth Ilonka személye körüli viták – amit legelőször a kuruc.info plankolt fel – rosszat tesznek az előadásnak, mert „így nem tudnak azzal foglalkozni, ami a színpadon van”. Szula László, az előadás egyik szereplője úgy fogalmazott: „az volt a célunk, hogy a darabban mindenkinek igaza legyen egy kicsit: Tóth Ilonkának is és az ávósoknak is”.

Mohácsi szerint nem a darab generálta a botrányt, hanem egy Gubás Gabival készítettinterjú, amiből a Kuruc.info csinált botrányt. Mohácsi a botrány műbalhé-mivoltára példaként említette a Magyar Nemzet pálfordulását; a lap ugyanis 2007 januárjában pozitív kritikát jelentetett meg a darabról, a botrány kipattanása után, március elején viszont „minden jó szándékukat és erkölcsösségüket kétségbe vonta”.

A HVG kaposvári botrányról szóló korabeli cikke szerint az események annak a folyamatnak a részét jelentették, amelynek során a fideszes vezetésű önkormányzatok országszerte "szervezetten és központi akaratra" tennének kísérletet "az öntörvényű kulturális műhelyek és alkotók ellehetetlenítésére".