Rényi Ádám írása egy nappal azt követően jelent meg, hogy a Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-es doktori disszertációjának körülményeit vizsgáló egyetemi bizottság megállapította, hogy az államfő dolgozata jelentős részben más, korábbi művek fordítása és másolása.

A kommunikációs szakember szerint a plágiumüggyel Schmitt Pál éppen a legfontosabb üzenetében vált a többség előtt hiteltelenné, az államfőről alkotott általános percepciónak ugyanis szinte megválasztása óta része az írott szövegekkel való konfliktusos viszony, és az ilyen bakik ellenére Schmitt tanácsadói nem végeztek finomhangolást az államfő főbb kommunikációs üzeneteiben, és továbbra is a magyar nyelv védelmét, a tanulással, a tehetséggel és a teljesítménnyel való kitűnés fontosságát hangsúlyozta országszerte megtartott rendhagyó osztályfőnöki óráin.

Schmitt Pál pályafutása - kattintson képeinkért!

hvg.hu archív

Mindeközben a Schmittet a Sándor-palotába küldő kormánypártok, a jobboldali média és később maga az elnök is egy, mondjuk így, koherens alternatív valóság megteremtésének eszközével élt – fogalmaz Rényi, utalva többek között arra, hogy Szijjártó Péter hírlapi kacsának nevezte a hvg.hu tényfeltárását, vagy a védelem olyan kulcsszavaira, mint: törzsanyag, baloldali összeesküvés, provokáció. Ezek célja az volt, írja Rényi, hogy a rossz hírbe került terméket megvédjék a törzsvásárlók körében, vagyis a Schmitt-ügyet a hivatalos kommunikáció igyekezett a politikai azonosulás kérdésévé tenni: aki nem hisz az elnöknek, az maga is összesküvő.

Az újabb és újabb ollózott részek előkerülése azonban porrá zúzta az addig is nehezen hihető magyarázatokat – írja Rényi. "A politikai marketing sajátos műfaj. A hatások hirtelen érik a fogyasztót, vásárlói döntésére azonban évekig kell várni. A kormánypártok kimondatták a hatósággal, hogy a termék nem tökéletes, de fogyasztható. A szupermarketben ettől még büdös van" – írja cikkében a volt szóvivő.