Vélhetően nem a rosszindulat, sokkal inkább a téma ismeretlensége okozza a félreértéseket, mivel a tapasztalatok szerint a gyerekeknek szinte semmilyen ismeretük nincs az örökbefogadással kapcsolatban. A pedagógusképzésben sem szerepel az örökbefogadás kérdésköre, ezáltal a tanárok sem tájékozottak a témában. Éppen ez indította az Ágacska Alapítványt, hogy Vállald Fel! címmel, egy ismeretterjesztő filmet készítsenek az örökbefogadásról, melyben maguk az érintettek mesélnek.

Az egyik – filmben is tisztázott – tévhit, hogy az örökbefogadottakat gyakran azonosítják az árvaházzal, azonban árvaházak nincsenek Magyarországon – magyarázta lapunknak Mészáros Krisztina klinikai szakpszichológus. Az állami gondozottak intézeteire korábban is a csecsemőotthon elnevezést használták, melyet aztán az 1997-es gyermekvédelmi törvény írt felül és vezette be helyette a speciális gyermekotthon elnevezést.

A pszichológus szerint ez lehet bántó egy örökbefogadott számára, aki nem ismeri a fogalmat. A gyermekotthonok lakóit gondozónők nevelik, és ellentétben a korábbi gyakorlattal – amikor nem volt szabad szeretni a gondozottakat, hogy ne alakuljon ki érzelmi kötődés – ma már igyekeznek minél többet foglalkozni a kicsikkel, ezáltal fenntartva a családias légkört. A gondozónő-gyerek kapcsolatban nagy szerepet kap az állandóság igénye is, minden gondozónő folyamatosan, ugyanabban a gyerekcsoportban dolgozik.

Tény, hogy a hatályos jogszabályok miatt hosszadalmas az örökbefogadás folyamata, azonban nem kizárólag a paragrafusok okolhatók, a szülők nagy része ugyanis három év alatti gyermeket fogadna magához. 2008-ban az örökbefogadásra váró gyermekek közül 112 volt három évnél fiatalabb, 152 pedig 3 és 6 év közötti. Valamivel magasabb az arány a 6 és 10 év közöttieknél, összesen 309-en várnak szülőkre, a 10 évnél idősebbek esetében ez az adat 1345 volt.

Mészáros súlyos problémaként említi, hogy a szülők sokszor nem tudják, a gyermekkel hogyan beszélgessenek az örökbefogadásról, hogyan kezeljék ezt a kérdést az iskolában. Ez abból eredeztethető, hogy a családok többsége sokszor még saját gyermeke előtt sem meri felvállalni az örökbefogadás tényét.

A pszichológus úgy véli, nagyon nagy jelentősége van, hogy a gyerek tudja, hogy örökbe fogadták, egy bizonyos kor után ugyanis felébred az identitástudat, szeretné tudni, ki ő, és honnan származik. Ennek eltitkolása csak úgy lehet, ha hazugságban nő fel, és ez teljesen megmérgezi az őszinte családi légkört. A szülőkre is nagy terhet ró, mivel minden pillanatban meg kell fontolniuk, mit mondanak. A pszichológus szerint az iskolában akkor kezdik csodabogárként kezelni a gyereket, ha az örökbefogadás kiderül, és nem beszélnek róla nyíltan, így a környezetükben is csak találgatások vannak.

„Szoktak olyan családok hozzánk fordulni, akik 8-10 éves korig nem tudják megmondani a gyereknek, hogy nem vér szerinti hozzátartozók, de belül érzik ennek szükségességét” – meséte Mészáros. A pszichológus azt tapasztalja, hogy a családok 90 százalékánál nem abból fakad a probléma, hogy ezt közölni kell, hanem hogy folyamatosan, nyíltan, őszintén beszélgessenek az örökbefogadásról, a szülőknek ugyanis folyamatosan kísérnie kell a gyermeket az örökbefogadottság feldolgozásában, mindig az életkorának megfelelően válaszolni a kérdéseire. Fontos ezen kívül, hogy a családi légkörben a gyerek ne érezze kínosnak feltenni a kérdéseket. Mészáros másik problémakörként bizonyos örökbefogadottaknál a viselkedési problémákat jelölte meg: a sok traumát átélt gyermekek esetében könnyen előfordul a viselkedési zavar, amit nem mindig tudnak kezelni a szülők, akik sokszor úgy érzik, hogy nem tudnak megfelelni szerepüknek. A pszichológus szerint az örökbefogadóknak elsősorban ezzel kell megbirkózniuk, a negatív emlékek ugyanis nem szüntethetőek meg, de melléjük lehet gyűjteni pozitív élményeket.

Az Ágacska alapítvány 2003 óta örökbe adóknak, örökbefogadóknak és örökbefogadottaknak nyújt segítséget. Az alapítvány keretein belül működik a Mol Gyermekgyógyító Pszichodráma Csoport, ahol a csemeték negatív élményeiket „játszhatják ki” magukból, a szakemberek által irányított szituációs játékban. „Volt már arra példa, hogy az egyik gyerek lelkében a foglalkozás során olyan – korábbi bántalmazásokból származó – sebek szakadtak fel, hogy a gyűlölet levezetéseként összetörte az egyik székünket” – mesélte az alapítvány vezetője.

Molnár Gabriella, gyermekpszichológus szerint az örökbeadókra is hangsúlyt kellene fektetni, mert tapasztalata szerint ők az esetek többségében totálisan lelki támasz nélkül maradnak. Azokat a szülőket, akik – anyagi helyzetük, vagy alacsony életkoruk okán - nem tudnak megfelelően gondoskodni gyermekükről, ezért lemondanak róla, egy nagyon felelősségteljes döntés terheli, hiszen így a gyermek felneveléséről és jövőjéről döntenek. Magyarországon szinte nincs is ilyen szakszolgálat – meséli a gyermekpszichológus – „az Ágacska Alapítványnál is csak három esetről tudok, amikor örökbeadók fordultak hozzánk”. Gyakori eset az örökbeadóknál, hogy a szülők előtt is titkolják terhességüket, és ha a család nem veszi észre, akkor szülés után úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, lemondva a piciről. Ez rendkívül nagy lelki nyomást jelent.

A nemrég elkészült, Vállald fel! címet viselő, húsz perces filmet a tervek szerint szeptembertől már vetítenék az iskolákban. Az alapítvány vezetője úgy véli, azáltal, hogy tinédzserek mesélnek az örökbefogadásról, az iskoláskorúak is könnyebben megértik majd a lényegét. A dvd-ket elsőször csak Budapesten kezdik majd terjeszteni, melyek iskolákhoz való eljuttatásához a kerületi önkormányzatokat fogja segítségül hívni az alapítvány. A videót kizárólag iskolásoknak és oktatóiknak szánják, így a nagy nyilvánosság előtt nem kívánják közzétenni, a benne látható gyermekek személyiségi jogainak védelme érdekében. „Most ennyire merik felvállalni az örökbefogadást, de már ez is nagy eredmény. A követező lépés majd egy széles rétegeknek készülő film lesz” – jegyezte meg Mészáros Krisztina.