Nem fogott bele az Orbán-adminisztráció „pofátlan végkielégítések” bírósági visszaszerzésébe, ahogy a jogállami út előírta, hanem jogszabály-módosítással letaroltak mindenkit. Most ugyanúgy járnak el: fűnyíró-módszerrel nyugdíjaznak. Ami ügyes lépes, hiszen a kényszer nem személyre szól, így az egyéni jogorvoslati lehetőségek korlátozottabbak. Bevált módszer az átszervezés is. Ez történt a közmédiánál, de hasonlóképp jártak az akadémiai kutatóintézetek, a kulturális közintézmények, az iskolák is. A fenntartóváltással automatikusan lejártnak lehet nyilvánítani például az élő vezetői kinevezéseket, nem kell mindenféle személyre szóló indokolással babrálni a menesztéshez. Vagy egyszerűen főigazgatókat lehet ültetni az eddigi igazgatók fölé.

A most tervezett oktatási-egészségügyi kényszernyugdíj-lépés sem hoz komoly megtakarítást – vagy ha igen, akkor több gyerek jut majd egy tanárra, több beteg egy kórházi orvosra – , arra viszont nagyon is alkalmas, hogy a csere gyorsan megtörténjék, miközben a közszférát uraló Fidesz a neki kedveseket akár vissza is vetetheti – ahogy a bírák egy részét is visszafoglalkoztatják. Ha pedig némi engedményt kegyeskedik tenni a kormányzat – amire például Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár már utalt –, akkor olcsón lekenyerezhetnek egyes csoportokat, szétszakítva ezzel a társadalmi szolidaritás amúgy is gyenge szálait. A kétharmados parlamenti többség eközben akár az alaptörvény átírásával biztosítja majd, hogy a formális jogrend ne sérüljön, bár talán az iskolai pedellusok és a kórházi fűtők nyugdíjkorhatárát azért mégsem rögzítik az alkotmányban.

Az összeállítás a csütörtöki HVG Fókusz rovatában olvasható.