„Zelnik úr ügyes volt” - Zavaros ügyletek a magyar műkincspiacon

„Zelnik úr ügyes volt” – állítja saját magáról az aranyaival büszkélkedő műgyűjtő. Az idézet Csúri Ákos Arany, ember című életrajzi kötetében olvasható, amelyben Zelnik István – műkincsgyűjteménye kalandos történetét elbeszélve – például szerencsés vételnek titulálja, hogy 1973-ban, a háború borzalmaiból lábadozó Hanoiban 2-3 kiló rizsért jutott hozzá egy XIII. századi tálhoz.

  • HVG HVG
„Zelnik úr ügyes volt” - Zavaros ügyletek a magyar műkincspiacon

Zelnik István interjúiban elbüszkélkedik, hogy diplomáciai mentességét felhasználva hogyan utaztatott aranytárgyakat az Európai Unión belül és Svájc határain át, úgy, hogy végül az eltérő szabályozások következtében importengedély került a gyűjteménnyé formált darabok mellé. Szakmai körökben sokan ma is úgy vélik, Zelnik és az ő Aranymúzeuma megtestesíti azt, ami ellen a kulturális örökség védelmére szerződött szakértők és szervezetek évek óta küzdenek.

Számosan elnézőek e módszerekkel, mert ámulatba ejti őket a szép tárlókba rendezett impozáns gyűjtemény. Arra azonban ritkán van példa, hogy egy ország kulturális kormányzata múzeumi rangot adjon összeügyeskedett kollekciónak, ezzel kvázi legalizálva a gyűjtési módszert is. Márpedig Magyarországon ez történt.

Az ügyletekről részletesen a HVG e heti számában olvashatnak.