A két felperes - Réti Gergely Miklós és Fizli Z. V. nevű nő - azt állította, hogy 2006. október 1-jén a hajnali órákban motorozás közben rendőrök állították meg őket rutinellenőrzés céljából. Amikor Réti arrébb lépett, hogy mobilon telefonáljon, az egyik rendőr többször megrúgta, megütötte, megbilincselte és a földre kényszerítette Rétit, míg egy másik gumibotjával a nyakát szorította, minek következtében Réti elveszítette az eszméletét. Egy másik rendőr a felperesek szerint meglökte Fizlit, a fejét pedig többször a földhöz verte. A panaszosok úgy vélték, hogy a magyar hatóságok nem vizsgálták ki megfelelően az ügyet, ezért úgy döntöttek, kártérítési igényüket az Emberi Jogok Európai Bírósága útján érvényesítik a magyar állammal szemben.

A magyar állam az eljárás folyamán arra az álláspontra helyezkedett, hogy a két magyar-amerikai állampolgár az igazoltatás során, bár tisztában volt az intézkedés céljával és mibenlétével, csak angolul volt hajlandó kommunikálni, és megtagadták az együttműködést, a rendőrök ezért kényszerintézkedést alkalmaztak. Amikor Fizli Z. V. dühösen megkérdőjelezte a Réti ellen alkalmazott kényszerintézkedést, az egyik rendőr úgy vélte, meg akarja ütni őt a kezében tartott mobiltelefonnal, ezért lökte el magától a nőt, akit a háta mögött álló rendőr lefogott. A rendőrök Rétit ittas vezetés és hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt állították elő. A rendőrautóban a magyar állam álláspontja szerint többször beleverte a fejét az ablakba, amelyet több ízben meg is rúgott, ezért ismét meg kellett fékezni.

Az ügyet a nyomozó hatóságok azért zárták le, mert az orvosszakértő nem talált elég bizonyítékot, hogy eldöntse, a két panaszos sérülései az általuk elmondottakat, vagy az intézkedő rendőrök verzióját támasztják alá, amely szerint ők csak törvényes kényszerintézkedést alkalmaztak a gyanúsítottak ellenállásának megtörésére.

A magyar állam a perben azt hangsúlyozta, hogy a bántalmazásra utaló orvosi bizonyítékok nem elégségesek, az egyik gyanúsított alkoholt is fogyasztott, és mindketten ellenálltak a törvényes rendőri intézkedésnek, ami kényszerintézkedést tett szükségessé. A magyar állam jogi képviselője úgy érvelt, hogy a panaszosok sérülései nem olyan súlyosak, hogy ki lehessen mondani az Emberi Jogok Európai Egyezménye harmadik cikkének megsértését, amely kimondja, hogy senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

A felperesek nem vitatták az orvosi bizonyítékok elégtelen voltát, de leszögezték, hogy az nem is cáfolja az általuk elmondottakat. A periratok szerint kijelentették, hogy a férfi, Réti Gergely Miklós csak enyhén, Fizli, a nő pedig egyáltalán nem állt alkohol hatása alatt, és nem viselkedtek agresszíven a rendőrökkel.

A kamara meglátása szerint a rendőri intézkedés igenis kimeríti az egyezmény 3. cikkében leírt kínzás vagy embertelen, megalázó bánásmód fogalmát. A bírák megállapítják továbbá, hogy meglátásuk szerint a rendőrség nem vizsgálta ki az intézkedés jogszerűségét, az ügyben indult büntetőeljárást megszüntették, és egyetlen rendőr büntetőjogi felelősségét sem állapították meg a magyar hatóságok. Vagyis a bíróság megalapozottnak találta a felperesek azon állítását, hogy a magyar hatóságok nem foglalkoztak megfelelően az üggyel.

Ezért a bíróság mindkét felperesnek az eredetileg követelt tíz-tízezer euró helyett öt-ötezer euró nem vagyoni jellegű kártérítést ítél meg, valamint költségeik, 3350 euró teljes megtérítésére kötelezi a magyar államot. A kamara ítélete ellen három hónapon belül lehet fellebbezni az úgynevezett nagykamarához. Ha ez nem történik meg, vagy a nagykamara a fellebbezést elutasítja, akkor az ítélet jogerőre emelkedik és további három hónapon belül végre kell hajtani.