Nyíri Patrícia több mint egy éve érkezett japán üzletember férjével és kisfiukkal Bora Bora szigetére. Ezt megelőzően már el akart válni, ám a férfi még rábeszélte egy utolsó próbálkozásra. Az eredetileg kéthetesre tervezett kirándulásból egy év lett.

Patrícia férje elvette a kisfiú és az ő útlevelét is, majd beadta a válókeresetet Bora Borán. A tehetős üzletember jelenleg a helyi bíróság lefizetésével akarja kisajátítani magának fiát. Nyíri-Kovács Patrícia emailen válaszolt kérdéseinkre, az asszonyért egyre többen izgulnak itthon és külföldön, és mindennapjait egyre többen követik nyomon a Not Without my Son Facebook-oldalán. (Az interjút azelőtt készítettük, mielőtt kiderült, az asszony ügyében Navracsics Tibor igazságügyi miniszter is intézkedik.)

hvg.hu: Hogyan, hol ismerkedett meg a férjével?

Nyíri-Kovács Patrícia: New Yorkban ismerkedtünk össze 2007 februárjában egy ismerős születésnapján. Én egy jóképű, a földön két lábbal járó francia férfit ismertem meg, aki mellesleg beszélt japánul is. Mivel mindketten egyedül voltunk New Yorkban, arra sem volt alkalmunk, hogy megismerjük egymás családi hátterét. Akkor még nem voltak igazából ellentétek közöttünk, ezek Tokióban, terhességem félidejében kezdődtek.

hvg.hu: A házasságkötésük előtt voltak már szemmel látható jelei a nőkhöz való hozzáállásának?

Ny. P.: Az elején még vonzó is volt a túlzottan "gondoskodó viselkedése". Azt gondoltam, hogy végre itt egy férfi, aki tudja, mit akar, milyen irányba tart, talpraesett és viszi magával a társát. Talán hiba volt másfél év után összeházasodnunk anélkül, hogy igazán rászántuk volna az időt a mélyebb ismerkedésre. Tévedtem, most fizetem az árát. Pedig már korábban is adódtak furcsa helyzetek. Például New Yorkban, amikor a húgom meglátogatott minket.

nypf

Nagyon féltékeny volt a testvéremre és a kapcsolatunkra. Nem értette és nem is akarta elfogadni, hogy abban a két hétben mi folyamatosan együtt akarunk "lógni". Ennek akkor nem tulajdonítottam jelentőséget, elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy ez azért mégsem egészséges viselkedés, ellenkezőleg. Egy szerelmes nő ilyenkor azt gondolja - így gondoltam természetesen én is, - hogy mennyire ragaszkodó, mennyire szeret, hogy minden percét velem akarja tölteni. Szerelmes voltam, becsuktam a szemem.

hvg.hu: Mielőtt Bora Borára utaztak volna, ön már el akart tőle válni. Gondolta valaha is, hogy a fogságába esik a szigeten?

Ny. P.: Már 2011 júliusában szerettem volna elválni tőle Párizsban. Korrekt módon. Soha sem menekültem el a gyerekkel Magyarországra, és nem is itthon akartam elindítani a válópert. Mivel a levelező rendszerembe való betörésen keresztül megtudta, hogy válni akarok, megint elkezdte a zsarolást, hogy minden pénzét a gyerek megszerzésére fogja használni. Aztán azzal is próbálkozott, hogy megváltozik, csak egy kis kikapcsolódásra, környezetváltásra van szüksége.

Ekkor jött szóba Bora Bora. Rábeszélt, meggyőzött. Belementem, de csak úgy, hogy bármikor visszamehetünk Franciaországba. Eszembe sem jutott, hogy valaki csapdába akar csalni és fogságba ejteni. A legrosszabb rémálmomban sem merült fel, hogy egy férfi, aki egyszer szeretett, tönkre akarjon tenni, fizikailag is el akarjon pusztítani.

hvg.hu: Mikor tudatosult, hogy nem fog könnyen hazajutni?

Ny. P.: Már 2011 novemberében, két héttel az ideérkezésünk után vissza akartam menni Európába, mert az erőszakossága újra kezdődött, itt még rosszabb lett. De mivel elzárta az útleveleinket, esélyem sem volt elmenni. Aztán, hogy megnyugtasson, megígérte, hogy a március 7-én lejáró repülőjegyekkel hazamehetünk, de közben újra betört a levelező rendszerembe és meglátta, hogy ismét felvettem a kapcsolatot a párizsi ügyvédemmel, és amint megérkezünk, beadom a válókeresetet.

Ezután vett még egy repülőjegyet, hogy elhitesse velem, haza fogunk menni (utólag kiderült, hogy biztosítással vette meg, hogy bármikor vissza lehessen mondani), de közben már itt, Bora Borán beadta a válópert, amit titkolt előlem április utolsó hetéig. Tudta, hogy ezzel a lépéssel itt fog minket tartani egészen addig, amíg már nem tudunk szabadulni az itteni jogrendszer miatt.

hvg.hu: Ezt azt jelenti, hogy tulajdonképpen semmilyen jogi védelmük sincsen a kisfiával.

Ny. P.: Igen, mint a legutóbbi, január 17-ei, ismételten elhalasztott tárgyaláson is kiderült, egyáltalán nincs jogi védelmem itt Francia Polinézián. Az ügyvédem eltűnt és be sem adta az anyagot. Egy nappal a meghallgatás előtt sikerült végül egy másik ügyvéddel beadatni, aki nem ismerte az aktáimat, tehát nem is tudott védeni, így most február 14-re halasztották el a tárgyalás. Nincs semmilyen egyenlő elbírálás, a férjemnek pedig sok pénze van. Itt sajnos úgy néz ki, hogy csak ez számít. Az ügyvédi eskü pedig mintha ott maradt volna Európában, itt jogi szempontból olyan egyedül vagyunk a fiammal, mint az ujjam.

nypf

Jelen pillanatban a harmadik ügyvédemet keresem, de már senkiben sem bízom. A francia ügyvédem elkészíti az összes anyagot, de sajnos szükségem van itt egy helyi ügyvédre is. Ez egyenlőre nem sikerült még, pedig már sok pénzt kifizettem. Remény az mindig van, de már én sem tudom, hogy meddig húzódhat még ez az ügy és van-e esély arra, hogy innen valaha is élve elkerüljünk. Itt mindent meg lehet tenni, tehát nem érvényesül a jog, a logika és a tények.

hvg.hu: Hogyan telnek a mindennapjai, amikor kisfia az édesapjánál van?

Ny. P.: Amikor a kisfiam nincs velem, dolgozom egy gyöngyboltban hétfőtől szombatig, hogy ne is kelljen gondolkoznom. Illetve, legalább a lakbéremet magam tudjam fizetni. Másra nem elég a keresetem.

hvg.hu: Ön végül visszakapta útlevelét, de valószínűleg a férje is sejti, hogy gyermeke nélkül nem fog távozni.

Ny. P.: Már nem élünk egy fedél alatt, de még mindig tart a lelki zsarolás. Még most is a kisfiunkat használja eszközként, hogy engem megfélemlítsen. Mossa az agyát azokon a heteken, amikor nála van, mert amikor visszakapom, csúnyát mond a családomról és gonosznak nevez engem. Azt mondja, hogy ő japán és ő Japánban fog élni. Mialatt együtt éltünk a bántalmazás fizikai része egyre brutálisabb lett, mindez a gyerek szeme láttára történt.

Elvette a számítógépemet, a telefonomat, a lakáskulcsokat és az autókulcsokat. Megpróbált teljesen elszigetelni, és amikor menekülni akartam, lefogott. Aztán az arcomba filmezett, amikor kiborultam, mindezt ismét a gyerek előtt. Aztán jött és békülni akart, azt mondta, a gyereknek fontos, hogy a szülei szeressék egymást. Teljesen birtokolni akart, tárgynak tekintett és most tárgynak tekinti a fiunkat is.

hvg.hu: A jelenleg hatályos bírósági döntés értelmében a gyermek egy hétig önnél, egy hétig pedig a férjénél tartózkodik. Hogyan viseli a kisfiú az édesapánál töltött heteket?

Ny. P.: Erre nehezen tudok válaszolni, mert semmilyen kapcsolat sincsen köztem és a férjem között. Nem is engedi, hogy a fiammal beszéljek, amikor nála van, még akkor sem, amikor lázas beteg és órákig csak azt kiabálja, anya... anya... anya. Ezt hallják az emberek is és egy ilyen kis faluban, mint Vaitape minden visszajut hozzám. Hát innen tudom.

nypf

A kisfiam nem beszél arról, hogy mi történik ott vele, csak annyit ismételget nekem, hogy nem akar apához menni és hogy apa gonosz.

hvg.hu: A férje magasan kvalifikált, Európában nevelkedett ázsiai származású üzletember. Megfordult valaha is a fejében, hogy ilyen végzetessé válhatnak az önök között meglévő kulturális különbségek?

Ny. P.: Egyáltalán nem, mert én egy francia bankárhoz mentem hozzá. Azon kívül, hogy szerette a japán konyhát, ezek a különbségek nem jelentkeztek egészen addig, amíg el nem költöztünk Japánba. Ott teljesen megváltozott és ez csak rosszabb lett, ahogy megszületett a fiunk. Mindenben ellenőrzött és ha nem engedelmeskedtem, veszekedés, fenyegetés és bántalmazás lett a vége. Olyan erős fordulat történt a házasságunkban, hogy nem is tudtam, mi történik velem valójában, mert manipulált és megvezetett.

hvg.hu: Mit tanácsolna azoknak a nőknek, akik szintén vegyes kapcsolatban élnek és esetleg aggasztó jeleket tapasztalnak?

Ny. P.: Nagyon alaposan át kell gondolni egy vegyes házasságot. Mielőtt házasságot kötünk, jól meg kell ismernünk a másikat és jobban odafigyelni az aggasztó jelekre, amik persze az elején nem mindig egyértelműek. A kulturális különbségeket még csak át lehet hidalni, ha két értelmes, szerető ember áll egymással szemben. Viszont ha megjelenik a családon belüli erőszak is, ott már nincs helye sem áthidalásnak, sem kiegyezésnek, sem további közös, családi együttlétnek. Ott már nincs helye semminek, ami a család szentségét óvja, erősíti és azzá teszi két ember kapcsolatát, amiért érdemes élni, gyereket szülni-nevelni és áldozatok sorát hozni.