Előzetesbe helyezte a bíróság az Agárdon halálra éheztetett kisgyermek apját, az anyát pedig gyanúsítottként őrizetbe vették. Az ügyben az ÁNTSZ is indított vizsgálatot, eredményt napokon belül ígértek. Pénteken hiába kerestük meg a járási és megyei kormányhivatal vezetőit, a körzeti védőnőt és a gyámhatóságot, de egyik hivatal vezetőjét sem tudtuk elérni.

Pedig az állami szervek felelőssége is súlyosan felmerül a tragédiában. Illés Blanka családjogi ügyvéd a hvg.hu-nak azt mondta, valószínűleg a gyermekvédelem követett el mulasztást, mert az eddigi nyilatkozatok alapján ott akadt el az éheztetett gyerek ügye. „Minden csecsemőhöz kötelezően kijár a védőnő és a körzeti gyerekorvos a gyermek megmérésére, kötelező oltások beadására és általános vizsgálatokra. A szülőknek nincs joguk megtagadni ezt az ellátást, ha ez mégis megtörténik, a védőnőnek vagy az orvosnak értesítenie kell a gyermekvédelmi szolgálatot” – mondta.

Korábban a gyerek védőnője az origo.hu-nak azt nyilatkozta, hogy a szülők hivatalosan is lemondtak a gyermekjóléti szolgáltatásról, ezért ő egyszer sem tudta a gyereket megvizsgálni, hanem értesítette a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálatot. A háziorvosi feladatokat a hatóságok közlése szerint nem a körzeti orvos, hanem egy meg nem nevezett budapesti orvos látta el, aki a szülésnél is jelen lehetett. Egyelőre nem tudni, hogy a háziorvos jelezte-e a gyerek állapotát az illetékes hatóság felé.

Mi van a gyermekvédelemmel?

„Ha a védőnő vagy a háziorvos úgy ítéli meg, hogy veszélyben van egy gyerek egészsége, értesítenie kell a gyermekvédelmet. Nemcsak vizsgálatokkal, de a szülőkkel való beszélgetés útján is kiderülhet, hogy egy gyerek veszélyeztetett. Agárdon is ki kellett volna derülnie, hogy éheztetik a gyereket” – mondta Illés Blanka, aki szerint elképzelhető, hogy a rendőrség mulasztás miatt valamelyik hivatalos személy ellen is nyomozást indít, és foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt felelősségre vonhatják a hivatalos szervek tagjait is. A legvalószínűbb szerinte, hogy a gyermekvédelem követett el mulasztást, hiszen a védőnő a szabályokat követve jelentette, hogy nem engedik a csecsemő közelébe. „Amennyiben a gyermekvédelmet értesítik, először kötelező magatartási szabályokat írhat elő a szülőknek. Például, hogy ne bántalmazzák, ne éheztessék, vagy ha valamilyen fogyatékossága van, járassák fejlesztésre. Ha ezekhez nem tartják magukat, a gyermekvédelem a rendőrséggel együtt elveheti tőlük a gyereket.”

Mint mondta, az ilyen ügyek átfutási ideje az eset súlyosságától függ, amennyiben egy gyerek közvetlen veszélynek van kitéve, soron kívül ki kell állítaniuk a határozatot, hogy a gyerek veszélyeztetett és a rendőrséggel együtt kell biztonságba helyezniük. Illés szerint bár sok helyen kevés a családgondozó, az olyan súlyos esetekre, mint az agárdi, „kell, hogy legyen ember”.

A gyermek szüleinek indítékairól egyelőre nem tudni semmit

MTI / Koppán Viktor

Komáromi Zoltán háziorvos azt mondta a hvg.hu-nak, a budapesti gyerekorvos felelősségét is vizsgálni kell, hiszen a hírek szerint többször is megvizsgálta a csecsemőt, mégsem ismerte fel a helyzet súlyosságát. „Össze kell vetni a védőnő és a háziorvos által leadott jelentéseket. Ezekből kiderülhet, ki végezte helyesen a munkáját” – mondta. Mint fogalmazott, nem lehet tudni, hány olyan eset van, ahol a szülők valamilyen hiedelem hatására veszélynek teszik ki a gyereküket. „Szerencsére az agárdihoz hasonló súlyos esetek ritkák, és azonnal nagy publicitást kapnak, viszont a kevésbé súlyos ügyek általában rejtett módon folynak, mert a szülőknek lehetőségük van visszautasítani az orvosi kezelést, bár ezt az orvosoknak minden esetben jelenteniük kell.” Szerinte, ha az orvos meg tudja vizsgálni a gyereket bármilyen ügyben, már tudomást szerezhet arról, hogy a szülők veszélyeztetik az egészségét, hiszen a vizsgálat minden látható jelre, a  testi és szellemi fejlettségre, szociális készségekre, higiéniás állapotára is kiterjedhet.

Az eset valószínűleg ismét arra világít rá, hogy a magyar gyámügy, a gyermekvédelmi hatóságok nem minden esetben képesek ellátni azt a feladatukat, hogy a családban a gyermekekre leselkedő, a szülők életmódjából fakadó veszélyeket időben felismerjék, és kellő határozottsággal lépjenek is – még akkor sem, ha egyébként a családtagok nevelésre képtelen életmódja, a gyermek rossz körülményei szemmel láthatóak. (Lásd keretes írásunkat.)

Ugyanerről beszélt lapunknak Síklaki István szociálpszichológus is, aki szerint az eset tünetértékű a magyar hatóságok működésére nézve. „Gyakran nem tisztázottak a felelősségi körök, ráadásul, hiába is lenne meg valakinek a jogosultsága, hogy lépjen, a tekintélytisztelet, az, hogy nem szocializálták önálló cselekvésre, még így is akadálya a hatékony működésnek. Egy jobban szervezett társadalomban egyszerűen nem történhet meg, hogy valaki csak úgy nem enged be egy védőnőt a lakásába, és ennek ne legyenek következményei. Ilyen esetben a gyermekvédelemnek akár karhatalommal is fel kell lépnie. Itt azonban könnyen el tudom képzelni, hogy valahol egy ügyintéző fejében megforduljon: ’végül is ki vagyok én, hogy ugráljak egy ilyen jómódú családdal szemben?’ – és ez a fajta rossz tekintélytisztelet nagyon nagy baj” – mondta az ELTE tanára a hvg.hu-nak, hozzátéve, ez nem a szomszédok, hanem a hatóságok felelőssége. (Síklaki István szerint például az, hogy az állam a rendőrséget lassan előírt normákat teljesíteni köteles pénzbehajtó szervezetté fokozza le, tipikus példája ennek a rossz működési szemléletnek.)

A szociálpszichológus szerint egyébként egyelőre nagyon keveset lehet tudni a szülőkről, tettük hátteréről, de az biztos, hogy nem lehet a korábbi „fényevő” esetekhez hasonlítani az agárdi tragédiát, mert míg például Óbudán a szülők együtt éheztek a gyerekekkel, itt nem erről volt szó. „Csak annyit tudok mondani, hogy már előfordult olyan, amikor szülők olyan szélsőséges paranoiás tüneteket mutattak, hogy azt hitték: a gyermekük valójában nem is az övék, azt valaki csak úgy becsempészte a környezetükbe, hogy megfigyelje őket. Mivel egyébként nem erőszakos emberekről lehet szó, az nem merült fel bennük, hogy valamilyen drasztikus módszerrel távolítsák el az áldozatot, kiéheztetni valakit azonban ’könnyebb’ módszer az elkövetőnek is” – mondta Síklaki István.