A tanárikban, tanári közösségekben mostanában valószínűleg a leggyakrabban előforduló kifejezés a „portfólió”, amit a pedagógus-életpályamodell bevezetése „hozott be” a pedagógiai közbeszédbe. Ez egy olyan dokumentumgyűjtemény, amely a pedagógus fejlődését, vagy egy hosszabb folyamat végére elért eredményeit dokumentálja. Legalábbis papíron. A majdan felállítandó minősítő bizottságok többek között ez alapján fognak dönteni arról, hogy előbbre léphet-e az adott pedagógus a bértáblán.

Add ide a portfóliódat, megmondom ki vagy

Számos félelem és szakmai ellenérv fogalmazódik meg ugyanakkor ezzel kapcsolatban. A tanárok többsége kifejezetten ellenszenvvel fogadja ezt a kényszert. Az – oktatási változásokat nyomon követő – Hívatlanul nevű zárt Facebook-csoport tagjai szerint nem az ismert pedagógiai módszer váltotta ki ezt az ellenállást, hanem „a központosított, elidegenített rendszer, a diktatórikus módszer”. Úgy vélik, a felsőbb utasításra, uniformizáltan és kötelezően elrendelt portfóliókészítés nem töltheti be azt a szerepet, amire hivatott. „Hiszen hogyan képes bárki is reálisan reflektálni saját munkájára, szem előtt tartva az elsőrendű pedagógiai célt: a diákok megismerését, fejlesztését, eredményes nevelését, ha közben attól kell rettegnie, hogy a vizsgabiztosok ennek alapján döntenek majd életpályája, egzisztenciája felől?” – teszik fel a kérdést.

Nem kell rettegni

A köznevelési államtitkárság azonban nem érti az ellenszenvet. Mint a hvg.hu-nak írták, „bármilyen, az életúttal, életpályával kapcsolatos megmérettetés magában hordozza annak lehetőségét, hogy a jelölt izgul, hiszen tudása, tapasztalata legjavát szeretné megmutatni, és a megmérettetés sikerétől függ szakmai vagy anyagi előmenetele. Az izgalom optimális szintje kifejezetten jó hatással van a teljesítményre, fontos, hogy ezt az optimumot ne haladja meg. A pedagógusoknak tehát nem kell rettegniük, mert ez ronthatja a teljesítményüket.”

AFP / Martin Bureau

De miért is rettegnének? – teszi fel gyorsan a kérdés az Emmi, hiszen, mint írják, „eddig is színvonalas, lelkiismeretes munkát végeztek, és ezután is ezt fogják tenni”. Sőt szerintük ezentúl sokkal többen lesznek kíváncsiak a jó ötleteikre, erőfeszítéseikre.

Szempontok még nincsenek

A pedagógusok szerint nagy az esélye, hogy a portfóliók elbírálása esetleges és megbízhatatlan lesz, hiszen egyelőre meg sincsenek a pontos bírálati szempontok. Ezt az Emmi is elismeri, de mint írják, a miniszteri jóváhagyást követően, valószínűleg még 2013 novemberében közzéteszik.

A Hívatlanul csoport szerint nem jók az előjelek ezzel kapcsolatban. Az eddig ismertté vált szempontokat ugyanis leginkább a középiskolai tanárokhoz szabták, s az így nem alkalmazható például a tanítókra és az óvodapedagógusokra, miközben a rendelet minden pedagógus munkakörben dolgozó szakemberre kiterjed.

Az Emmi talányos választ adott az ezt firtató kérdésünkre. Azt elismeri, hogy az óvodapedagógus és a tanító esetében az értékelés, a tervezés és a szaktárgy tanítása a tanárokéval nem azonos módon jelenik meg. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy az óvodapedagógus és a tanító nem kell, hogy rendelkezzen ezen kompetenciák sajátos, az óvodai és az alsó tagozatos nevelés területén alkalmazható formáival.”

Az Emmi nem javasolja, hogy a pedagógusok fizetős tanfolyamok segítségével készítsék el a portfóliójukat, erre „sem szakmai, sem pedig időbeli okok miatt nincs szükségük”, és azt ígéri, hogy az elkövetkező hónapok során minden szükséges információt és segítséget megadnak majd nekik a minősítésre való felkészülésben.

Tudom mit tettem 20 éve?

A portfóliót a korábbi évekre visszamenőleges adatokkal kell feltölteni, noha korábban nem kellett dokumentálni a tanárok tevékenységét. Mi biztosítja, hogy így a leírt adatok valósak, pontosak lesznek? – teszik fel a kérdést a pedagógusok. Az Emmi ugyanakkor leszögezi, hogy nincs előírva, hogy a portfólióba „korábbi évekből” származó adatokat kellene feltölteni. Persze ez elég cinikusnak tűnik. Hogyan máshogy értékelheti egy tanár saját magát, vagy egy bizottság a tanár munkáját, mint azokkal az eredményekkel, amit a tanár addigi tevékenysége során elért?  

A köznevelés irányítói szerint egyébként „a kérdésfeltevés bizalmatlanságot feltételez a pedagógussal szemben”. „Nem érdeke a pedagógusnak kreált és valótlan adatok előállítása – írják –, a minősítőbizottsággal folytatott szakmai beszélgetés során kiderül, hogy a pedagógus tevékenysége (tanóra vagy foglalkozás), az általa feltöltött portfólió tartalma és a pedagógus pedagógiai felkészültsége mennyire vannak összhangban.”

Videót csak engedéllyel

Ha egy tanár videofelvétellel, fotóval bizonyítaná szakmai sikereit, elég nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen „csak azok a felvételek kerülhetnek be a pedagógus portfóliójába, amelyekhez az érintettek (tanulók, szülők) hozzájárultak”. Ha fényképet, videót készít és tölt fel, szülői beleegyezést kell kérnie. A szülők beleegyező nyilatkozatait meg kell őriznie. A nyilatkozatokat a védés során a szakértők ellenőrizhetik.

Stiller Ákos

„Általános felháborodást keltett az is, hogy a korábban dokumentált szakmai teljesítmények (pl. szakvizsga, doktorátus, publikációk) figyelmen kívül maradtak a besorolásnál, mintha az élet csupán a jelenleg regnáló oktatási kormányzat hivatalba lépésével, a Köznevelési Törvény bevezetésével és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásával indult volna meg, s minden, ami ezen időszámítás előtt történt, feledésre ítélt, érvénytelen lenne” – írja állásfoglalásában a Hívatlanul csoport.

Ezt azonban az Emmi cáfolja. „A korábban dokumentált szakmai teljesítményeket, különös tekintettel a szakmai közéleti tevékenység dokumentumaira, a PhD-fokozatra, a szakvizsgára, publikációkra: a minősítési rendszer figyelembe veszi. A Mesterpedagógus és a Kutatótanár fokozatok megszerzésének feltételei közt szerepelnek ezek a teljesítmények, de a más fokozatra jelentkező pedagógusoknak is lehetőségük van a portfólióban ezen tevékenységük bemutatására” – szögezi le a minisztérium.