Szinte minden évben elterjed az a kacsa, hogy gyerekeket rabolnak el fekete autóval iskolák közeléből. Idén több helyi újságban megjelent a következő szöveget tartalmazó felhívás. „S.O.S. Segítsetek! Szeretném minden ismerősöm figyelmét felhívni! Győrben egy nagy fekete autóból négy jól szituált fiatalember szólít le fiatal (14-19 év közötti) fiúkat és lányokat, valamilyen utcát, hidat, vagy bármit keresve. Amikor a leszólított gyerek elmondja, hogy merre van, amit keresnek, úgy tesznek, mintha nem hallanák, és közelebb hívják az illetőt. Miután ő gyanútlanul közelebb megy, megpróbálják az autóba tuszkolni, és ha ez sikerül, a gyereket innentől kezdve senki nem látja többet. Egyik ismerősöm lányát próbálták meg így elrabolni pénteken, fényes nappal.” Persze a település változik, Győr mellett Bicskén, Őrbottyánban, és Tapolcán is felbukkant az autós gyerekrablás története, ami minden esetben legendának bizonyult.

Egy szó sem volt igaz azokból a történetekből sem, melyek áruházakból eltüntetett gyerekekről szóltak. „A törökbálinti Corában történt. Egy 3 éves kislány elveszett az áruházi részen. 10 perc múlva zárták le a kapukat. Sehol sem találták a kislányt. Végül a WC-ben megtalálták, lenyírt hajjal, fiúruhába öltöztetve… Én ugyanezt a történetet hallottam egy gyönyörű, szőke hosszú hajú kislányról, aki 10 éves és a Budaörsi Auchanban történt meg vele. „Ez tuti emberrablásnak készült. Gyerekkereskedelem, vagy szerv.” – tette hozzá a „jól értesült” informátor. Szegeden az terjedt el, hogy a városi Árkádból rabolnak el gyerekeket, akiket szervkereskedelem céljából Szerbiába, vagy Romániába csempésznek át. Minderről a rendőrség szóvivője azért nem nyilatkozott, mert – mint közölte – csak valós eseteket kommentálnak, pletykákat nem. De nemcsak itthon, hanem külföldön is gyanúba keveredtek áruházak, például az IKEA bútorgyártó cég egyik belgiumi üzlete. Annak ellenére, hogy a történeteket cáfolta az Urbanlegends.hu, azok kitartóan újra és újra visszatérnek.

AFP / Mohammed Abed

Válás után fordul elő, de az "elrabló" nem idegen 

A gyerekrablásokról szóló históriák annak ellenére kapnak lábra bizonyos időnként, hogy Budapesten utoljára 1995. május 31-én raboltak el egy, az iskolából hazafelé tartó tanulót. Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője a hvg.hu-nak korábban megerősítette, nagyon ritka, amikor ismeretlen csal el gyermeket. Sokkal gyakoribb, amikor válás után az egyik szülő nem tartja be a kiskorú elhelyezésére vonatkozó határozatot. Ilyenkor a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása elnevezésű bűncselekmény elkövetését állapíthatják meg. Ilyenre tavaly 39 esetben volt példa” – magyarázza az osztályvezető. Ő egyetlen esetre tudott visszaemlékezni, amikor egy gyermeket olyan nő lopott el, akinek nem lehetett sajátja. 1987-ben a Király utca és a Teréz körút sarkán „egy csecsemőt eltoltak egy babakocsiban”, miközben az anyja egy vendéglátóhely mosdójában tartózkodott. A kisbabát tíz hónappal később találták meg.

Megkerestünk több – korábban vezető beosztású - rendőrparancsnokot is: az egyikük a XV. kerületben dolgozott, ahol a Pólus Centerrel, illetve az Asia Centerrel összefüggésben is nagyon sok rémtörténet él. A rendőrnyomozó, aki évtizedekig dolgozott a kerületben, egyetlen példát sem tudott mondani ilyen bűncselekményre. „Az egész csak kamu. A fekete autós történeteket meg teljesen hülyeségnek tartom, szerintem ez a legenda az ötvenes évekből maradt itt.” – mondta.

Elbizonytalanodott társadalom?

Krémer Ferenc szociológus a hvg.hu-nak azt mondta, a gyerekrablásos legendák folyamatos meglétének részben a társadalom elbizonytalanodása az oka. „A közbiztonság terén a veszélyeztetettség érzése 2006 óta folyamatosan nő. Az emberek féltik az állásukat, az anyagi javaikat, de ennél is jobban rettegnek attól, hogy gyerekeikkel valami történhet. Emellett a közhatalmi szervezetekben való bizalom visszaesett.” Ez a két dolog a szakember szerint együttesen azzal járt, hogy előállítottak egy kollektív pszichózist, amely alapján hihetővé válik, hogy egy ilyen szörnyű bűntett megtörténhet. „A hallott históriákat, legendákat pedig úgy kezelik, mint valós történetek.” Krémer hangsúlyozta, hogy az elveszett bizalmat rendőrségi közleményekkel nem lehet visszaállítani, reformok sokaságára lenne szükség, hogy ez sikerrel járjon.

Velem is történt olyan eset, hogy egy mellettem álló idős asszonynak kellett a segítségére sietnem, mert egy illuminált állapotban lévő ember próbálta elvenni tőle a forintjait. Elzavartam, de a néni remegett az ijedtségtől.” – mondta Szamosi Éva gyermekpszichológus, aki szerint egy ilyen tapasztalat után a történetet azzal a konklúzióval adják tovább, hogy „mi öregek már fényes nappal sem mehetünk ki az utcára.” A pszichológus nem tagadta, ő se engedi ki egyedül az unokáit az utcára. Ezeket az aggodalmakat pedig  felerősíti, amikor az ember olyan esetekről hall, mint a Jászai Mari téri inzultus: a szemtanúk hiába csak azt látták, hogy a kisgyereket megrángatta egy hajléktalan, aki el akarta magával vinni, hogy enni adjon neki, az élménybeszámoló egy idő után konkrétan rablássá fog átváltozni,és kiegészül azzal, hogy csak a szerencse mentette meg a kisfiút.