A 79 éves Juhász Árpád 13 éve bizonygatja, hogy jogos bérlője annak a 116 hektáros állami legelőnek, melyen ma még juhai legelnek. Bár 1990-ben 10 évre kötöttek vele szerződést, abban az állt, hogy elő-haszonbérleti jog illeti meg. Ezért nem érti, 2001 májusában hogyan köthetett szerződést a terület akkori kezelője, az ÁPV Rt. a Csongrád megyei Héjja Testvérek Kft.-vel, amely ma is a térség egyik legnagyobb földbirtokosa.

A dóci juhász bíróságon soha nem támadta meg a kifogásolt szerződést, csupán a hivatalokat ostromolta kérvényeivel. A Héjja Testvérek Kft. érvényesíteni szerette volna bérlői jogait, ezért több címen is polgári pert indított a juhász ellen, amit rendre meg is nyert. Juhász egyetlen érvvel védte magát minden egyes eljárásban: ő a jogos bérlő.

Perben, haragban

Egy hónappal ezelőtt az Országgyűlés Hivatalához juttatott el levelet Juhász Árpád azzal, hogy azt juttassák el a szaktárcához, a Nemzeti Földalaphoz, a pártok képviselőihez. Ebben részletesen leírja azokat az érveket, amelyek figyelembe vétele mellett semmisnek kellene tekinteni a Héjja Testvérek Kft. bérleti szerződését, és azt is, hogy a jelenleg is zajló állami földpályáztatás során a szóban forgó területet azóta egy másik dóci gazdálkodónak ítélték.

Héjjáék cége a 2001-es szerződés megkötése után érvényesíteni kívánta a földterületen jogait, így több címen, több perben támadta Juhászt, illetéktelen birtokbavétel, elmaradt használati díj megfizetése, szénalopás, rongálás stb. címen.

A lopási üggyel összefüggésben még elmeszakértő is vizsgálta Juhász Árpádot, s arra jutott, hogy az idős állattenyésztő üzemmérnök épelméjű, csupán az elmúlt évek pereskedései hagytak rajta mély nyomot, ezért van az, hogy megnyilatkozásai szinte kizárólag igazának szajkózására korlátozódnak.

A perek időközben jogerős ítéletekkel értek véget: Juhásznak el kell hagynia a birtokot, és mivel nem fizetett használati díjat a Héjja Testvérek Kft.-nek, a végrehajtó már a nyáj árverezésének időpontját is kitűzte. A juhokat múlt héten kellett volna elárverezni, de ezt végül bizonytalan időre elhalasztották.

Rögeszme?

„Voltam gyakornok, brigádvezető, állattenyésztő, a Békés-Csongrád Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának főelőadója, a szegedi Felszabadulás TSZ főágazat-vezetője, a dóci Virágzó TSZ elnöke. A munkáim idekötöttek. Jól ismerem a területet” – kezdte élettörténetét a juhász.

25 évvel ezelőtt, a termelőszövetkezetek szétbomlása idején határozott úgy, hogy megpróbálja a corridale fajta tenyésztését az Alföldön. Szegedi kis birtokán nevelgetett is egy kisebb nyájat, majd Dócon talált egy területet, amelyet alkalmasnak talált. A legelő kezelője 1990-ben a Csongrádi Állami Gazdaság volt, vele kötötte meg a bérleti szerződést 10 évre. Ennek 13. pontjában szerepel az elő-haszonbérleti jog biztosítása is, ami azt jelenti, hogy a bérlet lejártával elsőbbséget élvez Juhász a terület további használatára.

Az állattenyésztési üzemmérnök felvette a kapcsolatot egy corridale fajtát importáló társasággal. A társaság felkereste a juhászt azzal, hogy vásárolja meg a Lajta-Hanság Tangazdaság állományát, miután Mosonmagyaróváron a kárpótlás keretében a volt kulákföldeket visszaadják, így legelő nélkül marad 750 juh. Az akkori mezőgazdasági minisztérium szakmailag támogatta a dunántúli állomány Dócra telepítését, és támogatásáról biztosította a juhászt abban is, hogy az időközben privatizált Csongrádi Állami Gazdaság ne gördítsen akadályt az újsütetű dóci gazdálkodó tervei útjába.

Az Állami Gazdaság 1993-ban alakult át, a föld kezelője az Állami Vagyonügynökség lett. A dunántúli juhok Dócra kerültek, a saját állományával együtt a 116 hektáros területen immár 1100 juh legelt. Juhász akkoriban volt 58 éves.

Problémák már ekkor is voltak: a gazdaságot egyrészt terhelte egy 4 millió forintos kölcsön, amit Juhász az állomány megvásárlására vett fel. Ezt tudta volna rendesen törleszteni, de a terület időközben a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része lett, ami miatt szigorodtak az állattartás feltételei. Emiatt a nyáj üzletileg sem tudta azt az eredményt hozni, amit elterveztek. Juhász megcsúszott a törlesztéssel, ezért a bank végrehajtást kért: a megvásárolt állományt és Juhász lakását is elárverezték.

A férfi ekkor költözött ki a majorba, s lett valójában hajléktalan. Csak a föld és a juhok maradtak.

Háború a mezőn

A dóci Percsorai major lakóépülete egy másfél négyzetméteres fából épült kalyiba, benne egy priccs, egy asztal, s a többkilós irathalmaz. Itt él Juhász Árpád Ilonkával, aki ottjártunkkor a kalyiba melletti fóliasátorban főz. Ilonka 1993-ban Székelyföldről jött Magyarországra a könnyebb boldogulás reményében. Komoly terveket szövögettek közösen: együtt nyírják a birkákat, s az asszony megtanítja az ittenieknek, hogyan szőnek, horgolnak a székelyek.

Mára ezek az álmok nyilvánvalóan szertefoszlottak: egy dolog maradt az életükben, a harc a megélhetést biztosító földért.  Az eredeti szerződésük 2000-ben járt le. 2001 májusában az ÁVÜ jogutódja, az ÁPV Rt. a Csongrádi Állami Gazdaság jogutódját, az Agro Csongrádot megvásárló Héjja Testvérek Kft.-vel kötött szerződést ennek a területnek a használatára is.

Amikor Juhász Árpád felutazott Budapestre, hogy a helyzetet tisztázza, közölték vele, hogy semmi nyomát nem találják az ő Csongrádi Állami Gazdasággal kötött szerződésének. Hiába lobogtatta a saját példányát. „Bábolnával voltak elfoglalva, az én kis legelőm senkit nem érdekelt” – panaszolja Juhász Árpád, akinek az elmondása szerint onnantól kezdve pokol lett az élete. Volt, hogy valaki markológéppel tönkretette a kútjukat, egy másik alkalommal lemérgezte a legelőt. De az is előfordult, hogy égett a gyep, de a rendőrség öngyulladást állapított meg, sorolta. „A határban kemény dolgok történnek, nem is hinné, mi minden.” Majd hozzátette: ezeket nem ő találja ki, több szemtanúja is volt az eseményeknek.

A legutóbbi jogerős ítélet szerint Juhászéknak 1,8 millió forintot kellene fizetnie a Héjja Testvérek Kft.-nek az elmaradt használati díj ellentételezéseként. Héjja László ügyvezető ezt követően egy levelet írt Juhászéknak, miszerint hatósági megkeresésre hozzájárul ahhoz, hogy 2013. október közepéig Juhászék használják a területet. A határidő letelt, a kirótt összeg fedezete a nyáj elárverezése. Ha végigfut az eljárás, rövidesen a hajléktalan juhásznak és feleségének se nyája, sem területe nem lesz.