Tudja, mi a közös a Terminátorban és Grespik Lászlóban?

Félre minden flikk-flakk: Grespik László könyvének átböngészése után egyszerűen úgy éreztük, nem tudnánk felülmúlni a szöveget. És bár lefesthetnénk a bemutató hangulatát is, az új könyvnél nincsen beszédesebb. (Grespik László könyvbemutatójáról pedig nézze meg a videónkat!)

Még szállóige is lehet

A Fővárosi Közigazgatási Hivatal egykori vezetőjeként elhíresült Grespik így mutatja be magát a „Ki vagyok” című fejezetben, amely a szerző dicséretes szerénységéről tanúskodva csak a 126. oldalon kezdődik: „A rólam szóló információk, a közvélemény számára a hozzám általában ellenségesen állt médiák miatt torzak, hiányosak, mert sokszor szándékosan torzítottak, megcsonkítottak, sőt, elhallgatottak. Egy-egy 5-7 perces, élő adásban sugárzott tv-adásban nem lehetséges arról beszélni, szoktam-e főzni bablevest, halászlevet (szoktam), vagy szeretem-e George Michael zenéjét (igen), meg tudom-e csinálni a moonwalkot: Michael Jackson jellegzetes, hátrahaladó tánclépését (meg).

„Felhívom az olvasó figyelmét, hogy a könyvemben számos olyat találhat, mely akár szállóige is lehet. Még 2001. körül találtam ki ezt: Nem mindegy, hogy a látszat csal, vagy a csaló látszik! Ez az interneten is kereng már.”

„Sokan gondolják tévesen a rövid és tömör, az épp aktuális téma által irányított, jogászi-szakmai, néha politikai jellegű tv-szerepléseim láttán, hogy én általában egy vasszobában szoktam ülni egy vasszéken, és jogszabályokat tanulmányozok napi 20 órában, aztán 4 órát olvasok vaságyon. Ez a hülye sztereotípia szintje, minősége.”

Terminátor

Mottók: „Ne azt kérdezd, mit kell tenned az államért, kérdezd azt, az állam mit kell tegyen érted!” A szállóigéket én szállítom. (Dr. Grespik László)

„Az első szó jogán” című fejezetből: „Atipikus könyv ez. Illik is hozzám, mint Terminátorhoz a helikopter-géppuska. Ilyet másikat nem talál az Olvasó a magyar könyvpiacon.” „Nem akarom, hogy ellenségeim (meg)szeressenek, de nem is tiltom meg nekik. Kérem, engem egyszerűen ne csak respektáljanak, hanem grespektáljanak."

Az „Egy(-két) Kossuth-díjas ötlet” című fejezetből (találkozása Sándor György „humoralistával”): S.Gy.: „Jó napot kívánok, én egy kikeresztelkedett zsidó vagyok, szabad itt beszélni?” Grespik László: „Szabad, ugyanis itt van egy mikrofon a jobb oldalamon, és itt a bal oldalamon egy másik (eközben rámutogatva a füleimre), de tessék ide középre beszélni (rámutatva az orromra), mert úgy sztereó.”

A „Fáj gyűlölni” fejezetből: „Kifejezetten inspiráló számomra, ha egy átlag felettien szép nő még átlag feletti szellemi képességekkel is megáldott: ez a kettő ilyenkor nem összeg, hanem hatvány. Ritka az ilyen. Ez sok férfit bizonyára visszariaszt, gátlásossá tesz, de engem kifejezetten inspirál, feldob. Ilyen hatvány a feleségem is.

Csongor és tündér

A „Privát ízelítők, ízek, izék” fejezetből: „Tanultam kedvtelésből elsős egyetemista koromtól amerikai és angol mesterektől ún. jazz-táncot (testrész-izolációkon és testhullámokon alapuló táncstílus) éveken keresztül a Budapesti Műszaki Egyetem által szervezett IDMC (Nemzetközi Tánc és Mozgásközpont) elnevezésű tanfolyamon. Olyan jól ment, hogy a Miskolci Nemzeti Színházban hatvan előadást táncoltam végig a „Csongor és a tündér” című rockoperában tánckari tagként, amolyan „külsősként”, vagyis amatőrként, a nappali tagozatos egyetemi tanulmányok mellett.”

„Pokorni Zoltán maga is mindig úgy néz ki számomra, mint egy nagyméretű, szőke, durcás óvodás.”

„Gyermekeim általános iskolájába sok ismert ember gyereke, illetve unokája járt, jár, vagy járni fog. Ilyen környék. Pl. Fodor Gábor lánya Etele fiam osztálytársa már a 6. éve, ezért bizonyára eleinte kissé furcsa látványt alkothattunk, mikor szülőként beszélgettünk. Én „a nemzeti, a szélsőséges”, és ő, az européer liberális. Tűz és víz. Aztán megszokták a szülők az iskolában előforduló együttes látványunkat. Még tanítottam is Fodor Gábor fiát egy gyermek-születésnapon az íjammal lőni, és a lányát is készítettem fel, mert a tanulmányi versenyen egy csapatban voltak Etelével. Fodor Gábor evett többször a paprikás krumplimból is az iskolai majálison tartott, osztályok közötti főzőversenyek alkalmával, és abban az évben, amikor éppen nem főztem, meg is jegyezte, hogy „Most nem főztél? Kár, mert jókat szoktál.” (…) Viszont többször megnyertem az iskolai íjászatot a szülők közöttit, megelőzve az íjászkodó példánkon felbuzdult, szintén induló Fodor Gábort.”

Közizgatási hivatal

hvg.hu

A „Jogászi körök, korok, kórok” című fejezetből: „Ne feledd, Olvasó, ha megvádolnak, akkor az egyetlen ember az egész Világon, aki a leghatékonyabban csak Érted tehet, beszélhet, gondolkodhat, az a védőügyvéded!”

A „Budapest kezdő főispánja” fejezetből: „Reggel, beérve az irodába, így szóltam: „Jó reggelt! Ez itt a közizgatási hivatal?” Szegény titkárnő nem mert szólni, hogy elvétettem a közigazgatási szót. Mire ezt a hülyeséget már harmadszorra-negyedszerre mondtam neki reggel, akkor vált számára egyértelművé, hogy ez amolyan szegényes fantáziájú szóvicc, és ezen szabad – nem kell, csak szabad – mosolyognia.”

„Sokszor elsütöttem még a következőt is a hivatalbeli nők egynémelyikének: „A kolléganő egyre csak szépül és szépül. Ha ezt grafikonon szemléltetjük, akkor ez egy felfelé ívelő vonal.” (Ilyenkor mutattam is a vonalat a levegőben az ujjammal.) „Én pedig csak egyre stagnálok… Vagyis csak szép maradok.” (Itt mutattam az ujjammal a stagnálást egy vízszintes vonal levegőben húzásával, és hatásszünet következett.) „A sors ezért igazságtalan, mert az olló csak nyílik, és nyílik…”

„A bíró is emberből van. A bírónők különösen. Ismerjük a közhelyet: a női nemnél már csak a női igen a szebb, pláne, ha az az igen pernyerést jelent.”