A K-Monitor tesztjének célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a korrupció nem milliós vagy milliárdos csúszópénzek elfogadásával kezdődik, hanem hétköznapi szociális magatartásunkban gyökerezik. Ebből következően a korrupció elleni küzdelem is többről szól, mint jogszabályok készítéséről vagy bűncselekmények felderítéséről, fontos, hogy megértsük: a korrupció nem valami távoli, megfoghatatlan jelenség, mindennapi döntéseink során is jelen van, és egyéni felelősségünk is, hogy tegyünk ellene.

A teszt a kitöltőknek eredményeik alapján ötféle visszajelzést adhat a nagyon alacsony korrupciós hajlandóság és a nagyon magas korrupciós hajlandóság között. Mivel a korrupciós hajlandóságnak nincs mértékegysége, az eredmények csak egymáshoz képest értelmezhetők, a teszt a kategóriákat a korábbi kitöltők eredményeiből számolt átlaghoz képest határozza meg.

A teszt szociálpszichológusok közreműködésével készült, és itt tölthető ki:

Korábbi kutatások alapján elmondható, hogy a korrupcióra való hajlandóságunk mértéke nagyban függ az ismerőseink, a barátaink iránti lojalitásunk szintjétől. A közeli ismerősök közötti erős kapcsolat megjelenik morálisan elfogadható és kevésbé elfogadható helyzetekben is. Fontos, hogy minden, a szűkebb közösségünk (család, barátok, kollégák, stb.) érdekében végrehajtott cselekedet esetében vegyük figyelembe tettünk tágabb közösségünkre, közösségeinkre (szomszédság, település, ország, stb.) gyakorolt hatásait is.

Bizonyos országokban, így Magyarországon is, a családhoz, a barátokhoz, a közeli ismerősökhöz fűződő kapcsolatok jellemzően erősebbek, mint a tágabb közösséghez, társadalmi intézményekhez fűződő kapcsolatok.

Az ilyen országokra gyengébb gazdasági teljesítmény jellemző, kevésbé versenyképesek, lakóik között alacsony az egymás iránti bizalom, a lojalitást többre tartják, mint a hatékonyságot, és ami a teszt szempontjából a leglényegesebb: egyértelmű, erős korreláció mutatható ki a csoportkollektivizmus és az érzékelhető korrupció magas szintje között. Azokban az országokban, amelyekre az intézményi kollektivizmus a jellemző, ennek épp a fordítottja igaz. A korrupció egyik ellenszere tehát a közeli kapcsolataink és a tágabb közösséghez, közösségekhez fűződő viszonyaink megfelelő egyensúlyában rejlik.