„A menekültkérdés nagyon is valós probléma, de a plakátkampány csak hangulatkeltés, olcsó demagógia. Azt tudni kell, hogy ezeknek az embereknek már nincs mit veszíteniük, ezért megállítani sem lehet őket” – fejtegeti álláspontját a Budapesti Műszaki Egyetem géptervező szakán idén végzett, afrikai apától és magyar anyától már Budapesten született Majid. (Nevét a többi megszólalóhoz hasonlóan – France Mutombo Tshimuanga, az Afrikáért Alapítvány elnöke kivételével – megváltoztattuk. – a szerk.)

France Mutombo Tshimuanga

Afrikáért Alapítvány

Barátnője, a szintén félig afrikai Aiyana attól fél, a menekültáradattal sok olyan fekete-afrikai is Magyarországra érkezik, akik már okot adnak arra, hogy negatív jelzőkkel általánosítsanak minden itt élő fekete-afrikait. A már itt élő afrikaiknak ez jelentős félelmük: a kisszámú magyarországi feketéknek egyelőre nem rossz a megítélése, de a szembeötlő bőrszínük miatt könnyebb kipécézni őket. „Féltem a státuszomat” – mondja Aiyana, és hozzáteszi, most is vannak az itt élő afrikaiaknak olyan rétegei, akikkel nem vállal közösséget. Így van ezzel Majid is, aki még egyértelműbben fogalmaz: „Aki tanulni, dolgozni jön, az telepedjen le, a többieket viszont küldjék el. Engem is azzal fognak azonosítani, aki itt is csak bűnözik. Vizuális kisebbségként úgy érzem, ők a renomémat rontanák.”

Hasonló nézetet vall France Mutombo Tshimuanga, az Afrikáért Alapítvány 18 éve teológiai ösztöndíjjal Magyarországra érkező elnöke is, aki szerint a most érkező menekülteket egy kalap alá fogják venni azokkal, akik „hozzájárulnak Magyarország gazdaságához, fejlődéséhez”. Arra nem tér ki, hogy akik most jönnének, miért lennének mások, mint ő volt. Mindenesetre a szempontja érthető: „Nincs ráírva a homlokomra, hogy magyar állampolgár vagyok, ha valaki az utcán megüt, ő csak a bőrszínem alapján ítél majd meg. A szemében én is „csak” egy menekült leszek, aki „elveszi a munkáját”, de fogalma sincs róla, hogy mennyit tettem az ország fejlődéséért” – mondja France aki ezért is tartja veszélyesnek a plakátkampányban, menekültellenes kommunikációban tetten érhető felülről jövő gyűlöletbeszédet. Azt azért hozzáteszi, véleménye szerint az emberek nem vevők ennyire erre, és hogy még nem történt meg a fordulat, amit a kampány indítói várnak.

„Megtanultam úgy élni, hogy hátul is legyen szemem”

Megszólalóink többsége nem tartja előítéletesnek vagy idegenellenesnek a magyar társadalmat, de kisebb-nagyobb mértékben mind beleütköztek már valamilyen szintű diszkriminációba. „Szerintem a magyarok sokkal elfogadóbbak, mint a kelet-európai társadalmak többsége, és nem bőrszín, hanem viselkedés alapján ítélnek. Ennek ellenére mindig is célpontként tekintettem magamra, akit nagyobb eséllyel támadnak meg, mert más vagyok, mint a többiek. Úgy járok-kelek, hogy hátul is van szemem” – magyarázza Majid.

France Mutombo sem tapasztalta, hogy a magyarok gyűlöletesek lennének az afrikai emberekkel szemben, egyrészt kis létszámuk, másrészt amiatt, mert szerinte itthon a bevándorlók helyett egy „belső ellenség” kérdése áll a középpontban. „Amíg a roma kérdés itt van, addig a bevándorlók és az afrikaiak helyzete nem fog nagy súlyt kapni, kivéve, ha még sokáig folytatódik az, ami a médiában épp folyik.”

Aiyana sem tapasztalt eddig nyílt diszkriminációt, de az előfordult, hogy az ismerősei szájából kiszaladtak „ahhoz képest, hogy fekete vagy…” kezdetű mondatok. Most viszont fél a jövőtől. Reméli, ez nem csak a vihar előtti csend, ami után kitessékelik majd. „Mivel nem vagyok teljesen nigériai sem, hova mehetnék vissza?” – teszi fel a költői kérdést Aiyana.

„A feketék itt drogot árulnak”

Rosszabb tapasztalatai vannak a szintén nigériai, pár éve Budapesten élő és tanuló Chimeme-nek. Előfordult, hogy a szociális tanulmányok tanára a BKF-en egy csontsovány fekete kisgyerek képével illusztrálta a szegénységről szóló előadását, és hogy a mellette álló rendőr egy konfliktus szituációban nem a rasszista megjegyzéseket tevőket fegyelmezte, hanem őt taszigálta arrébb – de mint mondja, ezekhez a helyzetekhez már hozzászokott.

„Az Instant nevű szórakozóhelyre az utóbbi pár hétben nem engednek be, vagy azzal hajtanak el, hogy magánrendezvény van, vagy egyszerűen csak elállják az utunkat a bejárat előtt, mint legutóbb, amikor a bátyám szülinapját akartuk ünnepelni. A testvéremet múlt héten már egy körúti kocsmában sem szolgálták ki, mondván „a rendőrség azt mondta, a feketék itt drogot árulnak”.

Menekültek a Sámsoni úton a Menekülteket Befogadó Állomás közelében

Túry Gergely

Ennél még általánosabb, hogy amikor egy fekete albérletet keres, telefonban még minden oké, személyesen azonban már azt mondják, hogy a lakást már kiadták vagy megemelik a kauciót. Szerinte a kormány kampánya csak olaj a tűzre.

„Amíg a többség nem sorakozik fel mögötte, semmi komoly nem történhet. De az üzenete mégis az, hogy ha Orbán Viktor velük van, akkor bármit megtehetnek. Kit hívjak majd segítségül? Azokat a rendőröket, akik szó nélkül tűrik, hogy az orruk előtt megaláznak?”

Fontos elmondani a miérteket

France Mutombo Tshimuanga szerint a menekültkérdés megoldásához fontos lépés lenne a kiváltó okok világos kimondása a tabutémaként való kezelés helyett. „Az EU és a NATO, valamint a szintén tag Magyarország vezetőinek is el kellene ismernie, hogy azért is menekül ennyi ember, mert a nagyhatalmak beavatkoztak a helyi konfliktusokba az olaj és egyéb nyersanyagok miatt, és ezzel destabilizálták a térséget. Ha működnének az államok, akkor nem menekülne ennyi ember. Ennek elismerése nélkül nem jutunk közelebb a megoldáshoz, és az emberek sem értik, hogy hirtelen miért jönnek ennyien” – magyarázza France, aki szerint a helyzetet előidézőknek felelőssége van a kérdésben, emellett Magyarországnak, EU-tagállamként is vannak vállalásai, amiket teljesíteni kell, nem csak az uniós forrásból fedezett fejlesztéseket élvezni.

Az Afrikáért Alapítvány elnöke szerint a bevándorolásból azok az országok fognak hasznot húzni, melyeknek van rá stratégiájuk és szakpolitikájuk. „Ha most rossz kampányokat indítunk, akkor 20- 30 év múlva nagyon nehéz lesz kezelni ezeket a kérdéseket” – véli France.