Amanda, tanárai szerint is okos, mint a nap, és szorgalmas, mint egy keményen dolgozó kisember. Idén kezdte második tanévét az új iskolájában. Tavaly, amikor a többi gyerek játszott, ő akkor is dolgozott, hogy behozza lemaradását. A városi szegregált iskolából hosszú küzdelem után sikerült átkerülnie egy helyi „normál” iskolába.

Amikor szülei a tehetségét látva szerettek volna egy új helyet keresni a kislánynak, mert a  korábbi rosszul felszerelt volt, a tanárok pedig „nem bíztak Amanda álmaiban”, falba ütköztek. Volt olyan iskola, amely eleve elutasította őket a gyerek cigány származása miatt, de ott is, ahová most jár, egy évig tartott a hercehurca, mire megadták neki az engedélyt.

Kérvényt kérvény követett, újabb és újabb papírokat kellett kitölteni: ha a szülők nem lettek volna ennyire elszántak, hogy Amanda rendes oktatást kapjon, akkor esélyük se lett volna. A kislányt, akinek a kedvence a matematika, az osztálytársai befogadták, a bizonyítványa is egyre jobb, a szülők pedig boldogok, hogy Amanda a város egyik legjobb iskolájába járhat. Most épp ügyvéd szeretne lenni.

Amanda története ritkaság számba megy: Magyarországon van olyan iskola, amelyről a bíróság első- és a másodfokon is kimondta, hogy jogellenesen különíti el a gyerekeket egymástól, végül a Kúria mégis helyénvalónak tartotta a gyerekek szétválogatását. Pedig már a Tárki Életpálya kutatásából is kiderült, hogy egyetlen középosztálybeli barát már óriási húzóerőt jelent egy szegény státuszú tanulók sikerességéhez.

A bérpótlék sem segít

Nemrég a Budapest Intézet készített egy elemzést arról, hogy az elkülönítés mennyire káros, és még akkor sem működnek jól a szegregált iskolák, ha az állam jelentős forrásokat biztosít a minőségük javítására.  Ezt bizonyítja a Franciaországi Oktatási Prioritási Körzetek (ZEP) példája, amelyet még 1982-ben vezettek be, elsősorban a nagyvárosok gettósodó területein. A ZEP-iskolákban átlagosan 5–10 százalékkal fordítottak több forrást egy tanulóra, az osztálylétszámok pedig valamivel kisebbek voltak, mint az átlagos francia iskolában.

AFP / Kisbenedek Attila

Ennek ellenére már a korai értékelések is kimutatták, hogy a program nem javította a tanulói teljesítményeket, vagyis nem csökkent a különbség a hátrányos helyzetű és az átlagos tanulók között. A későbbi értékelések szerint pedig a program kedvezőtlen folyamatokat is felerősített. Egy iskola bekerülése a ZEP-programba ugyanis hatással volt a tanulók és a tanárok összetételére is. A tehetősebb szülők elvitték az iskolákból a gyerekeiket és a tanári kar minősége is megváltozott a ZEP-iskolákban. A fiatal, 30 év alatti, és a képesítés nélküli tanárok aránya jelentősen megnőtt és a kiemelt körzetek iskoláiban a tanári fluktuáció is nagyobb volt, mint máshol.

A ZEP-iskolák tanárai bérkiegészítésben részesültek, mely a nehezebb munkakörülményeket volt hivatva ellensúlyozni, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a tanárokat maradásra bírja. Hiába szervezték át a ZEP-et 2005-ben, a későbbi hatásvizsgálatok sem jeleztek javulást. A hasonló kísérletek, például az Egyesült Királyság, Ciprus, Belgium, Portugália, Görögország programjai ugyanilyen eredményekre vezettek.  „A gyerekek és tanárok összetételét alakító folyamatok és az ebből eredő negatív hatások túl erősek ahhoz, hogy ezt anyagi ösztönzőkkel, jó szándékkal (és „szeretettel”) ellensúlyozni lehetne”, áll a Budapest Intézet összefoglalójában.

A vegyes jobb

Ugyanez a helyzet a szakértők szerint Magyarországon is: még az elvben integrációpárti oktatási kormányzás idején is a szakképzett pedagógusok keresetében átlagosan 3,1 százaléka volt a bérpótlékok aránya, és a tanárok mindössze 5 százaléka kapott keresetének 10 százalékát meghaladó pótlékot.  A szegregált iskolában emellett a szülői érdekképviselet sem olyan erős, hogy ha például gyenge tanár kerül az iskolához, le tudják váltani. És mint Amanda példáján is láttuk, nagyon nehezen tudnak élni az odajáró diákok a szabad iskolaválasztás lehetőségével.

Ezzel szemben a Budapest Intézet elemzése a vegyes iskolák hatékonyságának igazolására számtalan kutatást hoz fel. Ilyen maga a Pisa-mérés, melyen a „senkit nem hagyunk az út szélén” típusú, támogató finn oktatási rendszer folyamatosan jól szerepel. Vagy a világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterét vizsgáló McKinsey-jelentés, melynek végkövetkeztetése, hogy a kisebb létszámú homogén tanulócsoportban végzett oktatás sem eredményesebb, mint a nagyobb létszámú, heterogén összetételű osztályban.

Viszont ha egy iskolában vagy egy osztályban koncentrálódnak a tanulási nehézségekkel küszködő gyerekek, akkor a kortárs csoport hangadói a teljesítményt és tanárokkal való együttműködést elutasítva, létrehozhatják az iskolai tudással szemben saját ellenálló kultúrájukat, állítják a szakértők.

(A szerző a Roma Sajtóközpont munkatársa)