„Nem akartam egy olyan könyvet írni a menekültügyről, hogy azt az érzést erősítsem, hogy mindenkit fogadjunk be” csap agyon bizonyos előzetes elvárásokat és prekoncepciókat Kálmán Olga új, Álomország című könyvének bemutatóján. Kálmán idén nyáron írta meg a menekültkérdéssel foglalkozó könyvét, amelynek a fővárosi Gödör Klubban volt a bemutatója. Az ATV sztárújságírója szerint több idő volt kitalálni a mű szerkezetét, mint konkrétan megírni. Az írás amúgy is gyorsan megy neki – gyereke szerint, amikor Kálmán vadul gépel, akkor „Anya összevissza ír”. A szerkezet azért volt fontos, hogy ne csak pusztán menekültinterjúk vagy elemzések kerüljenek a kötetbe, hanem egy komplex egész alakuljon ki – belekerült a szövegbe többek közt egy menekült lány, Nágya naplója is, amely az egész menekülési folyamatot dokumentálta a maga gyermeki egyenességével.

Túry Gergely

A menekültkérdés bonyolultsága miatt is könyv után kiált, másfelől kérdés, hogy ekkora kormányzati ellenpropaganda-özönben, és Párizs után mennyire nyitottak az emberek egy biztos válaszokat és mantrákat megingatni szándékozó könyvre. Márpedig Kálmán célja deklaráltan egy ilyen könyv megírása volt: többször is elmondta, hogy a végkövetkeztetések levonása az olvasóra van bízva, és a zárszóban is arra hívta fel a figyelmet, hogy „ne billenjünk el”, ne essünk át a ló semelyik oldalára sem. „Rendet kell vágni a fejekben uralkodó katyvaszban.”

Ezzel még mintha a moderáló-beszélgetőtárs Kéri Lászlót is meglepte volna, aki rendre a kormánykritikus észrevételeinek adott hangot (és némi értetlenségének, hogy Kálmán, dacára a régi és gyakori találkozásokkal ápolt kapcsolatuknak, nem kérte ki véleményét és szaktanácsát a könyv készültekor). Először a könyv megírásához szükséges bátorságról kérdezte az újságírót, majd a lehetséges támadásokról érdeklődött. Az egész est során épp Kéri tűnt olyan szemellenzős gondolkodónak, mint akiket egy korábbi interjúnkban bírált.

Túry Gergely

A mintegy 60-70 főnyi közönséget is a hívószavak vonzották, az első sorban rögtön a menekültsegítők közt egyébként elég aktív Lendvai Ildikó (akit a Magyar Hírlap összehozott Orbán Viktorral a nyáron) és Vágó István ült, utóbbi sokak elvárásaival ellentétben nem kért szót a hivatalos beszélgetés után következő nézői kérdések idején. De hogy tényleg mekkora szükség van egy tisztázó, fejekben rendet tevő könyvre, az is mutatta, hogy a nézők köréből volt kérdés a menekültáradatot előidéző nemzetközi összeesküvés-elméletekről („az ISIS biológiai fegyverként tolja előre a menekülteket”), és arról is, hogy miért nem voltak alázatosabbak a menekültek, miért nem tartják be a törvényeinket, miért nem charter járatokkal menekülnek. Kálmán mindenkit meghallgatott és megértett, és pár mondatban próbált válaszolni is.

És nemcsak a korlátlan beengedés egyébként emberileg érthető, de politikailag tarthatatlan mítoszával ment szembe, vagy a kvótarendszerrel szembeni ellenérzéseiről. Arról is beszélt, hogy az iszlám integrálása nem olyan egyszerű kérdés, és hogy Amerika mekkora hibákat követett el, mind a rosszul értelmezett demokráciaimport, mind az észak-afrikai káosz kialakításával. Kálmán nem csapta le a kormánykritikus magas labdákat, módjával támadta a plakátkampányt, nemzeti konzultációt, és nem ő, hanem Kéri hozakodott el a figyelemelterelő, gumicsont gyűlöletkampányokkal és ezek szakértőjével, a kormánynak tanácsokat adó Finkelsteinnel.

Túry Gergely

Végül Kálmán mégis azt emelte ki, hogy mennyire örül annak, hogy ez a könyv a lányával, Lucával az első közös könyvük, aki fekete-fehér fotókon próbálta meg megfogni a 2015-ös Magyarország kétségkívül legdrámaibb pillanatait.