Arra, hogy mennyire veszélyes élesben kipróbálni néhány hónap alatt kifejlesztett állami tankönyveket,  élesen rávilágított a Történelemtanárok Egylete pénteki vitája az OFI új, kilencedikes történelem könyvéről. Az eseményen részt vett Borhegyi Péter, az egyik szerző, egyben az OFI vezető szerkesztője, aki próbálta védeni a produktumot. Bár ritka pillanat, hogy a kormány intézkedéseinek védelmében valaki eljön egy ilyen rendezvényre, nem Borhegyinek kellett volna - ahogy ő fogalmazott - „elvinnie a balhét”.

A vitán ő kapott először szót. „Ilyen munka még nem volt”, mondta nyitásként. Szerinte korábban senki nem kérdezte a diákokat, szülőket, tanárokat arról, hogy milyenek a tankönyvek, amelyekből a tanulók tanulnak. „Nem tudtuk, hogy Csornától Dombóvárig egy könyv mennyire hatékony. Nem tudtuk, mennyire tudják használni egy budapesti elitgimnáziumban és egy egészségügyi szakközépben. A tanárok felől sem jött visszajelzés. Pedig egymás között mi is beszéltünk arról, hogy egy forrás bitang hosszú vagy egy lecke megtaníthatatlan. A szülők maximum a fogadóórán morogtak, fejtette ki, hozzátéve, hogy ilyen felmérést nem készítettek anno a magánkiadók. „Ha nem csináltak volna, akkor csődbe mentek volna’, mormogta maga elé a közönség sorából valaki.

Történelem érettségi: Azóta más lett a kotta

Túry Gergely

Borhegyi végig azt hangsúlyozta, mennyire fontos volt a munka során a pedagógusok reflexióinak értékelése. Bevallása szerint ezért jött el erre a vitaestre is. Elmondta, hogy „folyamatosan együttműködtek” például a zsidó kerekasztallal és Daróczi Ágnes révén pedig a cigányszervezetek is beléptek ebbe a körbe.

Az OFI megkutatta a tanárokat is, hogyan válik be a tankönyv a mindennapokban: közel 50 kolléga naplót vezetett a könyv napi használatáról. A diákok véleményét fókuszcsoportokban kérdezték meg, ami „óriási előrelépés az elmúlt 25 évhez képest”. Borhegyi „forradalminak” nevezte, hogy a munkanaplóból érkező észrevételeket az OFI beépítette a könyvekbe. „Az elmúlt 25 évben semmi nem akadályozta az OFI-t, hogy megkutassa a tankönyvekről a tanárok véleményét, miért kellett ehhez szétverni a tankönyvpiacot”, morogta a hallgatóságból másvalaki.

Baráti tűz

A tapasztalataikat munkanaplóba jegyzetelő 48 pedagógus 16 százaléka azt mondta, nem tetszik neki a könyv, nem akar belőle tanítani. Borhegyi rögtön le is szögezte: velük nem akar vitatkozni. 61 százalékuk azt jelezte, hogy csak átdolgozás után tanítana belőle, és mindössze 23 százaléknak tetszett a könyv. Borhegyi itt be is fejezte.

Nem biztos, hogy az egykori magánkiadók nagyon nyugodtak lettek volna ilyen számok láttán, de mint a TTE részéről Dupcsik Csaba szociológus-történész rámutatott, a helyzet még rosszabb lehet: az OFI által megkérdezett 46 tanárból ugyanis 36 eleve az OFI-val áll szerződésben, ami módszertanilag némileg aggályos. Rendkívül beszédes, hogy még egy ilyen elkötelezett körben is 16 százalék utasította el a könyvet és kétharmad átdolgozást javasolt.

A szakmai kritikákat Repánszky Ildikó kezdte. Az ELTE Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezető tanára rögtön leszögezte, hogy ő a „16 százalékhoz” tartozik, vagyis taníthatatlannak tartja a kiadványt. Szerinte bármelyik oldalt ki lehetne emelni a könyvből, annyira sok hiba van benne. Egy példa a 132. oldalról: a szöveg a rendiség kialakulásáról szól, a leckét támogató térkép azonban XI. századi állapotot mutat, ami nem alkalmas arra, hogy a Német-Római Császárság szerkezetét megmutassa. A 196. oldalon a visegrádi királytalálkozóról írnak, de nem derül ki, kik vettek részt rajta. Az egész könyvre jellemző, hogy a leckék végén feltett ellenőrző kérdések nincsenek összhangban a vonatkozó szöveggel, gyakran nem is lehet rájuk válaszolni.

Zsidók: gyűlölet, keresztények: szeretet

A legsokkolóbb kritikát Lőrinc László fogalmazta meg. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára a zsidó és keresztény vallás kialakulásának könyvbeli fejezetét elemezte, vizuális szempontok alapján is. A zsidó vallásról nem sokat írnak a szerzők, de a vallás kialakulását az Izsák feláldozása című Caravaggio festménnyel illusztrálják. Erős kép, amely durva jelenetet ábrázol. Lőrinc elmondta, a zsidó vallásról szóló rövid leckében négyszer (!) szerepel az emberáldozat kifejezés, miközben a Tízparancsolat erkölcsi tanításaiból szinte semmi nem jelenik meg.

Lőrinc László

A kereszténységről a diák megtudhatja, hogy Jézust a növekvő népszerűsége miatt a zsidó vezetők „halálra ítélték”. Lőrinc szerint a szerzők azt hangsúlyozzák a leckében, hogy a zsidó és keresztény vallás ellentétben áll egymással. Illusztrációként újra a könyvet idézte: „Jézus a zsidó vallás szigorú Istenét a szeretet Istenévé formálta. A büntetés helyett a szeretetet és a megbocsátást hirdette.”.

A farizeusok is nagyon hangsúlyosan jelennek meg a könyvben. Kiderül róluk, hogy álnok képmutatók. Az ellenőrző kérdések között ez olvasható: „Kinek a tanítását követi a mai zsidó vallás, Jézusét vagy a farizeusokét?”  A könyv nem írja le, hogy a zsidók farizeusok, álnokok, de ezek a fogalmak, jelzők folyvást ott keringenek a zsidó fogalom körül. Ezt erősíti az az elképesztő mondat a könyvben, hogy „a farizeusok tanaira vezethetők vissza a zsidóság rabbinikus hagyományai”.

Lőrinc azzal összegezte elemzését, hogy a diákban az a benyomás keletkezik, hogy a zsidó és keresztény vallás között összeegyeztethetetlen ellentét, a zsidók és a farizeusok között viszont gyanús kapcsolat áll fenn, a zsidó vallás eleve csupa negatív dologból áll, már születése óta. Lőrinc László egy táblázatban foglalta össze azokat a jelzőket és kifejezéseket, amelyek egyik illetve másik vallásra vonatkoznak a könyvben.

Borhegyi Péter szemmel láthatóan is megdöbbenve hallgatta Lőrinc előadását, a táblázat szerinte durva, nem az volt a szándékuk, ami ebből az elemzéséből kiderül.  „Tankönyv nem fogalmazhat olyan módon, hogy tudománytalan, kirekesztő értelmezhetősége legyen. A produktumról beszélek és nem az alkotókról. Tiltakoznék, ha a szerzőkről valaki azt mondaná, hogy antijudaisták, antiszemiták. De a könyvnek van ilyen olvasata” - reagált minderre Miklósi László, a vitát szervező TTE elnöke, aki leszögezte: a temérdek hibára nem mentség, hogy mindössze három hónap alatt írták meg a könyvet a szerzők.

Wikipedia

Térkép e táj

Hidas Gábor térképész a térképeket elemezte. Mint kiderült, katasztrófa sújtotta terület ez is. „A térképek 90 százaléka hibás, nem szabadna megjelenniük”, fogalmazott. Pedig a térképeknek nagy szerepük lenne az elvont gondolkodás fejlesztésében, ráadásul hangsúlyos eleme a tankönyv tartalmának. A római Birodalom Augustus korában című térképen gazdag vízrajzi hálózat látszik. Csak két folyó nincs rajta megnevezve: a Duna és a Rajna. Viszont az ókori térképen fel vannak tüntetve a mai víztározók. Augustus hódításait rosszul tüntették fel a szerzők. Ugyanakkor fontos provinciák, például Egyiptom, hiányoznak a térképről. A XII. századi Magyarország térképén rosszul tüntették fel a Kárpát-medence határát, Kalocsa pedig a Csepel sziget déli csücskére került. A térképről eltűnt Erdély, pedig ugyanúgy kellett volna jelölni, mint Szlavóniát.

A vita végén Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke is tett néhány kritikai megjegyzést. Az OFI „sikerkommunikációjára úgy reagált, hogy „kísérletet kíséreti laborban kell végezni, különösen, ha a hatóanyagot ilyen hamar állítják elő”. Felidézte, hogy a kísérleti irodalomtankönyv 123 oldalán is csak 2 olyan volt, amelyen nem volt hiba. „A kísérleti tankönyvek így is sikerre vannak ítélve, mert a nem állami könyv és szöveggyűjtemény 3400 forint, a kísérleti 750, amit a KLIK rá is kényszerít az iskolákra. Ez nem egy fair versenyhelyzet”, fejtette ki Arató, aki szerint rosszul érvelnek a szerzők, amikor azzal védekeznek, hogy politikai támadások érik őket. „Ha EU-s pénzből ennyi gyereknek tankönyvet készítenek, az politikai kérdés is. Aki beszáll ebbe a játékba, az politikailag is elköteleződik”,  összegezte a vita tanulságait.