Van kórház a hálapénzen túl - és magyar

Álmos Péter és Lovas András szegedi orvosok. Mindketten 2005-ben szereztek diplomát, tehát már tíz éve dolgoznak a magyar egészségügyben. Mióta benne élnek, azt látják, hogy semmiféle koncepció nem érhető tetten sem az egészségügyi fejlesztések, sem a kormányzati döntések nyomán.

A hétfői nyílt levelükben feltett kérdések közül a legfontosabbra, a paraszolvencia kivezetésére a minisztérium még csak nem is reagált – az Emmi nem tudott többet mondani, minthogy elkötelezettek az egészségügyi dolgozók fizetésének az emelésével kapcsolatban, és hogy elsőként épp az egészségügyben kezdődött el a jövedelemrendezés.

Szegeden már működik

Pedig ha megnézték volna, hogy honnan jött a nyílt levél, melynek aláírására a Magyar Orvosi Kamara is elkezdte buzdítani az orvosokat, láthatták volna, hogy Szegeden működik csúszópénz nélküli rendszer. A Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ több osztályán már hosszú hónapok óta gyakorlat, hogy az ott dolgozók deklaráltan nem fogadják el a zsebbe csúsztatott pénzt.

Stiller Ákos

Ezek közé tartozik a Radiológiai Klinika, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet intenzív osztályai, a Pszichiátriai Klinika III.-as osztálya és a Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztály. Azt javasolják a betegeknek, hogy aki ragaszkodik a pluszpénz megfizetéséhez, az támogassa azt az alapítványt, amelyen keresztül az adott klinika munkáját segíthetik.

Érzékeny téma

Bár az egyik legégetőbb problémának tartják a hálapénz rendszerét, a hétfőn közzétett nyílt levelet kezdeményező szegedi orvosok tudják, milyen darázsfészekbe nyúlnak. Álmos Péter szerint az egész gyógyító rendszert átszövi a paraszolvencia, de a betegek kezelésében érintett orvoscsoportok tagjai nagyon eltérő módon és mértékben érintettek a hálapénz elfogadásában.

A pszichiáter szerint a paraszolvencia szakmai döntéseket is torzít. Befolyásolhatja, hogy mekkora műtétre van szükség, hogy felvehetik-e a beteget egy adott osztályra, vagy sem. „Ráadásul ennek kivezetésére adottak lennének a törvényi keretek” – magyarázza Álmos Péter, miért érthetetlen számára az évtizedes tehetetlenkedés a kérdésben.

Forráshiányos, ugyanakkor pazarló

Legfőképpen a koncepciót nem látjuk már tíz éve

– magyarázta Lovas András, a petíció másik elindítója. „2005-ben végeztünk mindketten, de mindig csak lyukakat tömtek be, miközben magához a struktúrához nem nyúltak. Az egész rendszer pazarlóan működik, mondjuk ki, nem kellene minden, az összeomlás szélén álló kórházat működtetni. Meg kellene értetni a társadalommal, hogy a minőségi gyógyítástól veszi el a pénzt a gazdaságtalan, az összeomlás szélén álló intézmények működtetése, melyekben nem fognak meggyógyulni.”

A hvg.hu-nak mindketten hangsúlyozták, hogy nem közgazdászok, nem politikusok és nem is érdekvédők, csupán civilként próbálják felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy rá kell kényszeríteni a kormányt a határozott lépések megtételére. Annak nem sok értelmét látják a nyílt levél aláírására biztató szegedi orvosok, hogy miközben óriási uniós forrásokból gigantikus fejlesztésekre költ az ország, addig nincs orvos, ápoló a vadonatúj intézményekbe, és azok fenntartására, amortizációjára sincs elegendő forrás.

A hosszú távú fejlesztések összehangolásának hiányát, egyben a pazarlást is jól illusztrálja, hogy például Szegeden jó tíz évvel ezelőtt több száz millió forintból megépült a II.-es kórházban egy sürgősségi betegellátó osztály, melyet az évek során szépen lassan kiürítettek és bezártak, jelenleg az épület pszichiátriai ambulanciaként funkcionál. Ezek után tavaly egy újabb beruházás keretében átadták a szegedi egyetemi klinika sürgősségi betegellátását a kor színvonalának megfelelően biztosító osztályt. Itt most olyan összehangolt ellátási forma valósult meg, ami régóta hiányzott, de a története az előzményekkel együtt jól mutatja a régóta tapintható hosszú távú koncepció hiányát.

Szemben a világtrendekkel

„A Miniszterelnökség tavaly átfogó vizsgálatot kért a magyar pszichiátria helyzetéről, melynek a struktúrájáról a WHO markánsan egy szóval csak annyit mondott: bizarr” – magyarázta a pszichiáter Álmos Péter. Szerinte a WHO kritikája arra vonatkozott, hogy míg a világban a szakmai trendek a járó betegellátást fejlesztését célozzák, addig Magyarországon a fekvőbetegek számára készülnek uniós forrásokból drága beruházások, melyekhez aztán nem tudják biztosítani a megfelelő számú szakembert.

„Feltételezhetően a WHO tanulmány a fiókba került” – vélekedik Álmos Péter.

Ha megvizsgálnák, valószínűleg nagyon sok intézmény nem felelne meg a minimumfeltétel törvénynek sem.

Magyarul: törvénytelenül működik az egészségügyi intézmények zöme.

Nem csak a pénz számít

Budapesten dolgozó barátaira hivatkozva Lovas András arról is beszélt, hogy milyen kaotikusan és pazarlóan működik a fővárosi sürgősségi betegellátás: míg az egyik helyen dolgozik a neurológus, a másikon az aneszteziológus, a beteget felvevő belgyógyász pedig egy harmadik ponton találkozik a beteggel.

„Rendbe kellene tenni végre az egész rendszert” – teszi hozzá Álmos Péter, mert szerinte a fiatal orvosok előtt két út áll: vagy csomagolnak és mennek külföldre, vagy maradnak, és beilleszkednek a hálapénzes, korrupt, feudális rendszerbe.

Tehát a rendbetétel nem állhat meg a bérrendezésnél – még ha egy másik kórház dolgozói szintén a napokban adtak át ultimátumot a kormánynak ezügyben –, hanem  fundamentális reformokra lenne szüksége a magyar egészségügynek.