London és Berlin után egy újabb európai nagyvárosban találkoztam kivándorolt magyar fiatalokkal, folytatva az érdekvédelmükkel kapcsolatban meghirdetett politikai programomat. Ismét tucatnyi olyan magyar kezdeményezett velem beszélgetést - ezúttal Madridban -, akik nem holmi kalandvágyból, hanem húsbavágó szociális kényszerből hagyták el Magyarországot. Mert azt mondták, hogy pályakezdő fiatalként kilátástalan volt a helyzetük: sem rendes állást, sem valós megbecsülést, sem lehetőséget nem kaptak a tisztes boldoguláshoz. Így, most jobb híján például a madridi vendéglátásban robotolnak. "De, legalább jó az idő és van becsülete annak, amit csinálok. Egyelőre nincs miért hazamenni!" - érvelt egyikük. Ismét megerősítést nyert a madridi találkozókon, hogy Magyarország végletes és végzetes kiürülését elsősorban a fizetések azonnali és érdemi megemelésével lehet megakadályozni. A magyar kormány luxusberuházások, stadionok és kisvasutak helyett inkább az emberek megélhetésére, valós megbecsülésére kellene, hogy fordítson a közösből. Mert eddig egyelőre csak a probléma szőnyeg alá söprésében, a kivándorolt honfitársaink cserbenhagyásában teljesített jobban - ezt üzenik a magyar fiatalok; Madridból is.

Ujhelyi István

Túry Gergely

A helyzet közben egyre drámaibb. Az egyik munkaügyekkel foglalkozó szakportál legfrissebb felmérése szerint a kivándorlás továbbra is elsősorban a 18-25 év közöttieket foglalkoztatja, viszont már közel kétharmaduk kész elhagyni az országot egy jobb, biztosabb álláslehetőségért. A Tárki kutatása is megerősítette, hogy a migrációs hajlandóság nem csökkent érdemben a 2012-es csúcsértékhez képest. Sőt, azon fiatalok száma, akik a végleges kivándorlást fontolgatják, majdnem megduplázódott tavaly. Miközben tehát egyre csak nő a kilátástalanság miatt külföldre vágyó magyar fiatalok száma, aközben Magyarországon egyre kevesebb lesz a szakképzett munkaerő. Riasztó a szakemberek hiánya szinte minden területen: a turisztikai szektor kapkod a hadra fogható munkaerő után, mára mozdonyvezetőket is toborozni kell (ha nem sikerül megoldani az utánpótlást, akár pár éven belül problémák lehetnek az országos vasúthálózat működésével is), nincsen elég elektroműszerész, felszolgáló vagy hegesztő, az egészségügyi szektorban pedig szinte már életveszélyes kockázatot - komolyan kezelendő nemzetbiztonsági problémát - jelent a szakemberek hiánya.
A madridi találkozókon hallottak azt is visszaigazolták, hogy az elmúlt években nem csupán a szakmunkásokat szívta el a nyugati országok magasabb bérszínvonala, de a szakképzett diplomás munkaerőt is. Tény, hogy a frissen végzett egyetemisták, főiskolások harmada is külföldön tervezi folytatni az életét. Én pedig folytatom a fogadóóra-sorozatot egy újabb európai nagyvárosban, hogy minél több igazi visszaigazolást kapjunk arról: mivel lehet hazahozni a fiataljainkat.

687 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Hetvenhatodik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.