A soproni városi könyvtárban csaknem 300 olyan kötet van, amely bizonyíthatóan Széchenyi István tulajdonában volt. Ezek a kötetek egyrészt attól értékesek, mondta Horváth Csaba, a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár vezetője, hogy tulajdonosuk Széchenyi volt, másrészt attól, hogy ennyi időn át fennmaradtak.
1877-ben alakult meg a soproni Irodalmi és Művészeti Kör, amely felhívást tett közzé, hogy adományokat vár egy könyvtár megalapításához. Széchenyi István elsőszülött fia, Béla - a családi örökségből és saját gyűjteményéből - először 1744, majd egy évvel később 850 könyvet ajándékozott az egyesületnek. A városi közkönyvtárnak 1927-ben adták át a köteteket. 1941-ben azonban mindebből már csak 300 kötetet azonosítottak. A gyűjtemény zsugorodásához hozzájárult, hogy megoldatlan volt a könyvtártöredék elhelyezése, és padláson, pincében egyaránt tárolták az értékes dokumentumokat.
A soproni városi könyvtár fennállása óta restaurálták a kötetek egy részét, illetve részletes cédulakatalógus és számos műről ismertető is készült. Most, Széchenyi István születésének 225. évfordulójára szeretnék ezt az örökséget a nyilvánosság elé tárni.
Mint a könyvtárvezető mondta, elkezdődött a Széchenyi-könyvtártöredék integrált könyvtári rendszerbe történő katalogizálása. A szakmai munka után kesztyűben ugyan, de a közönség is kézbe veheti a köteteket, amire eddig nem volt lehetőség. A töredék az interneten is hozzáférhetővé válik.
A könyvtártöredék kötetei - Széchenyi széles körű érdeklődésének megfelelően - tartalmilag széles skálán mozognak. Számos közgazdasági, közlekedési, színházi témájú könyv van a kötetek között, de tartalmaz a gyűjtemény lótenyésztésre, vagy éppen a kávé orvosi hatásaira vonatkozó művet is. Része még az örökségnek Széchenyi István saját, Adó és két garas című műve is négy példányban.
