Nehéz sorban, apa nélkül nőtt fel, ezért is volt rá nagy hatással az akkor 23 éves, papnak készülő fiatalember – ezzel magyarázta saját magának is az Indexnek nyilatkozó ma 30 éves A., hogy sokáig fel sem tűnt neki az, hogy tulajdonképpen molesztálta őt a férfi. A rendszeres találkozókon sok szó esett a család problémáiról, és a kispap sokat segített neki a problémái feldolgozásában. Ezért eleinte nem is tudta mire vélni, a csikizésnek indult, nadrágba nyúlkálással folytatódó szexuális játékokat. Csak sokára fogta fel, hogy ez nem normális. A cikk öt esetet említ.

A kötődést jól jelzi, hogy a sértett a történtek ellenére később is gyakran felkereste az időközben pappá szentelt molesztálót. 2003-ban eszmélt fel igazán. Ekkor bejelentést tett az egyházi elöljáróságon, ahol azt közölték vele, neki is át kell esnie egy pszichológiai vizsgálaton. „Azzal váltunk el, hogy majd jelentkezem, de annyira megijedtem és ki voltam borulva, hogy magamban azt mondtam, ezt nem csinálom.”  Évek teltek így el.

Eközben A. elmesélte a vegzálása történetét a testvérének is, aki a jelek szerint jó üzleti lehetőséget szimatolva megzsarolta a papot, hogy fizessen. Egy darabig utalta is a hallgatási pénzt, majd a pap maga tett rendőrségi feljelentést. Ennek nyomán 2008-ban a zsarolót el is ítélték, a pap ellen indult büntetőeljárást viszont elévülésre hivatkozva a világi hatóság megszüntette.

Tavaly nyáron viszont A. – felbátorodva azon, hogy komoly elhatározást érzékelt a katolikus egyházban a pedofília elleni cselekmények feltárásban – újra felkereste az érsekséget. Ekkor a papot azonnal felfüggesztették, ellene – vatikáni útmutatással – egyházi vizsgálat indult. A. azonban azt sérelmezi, hogy eközben őt „információs vákuumban” tartották.

Az Index cikke azzal zárul, hogy a vizsgálat nyomán szeptemberben a papot eltiltották a működéstől. Ám a döntés valószínűleg nem az A.-val történteken alapult elsősorban, hanem a vizsgálat során felszínre került más eset volt a perdöntő. A. az Indexnek azt mondta, „megrendült”, mert a célja nem az volt, hogy a papot – akit ma is becsül – ellehetetlenítse, hanem az, „hogy a rendszer, amely sok, hozzám hasonló gyerek életét tehette tönkre, nyomoríthatta meg, épüljön le, alakuljon át, újuljon meg".

A cikk azt is megemlíti, hogy a pap korábbi sikeres működésének ismeretében sokan megkérdőjelezik, hogy nem ártatlanul ítélték-e el. Megszólaltatnak olyanokat is, akik kétségbe vonják a vádakat. Szerintük inkább arról lehet szó, hogy az egyház félt a botránytól, és a bizonyítékok hiánya ellenére inkább kirúgták. „Féltek a pap újító szellemiségétől, a közvetlenségétől és növekvő népszerűségétől, és ezért a szexuális visszaélés gyanúja jó ürügy volt az eltávolítására” – mondják a döntés jogosságában kételkedők.