Beszédet mondott Áder János köztársasági elnök, Kurtág György zeneszerző, Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zongoraművész, Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.

A szertartáson Áder János és felesége, Herczegh Anita mellett jelent volt Orbán Viktor miniszterelnök; Schmitt Pál volt köztársasági elnök; Kövér László, az Országgyűlés elnöke; Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere; Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár; Gergely Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára; Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, valamint számos zenésztársa is.

Áder János köztársasági elnök beszédében kiemelte, hogy Kocsis Zoltán a zenei világ élvonalának tagjaként is a magyarok kedvencévé vált. Felidézte, hogy a művész már tizenegy évesen tisztábban és igazabban játszotta Bach zongoradarabjait, mint sok felnőtt, majd Bartók "odaadó követe" lett a világban, de Richard Strauss, Liszt vagy Mozart műveit is egyedi hangon játszotta és vezényelte. "Kocsis Zoltán 64 évesen távozott, épp annyi esztendősen, mint Bartók Béla. De maradandó nyomot, örök zenét, örök jelen időt hagy ránk" - búcsúzott.

MTI/Koszticsák Szilárd

A 90 éves Kurtág György zeneszerző, zongoraművész személyes hangú beszédben búcsúzott egykori tanítványától és barátjától. Hangsúlyozta: Kocsis Zoltán ajándéka, hogy Bartók Béla művei elkezdtek közkinccsé válni és minden fellelhető zongorafelvételének közzétételével bebizonyította, hogy Bartók Béla korának egyik legnagyobb zongoraművésze is volt. "Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak" - emelte ki, hozzátéve, hogy számtalan kompozíció mintaértékű előadását köszönheti a művésznek.

Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora arról beszélt, hogy Kocsis Zoltán mindent tudott a zenéről, mégpedig a tudás legtágabb értelmében. Elmondása szerint Kocsis Zoltán elképesztő memóriával rendelkezett, a legsűrűbb zenei szövetben is meghallotta a legapróbb intonációs bizonytalanságokat és egyedülállóan átfogó intellektussal bírt. Kiemelte: univerzalitása zenei ízlésében is megnyilvánult, hiszen repertoárját meghatározta két hangszere, a zongora és a szimfonikus zenekar, de nincs az utóbbi négyszáz évnek olyan jelentős zeneszerzője vagy stílusa, melyben ne mozgott volna otthonosan.

Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója azt mondta Kocsis Zoltánról, hogy "sokak számára világítótorony, igazodási pont és a legmagasabb művészi élmény forrása volt". Kiemelte: a művész legnagyobb öröksége a megalkuvást nem ismerő, a gyakran az önkizsákmányolástól sem mentes elkötelezettsége volt a tökéletesedésre. "Sugárzó tehetsége és csak a legnagyobbakhoz mérhető tekintélye minden világi hatalmat meghátrálásra késztetett" - hangsúlyozta a főigazgató.

Mocsári Károly zongoraművész úgy fogalmazott: Kocsis Zoltán játékát hallgatva sokszor kegyelmi állapotot élhetett át a közönség.

Perényi Miklós gordonkaművész beszédében azt emelte ki, hogy az utókor, a pályatársak feladata, hogy még szélesebb körben segítsék megismertetni Kocsis Zoltán sokoldalú munkásságát, zenetudományi gondolatait. A gordonkaművész pályatársai nevében is köszönetet mondott, amiért Kocsis Zoltánnal dolgozhattak és átélhették a közös munka során mindig jelentkező zenei gondolatok szabad áramlását. Felidézte, hogy évtizedeken át megtapasztalhatták sugárzó zenei képzelőerejét, tökéletes belső és külső hallását, hatalmas munkabírását, legendás memóriáját és egészen egyedülálló arányérzékét. "Ezek és még sok más rendkívüli képesség méltó helyére emelték őt a magyar zenetörténetben" - fűzte hozzá.