A honvédség, a katasztrófavédelem és az áramszolgáltató szakemberei már kedden terepszemlét tartottak annál a sárszentmihályi családi háznál, ahonnan péntek hajnalban elviszik az ország fájának kiválasztott, 20-25 méteres ezüstfenyőt. Még az a daru is ott volt, amivel majd kiemelik a fát – a talpa nyomot is hagyott a ház melletti árok szélén. Lepróbálták azt is, hogy a fát szállító tréler hol tud majd megfordulni.

A fenyőt az udvar közepéről kell kivágni, erre az időre a telefont és az áramvezetéket is kikötik.

Túry Gergely

„Azt ígérték, nem okoznak kárt, remélem, így lesz” – mondja a nyugdíjas Zsédely Istvánné, Erzsébet, aki maga jelentkezett és ajánlotta fel a kertjében álló fenyőfát az ország karácsonyfájának. Többször sírva fakad, míg a fáról mesél. Egyrészt azért, mert tulajdonképpen örül annak, hogy az általa nevelt fenyőből lesz az ország fája, másrészt azért, mert bár ő ajánlotta fel, mégis sajnálja, ragaszkodik hozzá, hiszen évtizedekig nézték a fejlődését.

„De jobb lesz így, legalább más is gyönyörködhet benne.”

Meg viszont nem gondolta magát.

„Az pofátlanság lenne.”

Két és fél hete tudták meg, hogy az ő fájukat választották, azóta minden nap siratják, még a szomszédok is átmentek, hogy utoljára kicsit megszorongassák a tűleveleket vagy megtapogassák a fa törzsét. Ez a család számára különleges fa: 36 évvel ezelőtt, a lánya születése alkalmából ültették. Akkor 25-30 centis volt, 150 forintért vette. Arra pontosan nem emlékszik, hogy a fa mikor hagyta le a lányát, arra viszont Erzsébet nem gondolt, hogy ez ekkorára megnőhet. Nagyjából egyméteres volt a fa, mikor hernyók támadták meg, de azt is túlélte.

hvg.hu

Az udvarban lévő többi fenyő inkább praktikus célokat szolgál: árnyékol és védi a házat az esőtől, széltől.

Erzsébet arra is választ adott, hogy miért hajlandó megválni a fától, amelyhez amúgy annyira ragaszkodnak. Mint mondja, már nyolc éve gondolkodik azon, hogy mi legyen a hatalmas fenyővel, félt ugyanis attól, hogy egy nagyobb vihar tövestől kicsavarja a fát, ami egyenesen a házra dőlhet. A lehullott tűleveleket is minden nap söpörni kellett, hogy ne hordják be a házba, de a hó is többször a nyakukba szakadt. Tűzifát semmiképpen nem akart csinálni a fából, nehéz is lett volna, lánya még azt is nehezen hagyta, hogy a kocsibeálló miatt megcsonkítsák a fát. Akkor „világosodott meg”, mikor egy riportot látott a tévében tavaly a dabasi családról, akik szintén felajánlották fenyőfájukat az ország karácsonyfájának.

A részleteket fia, István intézte. Októberben írtak az Országgyűlésnek, a képek mellé egy levelet is küldtek, hogy szeretnék felajánlani a fát, hadd díszelegjen a Kossuth téren. Kis idő múlva a parlament egy illetékese megjelent, mért, fotózott, majd értesítették őket a sikeres kiválasztásról.

„Azt mondták, azért választották ezt, mert jó sűrű, nem hiányos, nem ferde, teljesen szimmetrikus.”

Bár már kaptak gúnyos megjegyzéseket, Erzsébet azt mondja, a fáért cserébe egy vasat nem kapnak, de ő nem is kért volna érte semmit. Kivágatni is lett volna pénze.

„Lehet, hogy naiv vagyok, de ha valakinek felajánlok valamit, azt nem pénzért teszem. Ez a fa nem eladó.”

Túry Gergely

Bár az eszébe sem jutott, hogy még normál méretében ebből a fából a saját karácsonyfájuk legyen, mint ahogy tűzifát sem akart vágatni belőle, azt viszont nem bánja, hogy a fából a végén mégis tűzifa lesz, amit egy rászoruló család kap majd meg.

Erzsébet úgy tudja, ezüstfenyő még nem állt a Parlament előtt. Azt mondták neki, ilyen nagy ezüstfenyőt még erdőben is ritkán látni, de a faluban sincs párja.

Bár a döntés közös volt, István is sajnálja a fát, nyaranta alatta hűsölt, de a kisebb eső ellen is remekül védett.

„Ha nem lesz itt, az udvar annyira meleg lesz a térkő miatt, hogy jóformán megmaradni sem lehet majd kint.”

A fa kivágása a lányát nagyon rosszul érintette, tiltakozott ellene, napokig nem lehetett szóba hozni előtte a témát.  Erzsébet azzal vigasztalja, hogy majd ültetnek helyette másikat. Ezt a fát pedig mindenképpen megnézik feldíszítve is, a Kossuth téren.