A dakota ló már rég kilehelte a lelkét, ám az egészségpolitikusok ahelyett, hogy korszerűbb jármű után néznének, megpróbálnak kerekeket szerelni a kimúlt jószágra. Pedig tucatnyi jól látható tünete van annak, hogy a nagyjából évszázadnyi múltra visszatekintő háziorvosi rendszer alól kicsúszott a talaj, az alapellátás fenntartásához új megoldásokra lenne szükség. Az ötezer felnőtt- és másfél ezer gyermekorvosi praxis korfája azt mutatja ugyanis, hogy néhány éven belül az alapellátásban dolgozó orvosok több mint egyharmada nagy valószínűséggel nemcsak nyugdíjba megy, hanem ténylegesen vissza is vonul.
Jelenleg a tiszavasvári járásban praktizáló nyolc háziorvos a csúcstartó, az átlagéletkoruk 67,2 év. A tatai járás pedig a gyermekorvosok doyen teamjét mondhatja magáénak: hatan a hetvenes átlagot hozzák. Ahhoz, hogy középtávon megoldható legyen az utánpótlás, évente legalább 300–400 új belépőre volna szükség, ám a frissen végzett doktorokat egyáltalán nem vonzza az alacsony presztízsűnek tartott háziorvoslás. Évente még százan sem szerzik meg az önálló praxisvitelhez szükséges szakvizsgát, és közülük sem mindenki köt ki végül a (hazai) terepen.
A HVG összeállítása áttekintést ad a magyar egészségügy teljesítményéről európai összehasonlításban, és bemutatja az "e-világi" doktorokat is.
