"A középiskolában magántanuló lettem,  mert különben nem tudtam volna eleget mászni és csavarogni" - mesél szenvedélye kezdeteiről a Portréban a 41 éves magyar hegymászó, Klein Dávid, aki hétfőn indult el társával, Suhajda Szilárddal a Magyar Everest Expedíció keretében a világ legmagasabb csúcsára. Klein Dávid gyerekkorától járja a természetet, a 14 évesen elvégzett sziklamászó-tanfolyamot a sárga ruhaszárító kötélen lógós ásványgyűjtés előzte meg. Azt mondja, szülei nem sóztak célokat a nyakába, "hagyták, hogy felfedezzem, mi inspirál."

Négy 8 ezres csúcs megmászásával ő a legeredményesebb élő magyar hegymászó. Kérdeztük ehhez való viszonyáról, és arról is, mit gondol arról, sokan tarták lúzernek, amiért már nyolcszor visszafordult az Everesten. 2010-ben ott vesztette el mászótársát, Várkonyi Lászlót. Legutóbb, 2014-ben 8700 méterig jutott.

"Nyolcezer méter fölött lenni leginkább alkoholos befolyásoltságra emlékeztet: térben és időben nehezen helyezed el magad, a mozgásod suta és pontatlan, fázol, elégtelen a keringésed és leáll az emésztésed. Egy idő után megtanuld kezelni az állapotot. Ahogy a harmadik bor után nem hívod föl az exed, itt is tudod, ha nem jut eszedbe anyád neve, akkor nagyon nagy a baj."

Fazekas István

Klein azt mondja, a hegymászás nem csak fizikai és technikai teljesítményről szól, a szabadságkeresés éppúgy része. "Esztétika, vágy, és inspiráció alapján" választ célt, nem pedig az alapján, miből tudja kimaxolni a teljesítményt.

"Veszélyes, ha úrrá lesz rajtad a csúcsmámor, és nem fordulsz vissza a jóval korábban meghatározott időpontban. Az Annapurnán ennek a határán voltam, nem határoztunk meg elvágólagos visszafordulási határidőt, és a saccoltnál pár órával később értünk a csúcsra."

Tükörbe lehet nézni, ha otthagy valakit a hegyen? Hegymászással lehet csajozni? Válaszok a friss HVG Portré rovatában.