„Az állam az egészségügy mellett kivonult a rehabilitációból is” - erre a következtetésre jutott Katalin, aki 2015-ben mondta el a hvg.hu-nak mellrákja történetét. A betegséget és a magyar egészségügyet valamennyire sikerült legyűrnie, de most úgy tűnik, a betegség utáni szakaszba, a rehabilitációba már beletörik a bicskája. Az az állam, amely zászlajára a munkaalapú társadalom jelszavát írta, az a kormány, amely szerint csak az nem dolgozik, aki nem akar, Katalin tapasztalatai szerint képtelen arra, hogy visszavezesse a munka világába.

Katalinnak a híres-hírhedt BRCA-génmutáció miatt lett mellrákja, elvégezték a szükséges műtéteket, a magyar társadalombiztosítás a helyreállító kezeléseket is biztosította számára. A betegség öt évig nem jelentkezett nála, ami azt jelenti, gyógyultnak minősül, innentől megkezdődhet a rehabilitációja. A volt betegnek egyrészt gyakori kontrollvizsgálatokra, utólagos kezelésekre kell járnia, hiszen egy kemoterápia nagyon igénybe veszi a testet, másrészt újra munkába kell állnia valahogy. Ja, és meg is kéne élnie valamiből.

„Van, aki eltartja?”

Azután lesz valaki rehabilitálható, ha az egészségkárosodása 40 százalék alá esik. De elképzelhető, hogy ettől még nem fog tudni visszatérni ahhoz a munkához, ahonnan kilépett a betegsége miatt. Katalinnal is ezt történt, közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonya. Neki tehát új munkahelyre lenne szüksége, adott esetben szívesen tanult volna valami új, kevésbé stresszes szakmát.

AFP / Klaus-Dietmar Gabbert

A rehabilitáció első lépése az orvosi felülvizsgálat – egy szakembernek kellene megállapítania, hogy milyen munkavégzésre alkalmas. Ez a valóságban abból áll, hogy egy orvos kikérdezte, átnézte a zárójelentéseit. Tüzetesebb munkaalkalmassági vizsgálaton Katalin nem esett át. Kap egy jó tanácsot: ha valahova el akar menni dolgozni, tagadja le, hogy beteg volt. Az, hogy ez mennyire átverése a munkaadónak, az mennyire lesz toleráns, ha Katalin majd különböző, elkerülhetetlen orvosi vizsgálatokra jár, esetleg mit találjon ki Katalin hiányzásai indokául, nem derült ki. Arról nem is beszélve, hogy a munkaadó így elesik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáért járó támogatástól is.

A „bizottság” (egy orvos és egy gépírásra redukált asszisztens) Katalin anyagi helyzetéről is érdeklődött – „azt kérdezték, van-e valaki, aki eltart”.

Katalin ezután rehabilitációs ellátásra lett jogosult. Ezt a rokkantság fokozata alapján a havi átlagjövedelem 35-45 százaléka, legalább 28 500 forint, de plafonja is van: legfeljebb 47 250 forintot lehet kapni egy hónapban.

Aki ezt megkapja, annak együttműködési kötelezettsége van három állami szervvel: a Kormányhivatallal, a VEKOP-pal, amely a képzésekért felel, és az állásokat ajánló harmadik hivatallal. Lehet a rehabilitációs ellátás mellett dolgozni, ha a kereset nem haladja meg a minimálbér 150 százalékát, idén a havi 191 500 forintot (egyéni vállalkozóknál 193 500 forint volt ez az összeg 2017-ben), de ebben az esetben az illető elveszti a rokkantság miatt járó utazási kedvezményeit.

Csak belengették a képzéseket

Nem olyan egyszerű állást találnia annak, akinek orvosi vizsgálatokra is kell járnia, ha viszont felajánlanak neki egy munkát, el kell fogadnia, akkor is, ha közmunkásként alkalmaznák.

Mi a helyzet az oktatással? Katalin kapott némi képzést önéletrajzírásban, miután nem kapott a végzettségének és állapotának megfelelő munkát. Indulni majd kurzusok, kecsegtették. De egy év alatt egy sem indult. Megyénként egyet indítottak volna az új hírek szerint, és látott érdekes, izgalmas lehetőségeket: diétás szakács, szoftverfejlesztő. Végül úgy fest, hogy most egyetlen képzés indul: számítástechnikai alapismeretek - körülbelül arról, hogy kell bekapcsolni a számítógépeket. Katalin úgy érzi, ezen már túl van.

Ha az ember képzésben vesz részt, felvehet megélhetést biztosító támogatást. Ennek feltétele intenzív, legalább heti 20 órás képzés, és az, hogy ne legyen munkaviszonya. És persze minden ellátást hozzá kell csapni a kiszámításához: a legvégére ez az összeg is olyan 20-30 ezer forint lesz. Tehát ha valaki úgy dönt, képezi magát, a rehabilitációs ellátással és a támogatással összejöhet neki majdnem 80 ezer forint. Szigorúan munkaviszony nélkül.

Egy reális megoldás létezik: irány külföld

Katalinnak az a szerencséje, hogy dolgozik, ún. háztartási munkát végez. Ezt az csinálhatja, aki otthon körüli munkát lát el: házvezetőnő, takarítónő, de az otthoni tanítás is ide számít. A család, amelynél dolgozik, hivatalosan bejelentette és havonta ezer forint regisztrációs díjat fizet utána – ez a munka viszont nyugdíjszempontból nem számít szolgálati időnek, nem biztosítotti jogviszony. Katalin tehát házhoz jár dolgozni, ebből tud megélni.

De ez is nehéz: mert időre kell járnia, nem férhet bele, hogy fél napokat elcsúszik. Márpedig többször előfordult, hogy időpontra ment vizsgálatra, de még órák múlva is ott várt a rendelő előtt. A magyar egészségügy tehát nem partner. Abban sem, hogy a félévente előírt MR- és ultrahangos vizsgálatra eljusson. Mindenki előtt ismertek a hazai állapotok: féléves várólisták, elromló készülékek, szakemberhiány. Ha Katalin az egyik előjegyzés alkalmával lecsúszik egy napról, akkor máris hónapokat ugrik a következő vizsgálat.

Azaz Katalin csapdában van: most úgy tudja magát fenntartani (Budapesten lakást kell bérelnie) hónapról hónapra, hogy nyugdíja ebből nem lesz. Munkát szerezni nem tud, az átképzések nem indultak el. Ha oktatásra járna, nem is dolgozhat (vagy a támogatás miatt vagy azért, mert az oktatás miatt nem tudna eleget dolgozni), gyakorlatilag éhen halna.

MTI / Rosta Tibor

Egy megoldás tűnik járható útnak: kimegy ismerőse után külföldre dolgozni. Kint ugyanis akármilyen munkát végez, sokkal többet tud keresni. A kontrollvizsgálatokat remélhetőleg ott is el tudja végezni – ironikusan megjegyzi, csak talál majd magának egy magyar orvost. Ha pedig valami komolyabb orvosi kezelésre, beavatkozásra lenne szüksége, hát akkor hazajön, és megpróbálja megvenni a magánpraxisban az elérhető, normális egészségügyi szolgáltatást.

Ez ma egy mellrákból gyógyult, évtizedeken át társadalombiztosítási járulékot fizető rehabilitált magyar állampolgár egyetlen észszerűnek tűnő stratégiája.

.