A megfélemlítésen kívül nincs épeszű magyarázat arra, miért kell rágalmazás gyanújánál bilincsben elővezetni a feljelentetteket.
Bilinccsel a kezén, vezetőszáron kísérték rendőrök Szily Lászlót, a 444.hu újságíróját a minap a bíróságra, egy rágalmazás miatti, magánvádas ügy tárgyalására. Az igazán kemény bűnözőknek kijáró körítés hivatalos indoka az volt, hogy az újságíró a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg az előző tárgyaláson. Szilyt egyébként nem valami fajsúlyos ügyben citálták a bíróságra: Fásy Ádám mulatótulajdonos-műsorvezetőnek a leánya, Zsüli vádolta meg őt egy, az újságíró által ironikusnak szánt cikk miatt. Szily a félreértés tisztázása érdekében a nyilvános bocsánatkérésre is hajlandó volt, ám Fásyék ragaszkodtak a perhez. Az újságíróért hajnali négykor csengettek a rendőrök, és a II. kerületi rendőrségre szállították, ahol – miután az övét és a cipőjét is elvették – cellába zárták. Innen vitték a délelőtti tárgyalásra.
Kísértetiesen hasonló módon került a bíróság elé korábban Kisberk Szabolcs is, aki – akkor még a Hír Tv Célpont című műsorának szerkesztőjeként – riportot készített egy MSZP-s szavazatvásárlási botrányáról. Őt Tóth Viktor, Veres János volt szocialista pénzügyminiszter egykori kampányfőnöke jelentette fel rágalmazásért. Kisberkért hajnali ötkor mentek ki a rendőrök. Ő is megjárta a rendőrségi fogdát, majd – akár egy veszélyes bűnözőt – vezetőszáron, bilincsbe verve vitték a bíró elé.
„Szily László elővezetését a Pesti Központi Kerületi Bíróság rendelte el, elővezető paranccsal, melyben az elővezetés foganatosításának hajnali időszakát is előírta” – így hangzik az Országos Rendőr-főkapitányság tájékoztatása, amiből az is kiderül, hogy az újságíró fogvatartottnak minősült, ezért került zárkába, s kapott a szállításakor bilincset. Az efféle abszurditásokra a törvény ad lehetőséget, bár azért jó adag rosszindulat is kell ahhoz, hogy újságírókból a munkájuk vagy a véleményük miatt fogvatartott legyen (így nevezik a minősített emberölés miatt fegyházban ülőket is).
Az elővezetés ugyanis „személyi szabadságot korlátozó intézkedés”, amit a rendőrség hajt végre a saját szabályai szerint – bár azért van némi törvényi támpont is. Ez utóbbi alapján igencsak erőteljesnek tűnik az újságírókkal szembeni fellépés. Az elővezetést például a fő szabály szerint 6 és 24 óra között kell végrehajtani, a hajnali ébresztés így kifejezetten szándékos egzecíroztatásnak tűnik. Ráadásul a bíróság rendelkezhet úgy is, hogy „a rendőr az elővezetés foganatosítása helyett az érintett személy útba indulását ellenőrizze”. Vagyis elég lett volna becsöngetni az újságírókhoz, és figyelmeztetni őket a másnapi megjelenési kötelezettségükre, nehogy megint elfelejtsék a tárgyalás időpontját.
Még a jogászok közt is megoszlanak a vélemények arról, mi keresnivalója van a büntető törvénykönyvben a rágalmazásnak, ami extrém esetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Alapesetben többnyire – ahogy Szily esetében is – megrovással zárul az eljárás. Veszélyessége pedig aligha vethető össze mondjuk egy gyilkosságéval.
Az ügyeket elindító magánvádlókkal szemben ráadásul sokkal megengedőbb a bíróság: egymás után többször is megtehetik, hogy nem jelennek meg az általuk kezdeményezett tárgyaláson. Ha nem menti ki magát alapos okkal, a legrosszabb, ami történhet a magánvádlóval, hogy megszűnik az eljárás, miközben rajta senki nem kéri számon az idő- és energiarabló procedúra megindítását.
„Túlzás” – értékelte a HVG-nek a történteket egy nyugalmazott bíró, aki 35 éven át tárgyalt magánvádas ügyeket, s ez idő alatt egyszer sem élt az elővezetés lehetőségével. „A rágalmazási ügyekben a sajtószabadság és az egyén becsületének védelme áll egymással szemben, itt nincs szükség kényszerintézkedésre” – magyarázta. A Fővárosi Törvényszéknél viszont a jelek szerint úgy gondolják, aki hibázik, magára vessen. „Ha a vádlott szándékosan, önhibájából eredően vonja ki magát az eljárás alól és nem tesz eleget megjelenési kötelezettségének, az eljárás elhúzódásával jár. Ennek megakadályozása érdekében alkalmazhatja a bíró a rendőri elővezetést” – magyarázta Póta Péter törvényszéki szóvivő. Hozzátéve, hogy mindez csak a cél, „az ügy megoldása, befejezése” érdekében történik.
A magabiztos Tisza-előnyt mérő, június elején készült Medián-kutatásban azt is megvizsgálták, milyen hatással lennének a különböző összefogás-kombinációk Magyar Péter pártjára.
A minisztérium sem tagadta, hogy nagykövetségeknek is levelet írt a Pride betiltásáról, melyre szerintük a Pride körüli tudatosan keltett álhírek miatt volt szükség.
Ami igazán érdekes, hogy mi maradt ki a dokumentumból.
Egész Európát érintő azonnali visszahívási kampány indult.
