Mesterházy Attila írásbeli kérdésében hivatkozott Végh Zsuzsannára, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal igazgatójára, aki az Országgyűlés Honvédelmi bizottságának március 5-i ülésén azt mondta: „pontosan 1291 emberről beszülünk; aki valamilyen szintű védelmet kapott a menedékjogi törvény alapján lefolytatandó menekültügyi eljárás keretében. (...) Ez az 1291 fő esetében kisebbik arányban menekültkénti, nagyobbik arányban oltalmazottkénti elismerést jelentett, és egészen csekély számban visszaküldés tilalmának megállapítását. (...) Ezekben az ügyekben elsősorban a válságövezetből érkező személyeknek nyújtottunk védelmet, főként szíreknek, afgánoknak, irakiaknak, irániaknak, pakisztániaknak. Tehát, nem érinti a kopt keresztények ügyét. Kifejezetten menedékjogi eljárásban hozott döntésekről beszélünk az 1291 fő esetében.”

Szűcs Lajos országgyűlési képviselő egyik nyilatkozatában azt állította, hogy Magyarország költségvetésére és gazdaságára is elviselhetetlen terhet róna az a 9 millió forint, amelyet egy migráns ellátására kellene fordítani. Tekintettel arra, hogy 1291 ember menekültként, oltalmazottként, vagy a visszaküldés tilalmával már itt tartózkodik, kérdés, hol szerepel a magyar költségvetésben a menedékjogi eljárásban befogadott 1291 ember ellátására szolgáló 9 millió Ft/fő összeg, azaz 11,6 milliárd forint – spekulált az MSZP-s képviselő.

Pintér Sándor gyors válasszal rendezte le a kérdést. A belügyminiszter szerint Mesterházy Attila összemossa az illegális migránsok kvóta szerinti betelepítését a genfi egyezmény alapján védelemben részesítettek számára a törvény alapján kötelezően biztosítandó ellátásokkal.

A költségvetésben nem szerepel olyan összeg, amely a kötelező kvóta szerint betelepíteni tervezett illegális migránsok ellátását szolgálná, mert a kormány határozottan elutasítja azt. A kormány nem hajtja végre az illegális migránsok kötelező kvóta szerinti betelepítését, így az idei központi költségvetéséről szóló törvény sem tartalmaz a kötelező betelepítési kvóta végrehajtásához szükséges forrásokat – érvelt Pintér Sándor.