„Egyedül a bátorságot igénylő polgári engedetlenség a rendelkezésre álló végső eszköz az egyénnek a korrupt rezsimmel szemben.”

(Lánczi András)

Orbán Viktor nem hivatalos tanácsadója, a Corvinus egyetem rektora, aki azt mondta, hogy amit korrupciónak neveznek az emberek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája, na, ő fogalmazta meg sok évvel ezelőtt a fenti mondatot. Ennél jelenleg nincs fontosabb tanács Orbán 2018-as ellenzéke számára. Elkél az iránymutatás, ugyanis Orbán Viktor megválasztása után és negyedik kormányfői ciklusa kezdetén azt mondta, nem négy, hanem (legalább) 12 évre tervez, 2030-ig, ami azt jelenti, még minimum két választást megnyerne. A többiek csak utána jöhetnek, már ha egyáltalán.

Azt akarják, hogy az előttünk álló jövő lehetőségeihez méltó kormányunk legyen. Ez bátorít és feljogosít, hogy terveinket ne négy-, hanem tízéves kitekintéssel készítsük el. Sőt, inkább 12 éves időtávban kell most gondolkodnunk.

Mindenki bajban

Ilyen klímában kell politizálni a honi környezetben a Jobbiktól a DK-ig terjedő skálán mindenkinek, érdemi teljesítményt kell felmutatni, feltéve, ha valaki nem a túlélésre, őfelsége ellenzéki szerepére készül. Elemzésünk középpontjában most a Jobbik lesz, ugyanis szombaton tisztújítást tartanak a pártban, de érdemes a többi pártról is szólni röviden.

Túry Gergely

• Az MSZP is tisztújítás előtt, a nyári megmérettetésen esélyes Kunhalmi Ágnes, valamint a volt elnökök pártjának szinte bármelyik exelnöke. És talán Szanyi Tiboron kívül még van pár ember, akit lázba hoz, hogy elindul Szanyi Tibor is. A kérdés a szocialistáknál nem elsősorban az, hogy ki lesz a pártelnök, hanem az, sikerül-e a 2006-os önkormányzati választások óta tartó negatív széria megállítása. Eddig minden lehetőségnél a rosszabbik útra kanyarodtak.
• Az LMP még jó ideig biztosan cipeli azt a vélt vagy valós billogot, hogy dacos különindulásuk miatt lett a Fidesznek kétharmada. A belső válság oka azonban legkevésbé sem a színről levonuló Schiffer András miatt mélyült el, hanem Hadházy Ákos hátralépése miatt. A férfi társelnöki posztra a baranyai erős ember, Keresztes László Lóránt az esélyes, akit az egyik legnagyobb összefogásellenzőnek tartanak párton belül.
• A DK nem egészen érdemli meg, hogy pártnevét használjuk, mikor Gyurcsány Ferencről van szó személyesen. Bármennyire is mondja azt a volt kormányfő, hogy nincs üvegplafon pártja fölött, elöregedő bázisa miatt a plafon állandóan süllyed Gyurcsány fejére. Miután a volt kormányfő önmagát legfeljebb önmagára váltaná, nem lesz tisztújítás, így viszont új szavazó sem.
• A Momentum nem parlamenti pártként folyamatosan meg kell hogy küzdjön a fennmaradás nehézségével, miközben alternatívát is kell mutatnia, ami azt jelzi, ha kell, készen állnak. Ott is tisztújítás jön.
• És szólni kell még az áprilisi választások óta rendszeresen tüntető, heterogén tömegről, amit Gyetvai Viktor, Gulyás Balázs és Márki-Zay Péter fémjelez. Messiás továbbra sincs (honnan is lenne?), bár a vásárhelyi győző elzárkózása ettől a szereptől könnyen megjátszott lehet. A demonstrálók azt üzenik, okosabbak a pártoknál, és készen állnak az Orbán-ellenes ernyő alatt egyesülni. Latinul erre mondják: Hic Rhodus, hic salta.

Elemzésünk fókuszában azonban a komoly útelágazódás előtt álló Jobbik áll. Szombat délutánra eldől az elnökválasztás, és ugyan azt nem fogjuk tudni, mi lesz a párttal 2022-ben, de azt igen, hogy milyen utat választ magának a simicskátlanított közösség. 2006 óta nem volt olyan, hogy a Jobbik elnökét ne Vona Gábornak hívnák. A választási vereség után azonban Vona önkéntes száműzetésbe vonult. Radikálisabban lépett, mint ahogy április előtt ígérte, Vona ugyanis kivonult a Parlamentből és a párt vezetéséből is, de keze nyoma még látszik, és ha szombaton is minden reményei szerint alakul, akkor a jövőben is látszani fog. Javaslatára tér át a párt új vezetési struktúrára, az elnök mellett lesz elnökhelyettes és hat alelnök is.

Reviczky Zsolt

A Jobbiknak a Sneider Tamás–Gyöngyösi Márton- és a Toroczkai László–Dúró Dóra-kettősből kell választania, de a döntés nem személyekről, sokkal inkább jövőképről szól. A parlamenti frakció jelentős része és maga a frakcióvezető Gyöngyösi is Vona és a néppártosodás feltétlen híve, így hiába okozott általános megrökönyödést a Sneider–Gyöngyösi-tandem feltűnése, ők képviselik a vonai örökséget. Torockai pedig a várakozások szerint épp ezzel számolna le.

A nyugatos jobbikos

Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton múltja is a radikális széljobbon gyökerezik. Előbbi Sneider Roy néven egri szkinhedvezér volt a 90-es években, a Nemzeti Ifjak Egyesületet vezette. Gyöngyösi pedig néhány éve még arról beszélt egyik parlamenti felszólalásában, hogy fel kellene mérni, hogy „a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van”, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet.

Gyöngyösi Márton

MTI / Kovács Tamás

A néppártosodás azonban megérintette őket, Sneider az előző négy évben többször szólalt fel szociális és nyugdíjkérdésben, Gyöngyösi pedig mára a Nyugaton leginkább szalonképes jobbikossá lépett elő, aki folyamatos kapcsolatot tart fenn a nagykövetekkel. Pártbeli forrásaink szerint ő a Jobbik „nyugati nyitásának” letéteményese. Mindketten átélték ráadásul a kormányzati propaganda dühét, ami megerősíthette őket a néppártos vonalban.

Az ügyvezető elnökkel működő párt a választások óta folyamatosan próbálkozik különféle akciókkal, amiket életjelként tudnánk leginkább értelmezni. Ilyen volt a parlamenti alakuló ülésre tervezett kordonbontás, ami kordon hiányában elmaradt. Ráadásul a bontást a Jobbik sem gondolhatta komolyan, mert kordont nem úgy szoktak bontani, hogy napokkal előtte bejelentik. Az akció a médiafigyelem miatt kellett, valamint utána sikerként (értsd: „sikerként”) lehetett beszámolni arról, hogy nincs kordon.

A visszatérés jelöltjei

A visszatérés jelöltje a Toroczkai László–Dúró Dóra-kettős. Ásotthalom polgármestere benne volt Vona néppártosodó elnökségében ugyan, de a választások óta folyamatosan ekézi pártját – a radikalizmust hiányolja.

Vona Gábor megbukott, de a Jobbik él. Ha azonban Vona Gábor úgy gondolja, hogy nem végleg bukott meg, s a lemondás is csak látszólagos lesz, azzal kivégzi a Jobbikot. Egy olyan, egyébként kiváló emberek ezreiből álló parlamenti párt ugyanis, amely három egymást követő választáson sem tud a kormányzás közelébe kerülni, végleg elveszíti az esélyét arra, hogy valaha győzzön, hacsak nem iktatja ki azt az akadályt, amely a növekedését meggátolja

Torockai László

Túry Gergely

– írta Toroczkai április 9-én, a választások másnapján. Dúró elnökhelyettes-jelöltsége mellett Novák Előd – akit Vona a néppártosodás miatt rakott ki korábban a pártból – indult volna alelnöknek, de visszalépett, azt állította, párton belül kampányoltak ellene habonyi módszerekkel. „Nem szeretném, ha ezek a hazug vádak gyengítenék a Toroczkai–Dúró-vezetőpáros megválasztását, amit az egyedüli lehetőségnek tartok a Jobbik egységének megőrzésére, hitelességének visszaszerzésére és a párt megerősödésére” – indokolt a férj. Hallottunk olyan forgatókönyvet, miszerint a Sneider–Gyöngyösi-duó két évig, a következő tisztújításig csak „melegíti” Vona székét, aki 2020-ban visszatér a párt élére, és újra nekifut a választásoknak kormányfőjelöltként.

Vona csak pihen

A párton belülről származó információk szerint ugyan Dúró népszerű politikus, Toroczkairól is elismerik, hogy sikeres polgármester, de „ha még komolyan akarjuk venni magunkat és azt, hogy a Fidesz leváltható, akkor nem nekik kell vezetni a pártot”, mondta párton belüli forrásunk, parlamenti képviselő. A Jobbik leendő vezetőinek ráadásul meg kell küzdeni a tüntető tömeg okozta problémákkal is, vagyis azzal, hogyan álljanak hozzájuk, eléjük – ha tudnak. A demonstrálók egyik legfőbb követeléséhez, az összefogáshoz azonban formálódik, hogyan állnak.

Gyöngyösi egy interjúban arról beszélt, hogy „az eredmény tükrében egész biztos változtatni kell” azon a stratégián, ahogy a párt eddig állt a többi párthoz.