Elfogadható és eredményes lehet-e, ha az egyéni szabadság „némi korlátozásával” és „egy kis kegyetlenséggel” veszi rá az állam a cigány szülőket arra, hogy iskolába járassák gyermekeiket? Többek között erre a kérdésre kell választ találniuk azoknak a 11. osztályos diákoknak, akik az új állami tankönyvekből tanulnak történelmet, írja a csütörtöki Népszava.

Az Oktatáskutató- és Fejlesztő Intézet (OFI) "új forrásközpontú" és az új kerettantervi követelményekhez igazodó könyvében ugyanis egy 1893-ból származó idézettel példázzák, hogyan próbálta az akkori kormányzat az oktatásba bevonni, s ezáltal felzárkóztatni a romákat, írja a lap.

Az idézett XIX. századi szövegben az olvasható, hogy „az egész és félkóbor czigányokat nem lehet gyerekeik rendes iskoláztatására bírni. (...) Ez azonban a kóbor czigányoknál csak kényszereszközökkel érhető el. Egy kis kegyetlenséget el kell követni a humanitás jegyében. Az egyéni szabadság némi korlátozására kell magát elszánnia az államhatalomnak, hogy igazi emberi szabadságra neveljen egy jelenleg vadállat módjára szabad fajt.”

Száray Miklós, a könyv szerzője ezt követően azt kéri középiskolás olvasóitól, fejtsék ki, a korabeli tanulmány szerzője miben látta a cigányság felemelkedésének zálogát, milyen indokai lehetnek a szabadságjogok "átmeneti" korlátozásának, ezek a módszerek sikeresek lehetnek-e? A tankönyvrészlet nagy felháborodást váltott ki netes közegekben.

A lapnak Radó Péter szakértő azt mondta, őt a kontextus zavarja leginkább. „Egy olyan országban, ahol a kormányzat és az oktatás egyértelmű szabadságpárti üzeneteket közvetítene, másként lehetne megítélni egy ilyen szövegrészletet és a hozzá tartozó feladatot, mint most, amikor nap mint nap idegengyűlölő propagandával mérgezik az embereket.” De hasonlóan vélekedett Trencsényi László is, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke.