Ha a kormány módosítja az Alaptörvényt a hajléktalanság tiltása céljából, a XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítnaia kéne, írja levelében Székely János megyéspüspök, amelyekben ez áll "Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”

Ezeket ugyanis az állam képtelen biztosítani, és rengeteg az elmaradása. Székely sorolja:

"Kellene például sok állandó pszichiátriai ellátást biztosító kórházi férőhely. A hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek javaslata alapján kialakítandó specifikus (végleges) egészégügyi-szociális ellátási forma teljes egészében hiányzik az ellátórendszerből. Garantálni kellene az addiktológiai és más kórházi kezelés elérhetőségét, kellő odafigyeléssel és empátiával való elvégzését a fedélnélküli honfitársaink számára is. Segíteni kellene abban, hogy a társadalom peremére szorult, de kiemelkedni vágyó emberek alacsony bérleti díjú bérlakáshoz juthassanak. Ma Magyarországon kb. 30 000 hajléktalan személy van, akikre alig több mint 10 000 férőhely jut a szociális ellátó rendszerekben. Kérem a jogalkotókat, hogy ezeknek a feltételeknek megteremtése érdekében kezdjenek párbeszédet a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekkel, esetleg az egyházakkal is."

Székely püspök megérti, hogy az állam megpróbálja rendezni a hajléktalanság problémáját, de az okok és életutak megismerése nélkül ez nem megy - Székely több személyes történet ismertetésével is megpróbálja illusztrálni a helyzet komplexitását. "Az Egyház és a társadalom kincsei a szegények. A testvéreink ők is."