2012 óta Pintér Sándor belügyminiszter 29 olyan rendőrnek adott felmentést, azaz maradhattak a rendőrség kötelékében, akiket a bíróság korábban akár két év felfüggesztett börtönbüntetésre is ítélhetett, írja a Magyar Helsinki Bizottság, amely kikérte az adatokat. Pintérnek 2012 óta van joga ehhez, ekkortól 50 rendőr fordult hozzá ilyen kérelemmel.

Nem tudni pontosan, mit követtek el ezek a rendőrök, de kétéves felfüggesztett börtönbüntetést kioszthatnak bizonyíték hamisításáért, megvesztegetésért, hivatali visszaélésért. Pintér pedig a következő el alapján dönthet a kérelmekről:

„az elmarasztalás alapjául szolgáló magatartás a további szolgálatellátást feltehetően hátrányosan nem befolyásolja”.

Feltehetően.

A Fidesz-KDNP kormány 2011-ben változtatta meg a szolgálati törvényt, és adta vissza a belügyminiszternek ezt a jogosultságot, amit 2009-ben a Bajnai-kormány vett el tőle. Akkor a Fidesz még teljesen mást mondott: kevesellte a Bajnai-kormány lépését, azt szerette volna elérni, hogy felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén még a bíróságnak se legyen lehetősége a bűnelkövető rendőrök mentesítésére és testületben tartására. Majd 2011-ben Pintér kezébe adta újra a lehetőséget.

A Helsinki szerint "a bántalmazások miatti feljelentések nyomán feltűnően kevés vádemelés történik, mindössze évi 1–4%-uk jut el bíróság elé. Az erőszakos börtönőrök és rendőrök felé erősen lejt a pálya. Ennek egyik összetevője, hogy a belügyminiszternek 2009-ig joga volt mentesíteni az elítélt egyenruhásokat, ahogyan 2011 óta újra lehetősége van erre, és a most kikért adatok szerint előszeretettel él is ezzel a jogával", áll a civilek közleményében, ami úgy zárul: "Az erőszakos és korrupt rendőröknek adott miniszteri pardonnak olyan hatása van a testületre, mint a ládában hagyott rohadt almának: az ilyen gyümölcs továbbrohasztja a vele szorosan összezárt többit. Hogy miért néz mégis félre a miniszter? Csak találgathatunk. Egy biztos. Nem csak maga a bántalmazás vagy a kínzás sértheti az emberi jogokat, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a bántalmazásos ügyeket és megtalálja a felelősöket. Az állam szemérmesen lesütött szeme vagy félrepillantása ugyanis jelzés a tetteseknek és a társadalomnak: a brutális hivatásosoknak nem kell tartani a következményektől."