"Ha a Lokál ingyen van, ezért miért kérnek pénzt?" – két hónapon túl a Magyar Hang

Az induláskor maga a főszerkesztő is alig bízott abban, hogy elérhetnek idáig, de most már második hónapján van túl a Magyar Hang, a megszűnt Magyar Nemzet csapatából verbuválódott hetilap. Az újságban eddig egyetlen fizetett hirdetés volt, amit a Művészetek Völgye helyezett el, így úgy tűnik, az a kezdeti feltevés, hogy bizonyos független tőkés, céges körök beállnak a Magyar Hang mögé, nem valósult meg. "Maradtak az emberek", mondja György Zsombor főszerkesztő a hvg.hu-nak: az olvasók, akik megveszik, előfizetik a lapot.

És rájuk inkább lehet-lehetett számítani: ma már 2000 ember fizeti elő a Magyar Hangot, és átlag 4500-an megveszik hetente az újságosnál. Ez a hatezres szám a magyar hetilappiacon nem számít rossznak, és magasan veri például az állami hirdetésekkel, 90 milliós paksi reklámokkal kibélelt Figyelőét. Ennek ellenére mégis csak a technikai költségek fedezésére elég, a lap 23 állandó munkatársának béréhez még egyszer ennyi eladott heti példány kéne. György úgy látja, 12 ezer eladott példánnyal már önfenntartóvá válna a lap, fizetést lehetne adni a munkatársaknak, ami alatt nem hatalmas fizetéseket kell érteni, hanem egy átlagos pedagógusbért. Addig mindenki minimálbérrét dolgozik.

Facebook

Ehhez az áhított példányszámhoz azonban át kell törni a falakat: az ismeretlenség és az állami propaganda és médiabirodalom által képzett falakat. Ezért is települ ki a Magyar Hang viszonylag gyakran az utcára: a munkatársak olykor napi 2-3-4 órára átvedlenek rikkanccsá, és árulják a lapot, közben beszélgetnek az emberekkel. Van, hogy megkapják a kormánypropaganda paneleit az áruló Simicskáról és társairól, de komoly atrocitás eddig nem történt. Ugyanakkor sok olyan csalódott fideszes szavazóval is találkoznak, akik nem tudják, hova álljanak, ők inkább hajlanak arra, hogy vegyék a lapot. "A lényeg, hogy gondolkodnak, nem kell, hogy egyetértsenek velünk, de legalább nem hit alapon politizálnak" – mondja György.

Reviczky Zsolt

Megismerni az embereket és az országot, ez a hetilapban is megjelenik, amely nem jelenhet meg úgy, hogy nincs benne riport, mert György szerint a sajtó sokszor mintha elefántcsonttoronyba zárva írná a cikkeit. A vidéki kitelepülések, rikkancskodások is érdekesek, az emberek nem értik, miért kérnek pénzt egy lapért, amikor ott van az ingyenes Lokál, vagy az internetes tartalmak – amik persze ugyanúgy nem ingyenesek a valóságban. Nyugat-Magyarországon és nagyobb városokban még jobb a helyzet, keleten már nagyon erős a kormány médiabirodalmának hatása: ingyenes lapok, rádiók, megyei napilapok ontják a propagandát. Itt is egyesével kell meggyőzni az embereket. És mivel nincs milliós marketingkeret, ezek az eszközök maradnak – meg a kreativitás, ami inspirálja a lap munkatársait. "Ez lenne az igazi újságírás" a főszerkesztő szerint.

Ebben a helyzetben siker, hogy a lap így fogy, a legelején maga György is kevés esélyt adott erre, most már sokkal bizakodóbb. Volt abból némi kavarodás, hogy a hetilap formátuma napilapos, ezért volt, hogy olykor egy nap után visszaküldték az újságosok. De ez a formátum tudatos választás volt, hogy a lap emlékeztessen a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjára, ami népszerű is volt, és szakmailag is előképként szolgált a Magyar Hangnak. György és a stáb pedig abban bízik, hogy a nyaralós, uborkaszezonos nyári hónapok után ősszel belelendül a lap terjedése. A lényeg az, hogy olvassanak, gondolkodjanak az emberek, erre kell rávenni őket, és akkor több lapot is meg fognak venni – mondja György Zsombor.