„Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány? Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán. Ez az álom oly mesés, de jön az ébredés. A királyfi oly kevés, és az, hogy jön, tévedés.” A mézesmázos dalocska Eisemann Mihály Fekete Péter című operettjében csendül fel, amelyben a címszereplő szinte vonzza a szerencsétlenséget, és erre üzletet alapít a sármos tőzsdecápa, Hajnal Lucien.
Néhány éve még egyáltalán nem a balsors sújtotta Fekete Péternek, hanem királyfinak tűnt Tiborcz István is, a NER hercegnőjének választottja. Ám már Brüsszelben is leesett, ami Magyarországon régóta a vidéki városok utcáin felszerelt LED-égőknél is világosabb: az őt sorozatosan érő szerencsezuhatag már az EU csalásellenes hivatalának (OLAF) megállapítása szerint is a szervezett bűnözés módszereivel tette gazdaggá a miniszterelnöki vőt.
És a versenyt kizáró, rokonoknak, kegyenceknek és jó barátoknak tízmilliárdokat juttató rendszerben született vagyon – keletkezését az Eliosra szabott módszert felidéző címlapsztorink írja le – olyan álomvilágba röpítette Tiborcz Istvánt és feleségét, ami egy másik bugyuta slágerben szerepel. A borzasztó eurodiszkót játszó dán Aqua Barbie Girl című popdalában Ken és Barbie olyan fantasztikus műanyag világban illeg-billeg, ahol az életet a fantázia teremti meg.
Fantáziadús magyarázatokkal igyekszik a kormánypárti sajtó is lemosni a botrányt Tiborczról, és azt sulykolni, hogy az OLAF által feltárt visszaélésekért az a Simicska Lajos a felelős, aki a G-nap óta a NER támaszából a kiátkozottjává vált.
Ez abban az álomvilágban még működhet is, amit a Fidesz a hűséges szavazói köré épített, s amelyben minden kritikus hang maga a rárontás a nemzetre. Az Elios-ügyet a választási kampány indulásával verítékes módon igyekszik semlegesíteni a kormány, mert az akár nagyobb repedést is okozhat a NER rendszerén.
Nem is kis hasadást lát már rajta Balázs Péter egykori uniós biztos és külügyminiszter, aki interjúnkban úgy véli, ha meglepetésszerűen változik a külső vagy a belső helyzet, az Orbán által épített bástyák egy pillanat alatt ledőlhetnek.
Ezért kell minden apróságra is figyelni. Mint arra a Gazdaság rovatban olvasható értesülésre, mely szerint
Magyarország keleti határán nem a migránsok kopogtatnak, hanem a sertéspestis.
Ezt Ukrajnából hurcolhatják be a vaddisznók, és a választások előtt politikai rémálom lenne állatok ezreit leöletni és fertőzött hússal riogatni a népet, ezért az eltussolás mellett az a taktika, hogy ki kell bekkelni az időt, amíg Németország jelenti be az elkerülhetetlennek tűnő járványt.
Más világról álmodott magának és gyerekeinek a Pokémon go című első drámájában a kis magyar nyomorúságot fekete humorral oldó Tóth Krisztina. A Szellem rovatban elmondja, hogy a nyolcvanas évek második felének a rendszer mulandóságában összekacsintva reménykedő korszakával szemben a mai helyzetet fullasztónak tartja, mert nem lehet tudni, mikor lesz vége, és milyen nyomokat, sebeket hagy a testekben, a lelkekben, az agyakban.
A választás közeledtével a fideszes (rém)álomvilág végének kulcsa az ellenzéki összefogásban rejlik. Erről szól a Gyöngyösről tudósító cikk a Magyarország rovatban, s erről beszél Portrénkban a Siófokon összellenzéki támogatással induló Magyar György ügyvéd is. De Balázs Péter is úgy véli, a szabadságát könnyen elengedő társadalomnak is ideje felébrednie. Mert különben az ellenzék csakis abban bízhat, hogy akire a pechvogel Fekete Péter szavaz, az a párt, legyen bármilyen esélyes, elveszti a választást.
NAGY GÁBOR
vezető szerkesztő
HVG
