Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
„Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik, vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul. Az olyan növények, amelyek szeretik ezt a nedvdús talajt, buja virágokat hajtanak, azok, akik nem szeretik, belefúlnak a sárba” – írja Móricz a Rokonokban.
Fókuszban rovatunk ebbe a száz év után újra szárba szökkent őserdőbe hív némi botanikai kalandozásra, amikor a fideszes potentátok vejeinek gazdagodását veszi számba. Úgy is móriczi történet bontakozik ki, hogy a leghíresebb vő, Tiborcz István ezúttal szinte szóba sem kerül. Nem így Mészáros Lőrinc Ágnes lányának férje, aki két héten belül a második közbeszerzési megbízást nyeri. De láthatóan a másik lánya végül hoppon maradt vőlegényének sem kopik fel az álla.
A korrupció szinte elválaszthatatlan a demokráciától – erre példa a spanyol kormány bukásainak okairól szóló cikkünk is –, ugyanakkor az orbáni patrónus-kliens viszony, amikor a kedvezményezettek a hatalom kiszolgálóivá válnak, leginkább az illiberális államokra, Törökországra és Oroszországra jellemzőek.
Világ rovatunk szlovén választásról szóló cikkéből kiderül, hogy a nyertes Janez Jansa nemcsak menekültellenes szlogenjeit, sőt plakátjainak grafikáját vette át Orbán Viktortól, hanem
Mészároshoz és Habonyhoz köthető magyar cégek is segítették a kampányát.
Mintegy kétmillió euróból hetilapot és televíziót is vásároltak, ahol a magyar (és orosz) kormánymédia módszereit kamatoztatták. Ugyanakkor a szlovénoknak nem ment el teljesen a józan eszük. Ha a többi párt hű lesz a választások előtt tett ígéretéhez, és nem lép szövetségre Jansáéval, végül mégsem kerülhet hatalomra Orbán legjobb szlovén tanítványa.
Nem ment olyan simán Montenegróban sem a Balkán balkanizálása. Ugyanis a magyar miniszterelnök egyik legközelebbi szövetségesének, Nikola Gruevszkinek a kormánya két évvel ezelőtt megbukott, most pedig kétéves börtönre ítélték őt az egyik minisztérium munkatársaira kifejtett törvénytelen nyomásgyakorlás vádjával.
Hogy ilyen skandalum idehaza ne történhessen,
Orbán Viktor a törékeny kétharmad birtokában azon melegében nekilátott a bíróságok végleges beszántásának.
Magyarország rovatunkban arról olvashatnak, hogy a múlt ciklusbéli kudarc után most létrehozzák a Kúriával párhuzamosan működő Közigazgatási Felsőbíróságot. Ott döntenének minden, a politikában kényes ügyben, például a választási kérdésekben. Ott dőlne el, hogy az állam milyen adatokat titkolhat el, ott határoznának például az MNB vagy a Közbeszerzési Döntőbizottság intézkedéseinek jogszerűségéről.
Viszont a „SzabadTér” szlogen köré épített velencei építészeti biennálé magyar pavilonjának kiállításán – amiről Szellem rovatunkban olvashatnak – semmi sem látszik a hazai szabadság szűküléséből. A bezöldített és a gyalogosok által elfoglalt Szabadság híd projektjét látva azt gondolhatja a világ – és részben igaza is van –, élhető és trendi város Budapest. Ahol a hétvégén immár 89-edszer rendezik meg – Kányádi Sándor szavaival – „a magyar szellemiség legzökkenőmentesebb világi ünnepét”, a Könyvhetet. Dosszié rovatunk a csaknem száz év során elhangzott ünnepi beszédekből szemezget. Tanulságos, ahogy Nádas Péter az ezredfordulón már arról szólt, hogy „a szabadságot a káosztól egy paraszthajszál választja el”.
HAMVAY PÉTER
szerkesztő
