Áruló vagyok. TGM megírta. Kiindulópontja egy téves információból induló fals összefüggés, amit már megcáfoltam. Az árulás fantasztikus meséje kevés ténybeli anyaggal, annál több indulattal terebélyesedik haragos publicisztikává. Lelke rajta, hátha lesz egy óra könnyebbsége a szegény nyugtalan léleknek.
De TGM-nek nem csak ez a baja. Szerinte az 1918-as őszirózsás forradalomról szóló könyvem, - Az elátkozott köztársaság - kurzuskönyv. Pontosabban: „ötletes kurzuskönyv”. Az ítélet hamar megszületik e honban. Az elemzés kevésbé, igazi kritikával pedig TGM nem bajlódik elég régóta. Minek is? Hamar kiderülne, hogy rosszindulatú minősítését semmilyen olvasat nem igazolja vissza. Az öreg próféta elméje viszont már csak a harci hörgésben érzi jól magát. Valódi szellemi erőfeszítést kívánó tudományos munka sajnos nem megy neki – évtizedek óta. Annál inkább a politikai szerepjáték a hajdani konzervatív sétapálcától a revolver-újságírásig.
Pedig akadna feladat bőven, kevésbé látványos is, akár csak a könyvem fontos részét alkotó magyar baloldali reneszánsz virágba borulása kapcsán. De valószínűleg TGM-et már ez sem nem érdekli. És míg a tudomány szabadságának nevében ügyesen kirekeszti könyvem a kritikai közbeszédből, - árulók könyvét olvasni, ugye maga is árulás - a szélsőjobbos Tompó testvér a hunhíren már könyvem betiltásán morfondírozgat. Neki az fájt, hogy Tormay Cécile-t gyalázom. Ajánlom TGM-nek, üljenek össze egy kávéra, csak azt kell megbeszélniük, ki ver agyon először. Az árulók mi mást érdemelnek? A közös gyűlöletben hamar megszületik az egyetértés. A nyilvános lincselés persze nem fogja megteremteni a hiteles baloldalt - ahogy a hiteles jobboldalt sem.
