Nagy Gábor: Miénk ez a cirkusz

„Ha én vagyok én, és te vagy te, ki a bohóc, én vagy te?” – dúdolhatjuk az LGT zenészeivel, látva az önkormányzati kampányt, s különösen annak budapesti porondját. Ahol a Fidesz propagandája Budapest nem cirkusz! jelszóval, magamutogató bohócokként ábrázolja Tarlós István kihívóit.

A főpolgármester számos ellenzéki politikus szemében az óriás vállán álló törpe, aki büszkén trombitál – vagy kiabálja le megafonnal a provokációtól szintén nem visszariadó Tordai Bence fejét. A kampányra egyébként is jellemző, hogy abban a kormánypártok felhasználnak bárkit és Berkit – állapítja meg címlapsztorink a Fókuszban rovatban.

Sőt még ennél is tovább mennek, hiszen a valóságshow-hős csapatának úgy lettek meg a szükséges ajánlószelvények, mintha nem is dolgozott volna – számolt utána a HVG. Az összefoglalóból kiderül, hogy

a kampány cirkuszában mindenkire szerep vár:

a rendőrségre az, hogy Pikó Andrást és aktivistáit vegzálja, az immár T-Systemsszel megerősített informatikai erőművészekre, hogy a szavazatszámlálásba senki se láthasson bele, a hírzsonglőrökre pedig az, hogy a nagyérdemű csakis azt a jelöltet vegye észre a kedvező reflektorfényben, akit ők mutatnak neki. A politikai késdobálókról pedig Portré rovatunkban beszél Baranyi Krisztina, az ellenzék ferencvárosi polgármesterjelöltje.

HVG

Néhány csúszda megfordítva áll, és erre most is több példa szerepel az e heti HVG-ben, amit most először – és utána minden héten – a HVG360 fizetős portálon számos többletinformációval kiegészítve, elgondolkodtató, oknyomozó és szórakoztató tartalmak társaságában olvashatnak az interneten is. Az önkormányzati közbeszerzéseken azok jutottak 2005 és 2018 között célba, akiket magasba segítettek, a G-napig például tarolt a Simicska-féle Közgép – emlékeztet a Gazdaság rovat.

Akik pedig gasztronómiával és borkereskedelemmel foglalkoznak, most azzal szembesülhetnek – szerepel a Magyarország rovatban –, hogy

Tiborcz Istvánnak, a miniszterelnöki vőnek még a mások számára csúszós úton is könnyű dolga van a csúcs felé.

Ha pedig a feleségével ellátogattak a tokaji borvidékre, és ott megszálltak a természetesen Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő tarcali Andrássy Rezidencián, ott szemlesütve volt ajánlatos kiszolgálni a „hercegi párt”.

Nem tudni, hogy görkorcsolyás álmok mögött gyalog maradt-e, de az útját őszintén járta végig a múlt héten elhunyt Rajk László, akire Szellem rovatunk emlékezik. Rajk a dacos büszkeséggel viselt neve védelmében működtette a szamizdatbutikot, építészetét pedig a dekonstruktivista, posztmodern, radikális eklektika jellemezte.

Fentről lent van baj, lentről pedig fent, ez igaz a politikára, a sportra és a gazdaságra is. Lentről például elképedve bámulják, amit Donald Trump művel fent, az USA elnökeként. A Világ rovat a valóságshow-ra hasonlító amerikai külpolitikáról ír, míg Trump ténykedése véres paródia megírására ösztökélte az Ausztria lelkiismeretének tartott Elfriede Jelinek Nobel-díjas írót, akivel a Szellem rovat közöl interjút. A Gazdaság rovatban pedig Muszbek Mihály sportközgazdász elemzi, hogy fentről nézve lent,

a magyar futball alapjainál van baj, és az építményt a sportágba öntött irdatlan pénzzel sem sikerült megerősíteni.

 Az átpolitizáltságtól, az oligarchák játékszerévé tett bajnokságtól szenvedő labdarúgás pedig tényleg kész cirkusz, ahol tovább dúdolhatják: „Ha én vagyok én, és te vagy te, ki a bohóc? Én meg te.”

Nagy Gábor

vezető szerkesztő