„Az őszinte kommunikáció, a transzparens adatközlés és döntéshozatal, az emberek partnerként kezelése a sikeres járványügyi védekezés egyik alapja” – így kezdi írását saját honlapján Ferenci Tamás biostatisztikus, aki véleménycikkében a magyarországi járványügyi adatközlés hiányosságaira és problémáira hívja fel a figyelmet.

Az Óbudai Egyetem docense hétfőn publikált, hosszú és részletes írásában – amit ezen a linken lehet és érdemes elolvasni – több szempontot is felsorol állításainak alátámasztására.

Ferenci szerint az adatok visszatartása a legjobb táptalaj a különböző összeesküvés-elméletek terjedéséhez, így igen komoly károkat tud okozni a járványügyi védekezésnek. Az emberektől csak akkor várhatjuk el, hogy a helyzet súlyának megfelelően viselkedjenek, ha tisztában vannak a helyzet súlyával.

„Nem róható fel, ha nem így cselekednek, ha közben sötétségben vannak tartva a valódi helyzetet illetően” – írta.

Példaként a kórházban kialakult viszonyokat hozta fel: a közszolgálati médiát követő emberek abban a hiszemben vannak, hogy a kórházakban minden a legtökéletesebb rendben van.

A másik fontos szempont a minőségbiztosítás. Ha ugyanis az adatok csak "belső kommunikációban" van visszacsatolva, akkor sokkal kisebb a nyomás a javítás irányába. Ha viszont az érintettek tudják, hogy erről a közvélemény is értesül, akkor ez jellemzően már önmagában is nagyon jól kikényszeríti a sokkal jobb minőségű munkát.

A biostatisztikus azzal sem ért egyet, hogy az átlagember ne tudna mit kezdeni ennyi adattal. Nemcsak azért, mert minden állampolgárnak jogában áll megismernie az adatokat, hiszen fizeti a népegészségügyet. Hanem azért is, mert így a független szakértők elemzései sem születhetnek meg, amin keresztül jobban megérthetné azokat.

„Ha viszont ilyen nem létezik, az nem egyszerűen gond, hanem egyenesen életveszélyes, azért az, mert így nincs külső kontroll, és emiatt sokkal kisebb az esélye, hogy a hibák kiderüljenek”

– írta Ferenci, aki nem csak a szándékos csalásokról beszél, hanem a legjóhiszeműbb, véletlen tévedésre is.

„Soha, semmilyen szakértő nem tud tévedhetetlen lenni, ezért baj, ha csak egy szűk kör végez elemzéseket: minél több, független szemlélő van, annál valószínűbb, hogy kiderüljenek a hibák, annál valószínűbb, hogy felszínre kerüljenek új, jobb elemzési lehetőségek” – tette hozzá.

Ferenci Tamás ezután hosszú listán sorolja, pontosan milyen adatokat és hogyan kellene szolgáltatni a járványról: ide nemcsak a fertőzöttek, betegek, elhunytak, kórházak részletes, lebontott adatai tartoznak, hanem a mintavételeké és az oltási kampányé, sőt az oltást követő nemkívánatos eseményeket gyűjtő rendszer jelentései is.

A vakcinaadatokkal kapcsolatban Ferenci elképesztőnek tartja, hogy a koronavírus elleni oltások kapcsán a mai napig egyetlen egy jelentést, egyetlen számot vagy betűt nem tett közzé a népegészségügyi rendszer. Az oltások beadásának alapvető adatait az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) oldaláról lehet letölteni, tehát még amit a magyar hatóságok jelentenek az európai szervnek, azt sem teszik közzé Magyarországon a saját lakosságuk számára.

Ferenci azt is nyomatékosan hangsúlyozza, hogy

az általa felsorolt adatok 60-70%-a nulla pénz- és szinte nulla energiaráfordítással közölhető lenne.

„Ha egyetlen egy dolog, a szándék meglenne egy megfelelően működő adatgyűjtési és adatközlési rendszer kialakítására, akkor egy hét alatt megoldható lenne, hogy az említett, alapvető adatokat a lakosság is megismerhesse” – tette hozzá.

A szakértő hozzáteszi, hogy a magyar adatközlés nemcsak visszatartja a fent felsorolt adatokat a nyilvánosság elől, de nem tud elmenni szó nélkül amellett sem, hogy ezen felül az egészet megfejeli valami hihetetlen cinizmussal is. Példaként hozza fel, hogy a halottak társbetegségeit egyesével közlik, életkorral együtt, így egyáltalán nem lehetetlen a beazonosításuk. Amikor viszont újságírók azt kérdezték egy sajtótájékoztatón, hogy a fertőzöttek életkori eloszlását miért nem adják meg, arra betű szerint az a válasz érkezett, hogy „mert az lekövethetővé tenne embereket”.

Ferenci ezután pozitív példákat is felhoz külföldről a járványügyi adatszolgáltatásra, és elképesztőnek nevezi, hogy a magyar hivatalos oldal még azt a kevés számú adatot is, amit közöl, kizárólag a járvány kezdete óta összegzett formában teszi. Vagyis, ha valaki az aktuális helyzetre kíváncsi, akkor minden nap fel kell írnia, és kivonnia az előző számból. A legdurvábbnak mégis a fertőzöttek területi eloszlását nevezi, amit egy képfájlban közölnek.

A biostatisztikus végezetül arról ír, hogy a magyar átoltottsági helyzetet nézve egyáltalán nem elméleti okoskodás, hogy a transzparencia a bizalom építése miatt fontos.

„A transzparenciát, az emberek felnőttnek tekintését nem azért szajkózom, mert előkelő helyen van a magasztos eszmék nagy szótárában, hanem mert a legfontosabb eszköz a bizalom elnyerésében” – tette hozzá. Szerinte az sem igaz, hogy ez nem így működik a valóságban, és az oltásellenesekkel és az interneten terjedő butaságokkal sem lehet jönni.

Példaként Portugália 99%-os, Dánia 90%-os, Norvégia 92%-os, Franciaország 90%-os és Spanyolország 91%-os átoltottságát hozza fel.

„Ezekben az országokban nincs Facebook? Nincsenek védőoltás-ellenesek? Szerintem egy ezt végiggondoló társadalmi diskurzus a lakosság egészégét előtérbe helyező politikusi támogatással nagyon sok hasznos konklúziót eredményezhetne” – írta.