Szerző:
Játsszunk el a gondolattal, mi lehetne Orwell Állatfarmjának homályban hagyott végkifejlete. A hatalmon lévő disznók hiába riogatják a többi jószágot a régi gazda visszatérésével, mégis elvesztik a választást. De továbbra is hatályban marad a gránitszilárdságú hétparancsolat, amely szerint egyes állatok egyenlőbbek a többinél, és négy saját láb sokkal jobb, mint kettő. Az erőszakos vezérkan (angolul crime minister) nagygyűléseken harsogja, hogy a haza nem lehet ellenzékben, a hazavitt szajré meg pláne nem, a disznósajtó pedig szünet nélkül ontja a moslék propagandát. Még a helyén van a bűnpártoló főügyész, így
nem kerül gyorsan lakat alá az alvégi mészáros, és retorzió nélkül marad sok-sok disznóság.
Valami hasonló történhet jövőre a valóságban is Magyarországon, nem csoda, hogy politikai stratégák hada töri a fejét, miként lehet lebontani Orbánék lopakodó államcsínnyel, törvényesített lopással, vazallusokkal, oligarchákkal és fanatikusokkal körülbástyázott önkényuralmi rendszerét és visszaépíteni a demokratikus jogállamot. Kis János filozófus lapunknak írt esszéjében arra figyelmeztet, hogy a valószínű szűk parlamenti többség birtokában megkísérelt alkotmányozás katasztrofális következményekkel járhat. Szerinte a jelenlegi jogi keretek közt kell elindítani egy sor olyan változást, amellyel az új hatalom tömegeket képes maga mellé állítani, mert csak egy elsöprő erejű népmozgalom veheti fel eséllyel a harcot Orbán privát rendszerével, s adhat legitimitást a semmisségi törvény elfogadásának.
Nem kisebb ambícióval jelentkezett be Karácsony Gergely sem az ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztásba, mint hogy az ország 99 százalékának érdekeit képviselje a leggazdagabb 1 százalék helyett. Magyarország rovatunkban egyebek közt azt latolgatjuk, mivé nőheti ki magát a ma még inkább demonstratív értelmiségi kiállásnak tekinthető mozgalom, pláne ha a Fidesz, szokása szerint, ismét
belepiszkálna a választási rendszerbe.
Mindenesetre ma már egy csekély értelmű medvebocsnak is nehéz megmagyarázni azt a folyamatos rablást, amit a jogi terminus technicust kicsit átformálva lopkodó államcsínynek is nevezhetünk. A kormánytöbbség most az önkormányzati bérlakásokat vinné ki a közösből: a tervezett privatizációval egyfelől potom pénzért juttatná mesés vagyonhoz azokat a NER-közeli bérlőket, akik a legalitás határát súrolva jutottak önkormányzati lakáshoz a budai Várban, másfelől jól megbüntetné azokat az önkormányzatokat, amelyek az elmúlt években súlyos összegeket költöttek bérlakásépítésre és -felújításra. Erről a Magyarország rovatban olvashatnak, arról pedig a Gazdaságban, hogy mindeközben a kormány szociálislakás-építésre kér pénzt az uniós helyreállítási alapból.
Ez persze kispálya ahhoz képest, hogy Orbán és oligarchái komplett közlekedési ágazatokra is szemet vetettek. Habony Árpád és Hernádi Zsolt üzleti köre a vasúti ágazatra startolt rá, a magyar kormány és az általa kedvezményezett befektetői kör pedig a Budapest Airportot kóstolgatja uniós rosszallást és kínai hitelezői érdeklődést kiváltva. Mindkét ügylet szövevényeit a Gazdaság rovatban bogozzuk.
Közben pedig az oroszok már az ólban vannak. Címlapsztorink szerint Magyarország az orosz ügynökök legfontosabb európai bázisává vált, a Fudan Egyetem idetelepítésével pedig a kormány tálcán kínálja a magyar fővárost mint uniós támaszpontot a kínai titkosszolgálatoknak. Mindez persze vonzza a rájuk ténykedő nyugati kémeket is, így Budapest olyanná válhat, mint a hidegháború idején Bécs, ahol csak úgy hemzsegtek a spionok. És a lebukás elkerüléséhez az egykori legvidámabb barakkban még csak ürgebőrbe sem kell bújniuk.
A szerző a HVG felelős szerkesztője