#itthon





Egy szoba, ahol végre sírhatok

Bár az utcán leginkább hajléktalan férfiakat látunk, valójában sok nő is otthontalan. A Beszélő képek című kiállításon ők maguk üzentek életükről, félelmeikről, álmaikról. Fehér Borókával, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) női projektjeinek felelősével nem csak az alkotásokról beszéltünk, hanem arról is: Hol vannak a hajléktalan nők, ha nem az utcán? Hogyan próbálnak sokan még a szállókról is gondoskodni a gyerekeikről? És miért mások a kitörési lehetőségeik, mint a férfiaknak?



„Mutasson egy gyereket, aki ebben igazán sérült” – miért nem védte meg évtizedekig senki a bicskei gyermekotthon áldozatait?

A kormány által közzétett bicskei jelentésből kiderül, hogy a nevelők azt látták, a gyerekek szeretik Vásárhelyi János igazgatót, „apa-pótléknak” tekintik, ezért nem gyanakodtak visszaélésre. Az igazgatóhelyettesek pedig következetesen védték a szexuális bűncselekmények miatt végül elítélt férfit: amikor már megindult ellene a vizsgálat, egyikük hűségnyilatkozatot vitt körbe az intézményben az ártatlanságáról.