„Úgy érzem, kihúzták a lábam alól a talajt” – így foglalta össze egy kismama, hogyan érintette, hogy terveivel ellentétben a jövő héttől már nem lehet fogadott szülésznője a Szent Imre kórházban.

Ezzel nincs egyedül, a Magyarország eddig legnevesebb szülészetén történt változások sok leendő édesanyát taszítottak bizonytalan helyzetbe. Van köztük olyan, aki már az otthonszülésen gondolkozik, más inkább magánellátásba megy, de a legtöbben abban bíznak, hogy mire eljön a szülés napja, tisztázódik a helyzet a kórházban.

Szent Imre kórház

A XI. kerületi Szent Imre Egyetemi Oktatókórház az elmúlt hónapokban nem csak ezzel a hírrel került be a lapokba. Talán még ennél is nagyobb vihart kavart, hogy a szülész-nőgyógyászati osztályon dolgozó 28 egészségügyi szakdolgozóból 14-en beadták felmondásukat, a legtöbben közülük szülésznők. Az, hogy ezek az ügyek hogyan oldódnak meg, vagy megoldódnak-e egyáltalán, még bizonytalan, az viszont biztos, hogy a Magyarország egyik legnevesebb szülészeti osztályán történtek nem is annyira a kórház, hanem a magyar egészségügy, azon belül is a szülészeti ellátás rendszerszintű hibáira világítanak rá.

De mi is történt pontosan?

A Szent Imre szülész-nőgyógyászati osztályán először szeptember közepén kellett másfél napra szüneteltetni a betegellátást, a kórház szerint az osztály túlterheltsége miatt. Ez utóbbit a vezetőség szerint az okozza, hogy sok kismama csak azért jelentkezik át a XI. kerületbe, hogy ott adhasson életet gyermekének. Információink szerint még ennél is nagyobb probléma az orvoshiány, főleg ügyeletvezető szakorvosokból nincs elég. (Az intézményben egyébként most is több osztályra keresnek szakorvost, az egyik éppen a szülész-nőgyógyászat.)

Októberben már arról érkeztek a hírek, hogy a kórház vezetősége november 1-től megszünteti a szülésznők munkaidőn túli szülőszobai jelenlétét. Ez lényegében azt jelenti, hogy jövő héttől már nem lesz arra lehetőség, hogy valakit fogadott szülésznője kísérjen végig a szülésen. Bár ezt az új egészségügyi szolgálati jogviszony a hálapénz betiltása óta egyébként is tiltotta, a Szent Imrében találtak egy kiskaput: a várandósok pénzért egyéni vagy kiscsoportos szülésfelkészítésen vehettek részt. Ennek keretében, legalábbis az esetek egy részében a felkészítést végző szülésznő a vajúdás és szülés kísérésében is részt vehetett.

Az csak a héten szivárgott ki a Szabad Európának, hogy az ügy miatt a rendőrség is nyomozott, Sziller István osztályvezető orvost pedig tanúként hallgatták meg. A nyomozás előzménye egy álnéven írt panaszbejelentés volt, melyben egy, a kórházban szülő nő lényegében leírja, hogy mennyiért lehet felbérelni szülésznőt.

Eközben derült ki a szülésznők felmondási hulláma, akik az nlc.hu-nak azt állították, hogy nem a kórház intézkedései, hanem az alacsony bérek miatt döntöttek a távozás mellett. (Az érintett szülésznőket a hvg.hu is megkereste, de nem szerettek volna nyilatkozni.) A probléma hátterében mindenesetre a kormány 2021-es döntése állt, mely az új egészségügyi jogviszony bevezetésével jelentősen megemelte az orvosbéreket, a szakdolgozókét, köztük a szülésznőkét viszont nem.

„A szülésznők diplomás értelmiségiek, egyetemi alapképzést végeznek, rengeteg gyakorlattal. Ehhez képest az alapbérük körülbelül 250 ezer forint, míg a felelősségük óriási. Ők kísérik végig a vajúdást, ők veszik észre, ha valamilyen komplikáció adódik, lényegében ők a kinyújtott kezem" – érzékeltette a helyzetet lapunknak egy szülész-nőgyógyász.

A Szent Imrében a feszültség abból adódott, hogy az érintett szülésznők a nyáron egy levélben jelezték a főigazgatónak, hogy bérrendezésre lenne szükségük, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) azonban hatáskör hiányában nem tudott erre külön pénzt szánni.

Bár az érintettek szerint a két ügynek nincs köze egymáshoz, tagadhatatlan, hogy a fogadott szülésznő intézményének eltörlése sokakat elvágott a plusz jövedelemforrástól. Mivel jelenlegi alapbérükből a legtöbben nem tudnak megélni, kódolt volt a felmondás.

„Reménykedem a csodában”

A Szent Imrében szülő nők legtöbbje a történtek után úgy fogalmazott, elkeserítőnek tartják a jelenlegi helyzetet, hiszen éppen azért választották ezt az intézményt, mert itt biztonságban érezték magukat. „Kíváncsi leszek, hogy ha most a fele gárda kiesik, milyen állapotban lesznek a dolgozók két hónap múlva, mert szerintem, ha még három vajúdó áll sorba utánam, ugyanarra a szülésznőre/dokira várva, akkor kénytelenek lesznek gyorsan nyisszantani, hogy haladjunk” – írta egyikük egy erre a célra létrehozott fórumon. Egy másiknak pedig már megmondta a szülésznője, hogy magánkórházba megy át, ahova nem tudják követni. „Addig még reménykedem valami csodában” – tette hozzá.

Az, hogy a szülő nők közül sokan mindent megtesznek, hogy a Szent Imrében szülhessenek, arra is rámutat, hogy a probléma nem feltétlenül a kórházzal van. A Másállapotot a szülészetben mozgalom internetes oldalain rengeteg beszámoló olvasható a szülészeti erőszakról, szülés közben elszenvedett traumákról, amelyek károsan hatnak az anya és gyermeke testi-lelki egészségére, a kapcsolatukra és rajtuk keresztül az apára, a családra és az egész társadalomra. Sok nő van például, aki azt mondja, azért nem vállal második gyermeket, mert az első szülése annyira traumatikus élmény volt.

AFP / PASCAL BACHELET

A Szent Imrében a családbarát szülészet jegyében a nők szabadon választhatják meg, milyen pozícióban akarnak szülni és hogyan, van lehetőség császármetszés után hüvelyi szülésre, szülés utáni aranyórára és az édesapák is mindig jelen lehetnek. Indokolatlanul beavatkozásokat, így gátmetszést vagy szülésindítást sem alkalmaznak. Az újbudai intézményben a többi kórházhoz képest sokkal alacsonyabb a császármetszések száma is: 23–25 százalék körüli. A szintén budapesti Szent Jánosban volt olyan év, amikor ugyanez az arány elérte az 50 százalékot, és hasonló statisztikái vannak a Péterfy kórháznak is.

Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy sok nő mindent megtesz, hogy itt hozhassa világra a gyermekét, például azzal, hogy keres valakit, aki területileg a kórházhoz tartozik és szülés előtt bejelentkezik hozzá. Épp az emiatt kialakuló hatalmas túlterheltségre hivatkozik a kórház vezetősége, amikor az életbe lépett változásokat magyarázza, azt azonban mindig kiemelik, hogy az osztály működése továbbra is teljes módon biztosított.

Lecsapódik az orvoshiány

Azzal, hogy az intézmény ellátási területéhez tartozik Újbuda mellett a XXII. kerület és Érd is, olyan, mintha egy 400 ezres városban minden szülő nőt ők látnának el. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ezzel a Szent Imre is meg tudna birkózni, ha nem lenne ekkora hiány orvosokból és szakdolgozókból.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő statisztikáiból jól látszik, hogy a Szent Imrében évente átlagosan 3200 szülés zajlik le. A fogadott szülészorvos intézményének eltörlése évében – 2021-ben – a szülések száma 3500-ra nőtt, a növekedés így körülbelül tízszázalékos. Az általunk megkérdezett szülész-nőgyógyászok szerint ez még egyáltalán nem tartozik az „elképesztő” kategóriába, és megfelelő személyzet esetén bőven lehetne biztosítani az ellátást. A probléma sokkal inkább azzal van, hogy nincs kikkel.

A szülész-nőgyógyászati ellátást a hálapénz megszüntetése kifejezetten súlyosan érintette. Bár azt senki nem vitatja, hogy a rendszer fenntarthatatlan volt, és más európai országokban teljesen természetes, hogy nincs fogadott orvos, a kormány a kivezetés mellé más alternatívát nem kínált. Ahogyan a fenti példák is mutatják, Magyarországon nagyon sok múlik azon, melyik kórházba és kihez kerül az ember szülésnél, ráadásul a fogadott orvosok kizárásával minden teher az osztályokon szolgálatot teljesítő ügyeletesekre hárul, akikből hatalmas hiány van. Így viszont csak a legritkább esetben tud érvényesülni a családbarát, anyaközpontú szemlélet.

Túry Gergely

Ahogy a HVG megírta, az állami káosz miatt robbanásszerűen megnőtt az igény a magánszülészetek iránt. Úgynevezett „szülészeti csomagot” öt fővárosi magánkórház (Dr. Rose, Duna Medical Center, Maternity, TritonLife és újabban a Medicover), valamint egy vidéki (Pécsen a Da Vinci) kínál; az árak, kínálattól is függően, nagyjából 850 ezer és 1,5 millió forint között szóródnak. Ezek az intézmények is rengeteg orvost felszívtak, ami nem véletlen, hiszen a körülmények is jobbak és a terhelés is jóval alacsonyabb, mint egy állami szülészeten.

Beszéltünk olyan orvossal is, aki úgy látja, a kormány szándékosan tolja az állami rendszerből a magánellátás felé az édesanyákat, ezzel ugyanis el tudják kerülni, hogy az állami rendszer teljesen összeomoljon. A nyári szabadságolások alatt ebből még így is sok kismama kapott ízelítőt, mivel a kieső orvosokat sok kórházban egészen egyszerűen nem tudták helyettesíteni.

Így történhetett meg, hogy – a teljesség igénye nélkül – szeptember több napján ügyeleti időben nem tudta fogadni a fenyegető koraszüléssel érintett nőket a szolnoki Hetényi Géza kórház, Tatabányán a Szent Borbála Kórházban augusztusban négy alkalommal is szüneteltetni kellett a szülészeti ügyeletet. Hetekig szünetelt a szülész-nőgyógyászati ellátás Várpalotán, június elseje óta Pécsre viszik át a mohácsi szülő nőket, a mátészalkai kórházból októberig délután fél 2 után Nyíregyházára vagy Fehérgyarmatra kellett menni, de júniusban pár napig még a budapesti Uzsoki Utcai Kórházban sem lehetett szülni.

130 kilométer a mentőben

A leállások leginkább azokat érintették, akik amúgy is kiszolgáltatott helyzetben vannak: az édesanyákat. Dianánál – aki egy korábbi traumatikus vetélés miatt évekig nem is mert újra teherbe esni – éppen akkor indult be a szülés, amikor a kórháza személyzethiány miatt nem tudta fogadni.

„Félidős vetélésemkor olyan közönyös, embertelen és felületes ellátást kaptam a területileg hozzám tartozó megyei kórházban, ami miatt négy évig tartott, hogy a gyász és a nem megfelelő egészségügyi rendszer ellenére megpróbálkozzak a gyermekvállalással” – mondta az édesanya. Kisfia megfoganása után éppen azért fogadott orvost és szülésznőt is, hogy ilyen még egyszer ne forduljon elő.

MTI / Mohai Balázs

A tervek szerint a 39. héten programozott császárral szült volna, de végül 34 hetesen elfolyt a magzatvize, amikor azonban felhívta az orvost, az asszisztenstől tudta meg, hogy a kórházban azon a héten egyáltalán nem lehet szülni. „A mentőket kellett hívnunk, akik azt közölték, hogy Budapestre, 130 kilométerre visznek egy klinikára, miközben folyt a magzatvizem. Az orvosom csak akkor hívott vissza, amikor megérkeztünk a fővárosba, ahol végül nagyon jó ellátást kaptunk, és szerencsére jó szülésélménnyel távoztam” – mesélte.

Miközben azonban a kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy minél több gyermeknek kell születnie, Diana úgy érzi, hogy képtelen lenne újra átélni ezt a tortúrát. „Sajnos a jelenlegi helyzetben nem tudod, mikor, hol és kinél szülsz. A klinikán többségében nagyon aranyosak és kedvesek voltak, de a kétórás mentőút felét végigsírtam, mert azt hittem, ott fogok megszülni” – mondta.