Az utóbbi időszak legnagyobb, több tízezres tüntetése zajlott október 23-án, ami még Orbán Viktort is kiszorította Budapestről. Miénk az utca – érezhették a tüntetők, de vajon kié, és mire mennek vele? A beszédek a tanári fizetésekről, az oktatásról szóltak, a tüntetők viszont azt skandálták: Orbán, takarodj!

Mint címlapsztorink riportjából kiderül,

ugyanazok az elkötelezett ellenzékiek tüntettek most is, akik 2010 óta időről időre elfoglalják az utcát, aztán, mert egyébként békés, jól nevelt polgárok, szépen hazamennek.

Jó ügy van bőven, hol a sajtó vagy a tudomány szabadsága, hol egy egyetem elzavarása, vagy elfoglalása ellen, hol egy másik egyetem betelepítése ellen kell tüntetni, hol egy új adó bevezetése, hol egy régi megszüntetése miatt, hol egy szobor ledöntése, hol egy másik felépítése ellen. De hiába a sok sértett csoport, azok nem adódnak össze, hanem az ügyek és alkalmak szólítanak meg többet vagy kevesebbet az egy-két százezres, főleg fővárosi aktív ellenzéki tömegből. Akik annyira haragszanak most a választást elbukó pártjaikra, hogy látni sem akarják őket, különösen nem egy ilyen szép, felemelő alkalomkor. Pedig Orbán eltakarításában csak azok segíthetnek. A pártok türelmesek, ismerik a választóikat, nem tolakodnak a színpadra, el is vannak foglalva önmagukkal, belső pozícióharcaikkal.

„Feri csak azt csinálja, amit mindannyiunknak kellene” – mondják a konkurens pártvezetők arra, hogy Gyurcsány Ferenc DK-ja gátlástalanul szerzi meg ellenzéki ellenfelei embereit, pozícióit, és a Fidesz érdekeinek megfelelően emelkedik az ellenzék vezető erejévé.

De a Fidesznek ez sem elég, még az Alkotmányvédelmi Hivatalt is beveti a döglött házimacska, Márki-Zay Péter ellen. Magyarország rovatunk cikke azokat az illúziókat rombolja le, hogy a tanárokhoz majd más munkavállalói csoportok is csatlakoznak. A kormány persze mindent megtesz, hogy a hamarosan beköszöntő megélhetési válságot rajta kívüli okokra hárítsa, a háborúra, a brüsszeli szankciókra. Persze nincs könnyű dolga, mint Gazdaság rovatunk cikkéből kiderül, bár az infláció megfékezésére jó ötletnek tűnő kamatemelés az inflációt nem állította meg, de a gazdaságot visszafoghatja. Szellem rovatunk a hidegháború legforróbb napjairól, a 60 éve történt kubai rakétaválság titkairól ír, míg Világ rovatunk szerint az ukránok leghidegebb telét hozza az oroszokkal vívott háborúban Moszkva új taktikája, az ukrán energiahálózat elleni szisztematikus támadás.

Magyarország rovatunkból kiderül, hogy a szociális területen, de a nyelvtanulásban is öngondoskodásra bazíroz az állam. Az, hogy immár a diploma nem lesz nyelvvizsgához kötve, jó hír azoknak, akik nem nagyon törték magukat a köz- és felsőoktatásban. Majd dönt róluk a piac – aki jobb állást akar, összekapja magát. Hogy miként működik egy igazi piac, és mi kell a sikerhez nehéz terepen, azt ezúttal Portré rovatunkból tudhatják meg. A Mosolyogj! című, nagy sikerű amerikai horror egyik főszereplője, Kiss Dóra elmeséli, hogyan teremtette elő a Los Angeles-i egyetem árát, és azt, hogy tíz évvel a diploma után is mennyit dolgozik színészi és nyelvi kompetenciáin.

HAMVAY PÉTER

szerkesztő