Eddig tartott az üzemanyag, a Mol és a kormány egy váratlan kedd esti sajtótájékoztatón bedobta a törülközőt, és eldobta az ársapkát. Megérkeztünk. Egészen pontosan 1985 januárjába, amikor a Minisztertanács a nagy hideg és a Szovjetunióból érkező energiahordozó-szállítmányok megcsappanása miatt energiatakarékossági intézkedéseket rendelt el. A leglátványosabb módon a televízióban, ahol délelőtt az Iskolatévén kívül nem lehetett műsor, este tízkor pedig véget ért az adás.

A generációm azt a korszakot élte, amikor a Közgázon egyetemistaként már lehetett hallani az ország krónikus eladósodottságának veszélyéről, az akkor is propagandával fűtött kormánymédia pedig azt szajkózta, hogy az energiahordozók árának emelkedését pártunk és kormányunk megállítja a határon, nehogy drágább legyen a kenyér, a tej, a sajt vagy éppen a csirke far-hát. Ennek lehetetlenségére figyelmeztetett a héten váratlan őszinteségi rohamában Matolcsy György jegybankelnök, akinek a parlament gazdasági bizottsága előtti szavait idézi a Fókuszban rovat, a nagy durranást pedig egyik véleményszerzőnk elemzi.

1985-ben már kötelező olvasmány volt politikai gazdaságtanból Kornai János korszakos könyve, A hiány, ami a szocialista gazdaság – ahová Matolcsy szerint nem lenne szabad visszatérni – alapvető jellemzőjét írta le, ami az utóbbi napokban alapélménnyé vált a benzinre vadászó autósok számára. Az üzemanyaghiányt okozó ársapka jelképezte zsákutcát szintén a Fókuszban címlapsztorija térképezi fel. Ha élne, Kornai csettintene, mennyire az általa leírt közgazdasági szabályoknak megfelelően alakult ki az árstoppal védeni kívánt élelmiszereknél is a hiány, amiről – a pult másik oldaláról – a Spar Magyarország ügyvezető igazgatója mesél.

Bányásznak lenni még dicsőség volt 1985-ben, most viszont lámpással is alig találni belőlük, noha a Gazdaság rovat cikke szerint az energiaválság enyhítésére lignitreneszánszról álmodik Orbán Viktor. Pedig 2014-re szinte az összes mélyművelésű bányát bezárták, széntüzelésű erőműből pedig kizárólag Mészáros Lőrinc tudott hasznot kicsikarni – állami pénzek füstté válásával. Hogy mivel fűt ma a magyar, arról Ténytárunk szolgáltat pontos adatokat. A Magyarországot vagy Európa többi részét fenyegetőt többszörösen felülmúló energiakrízis sújtja télen Ukrajnát. Az ország infrastruktúráját szisztematikusan szétlövi Oroszország, amelyen sokan behajtanák a háború utáni újjáépítés költségét – idézi fel Világ rovatunk. Az ukránok kitartásának történelmi és pszichológiai gyökereire világít rá Portrénk alanya, Szasa Romancova aktivista. Szerinte az orosszal szemben „az ukránt az öngondoskodás hajtja, nem hisz az atyuskában, aki mindenről gondoskodik”.

A pedagógusok megpróbáltatásairól és a nekik osztogatott kormányzati körmösökről szól másik véleményünk. A kormány indoklása szerint azért nincs pénz a tanárok fizetésének emelésére, mert Brüsszel nem ad. Pedig égető szükség lenne rá, ezért ha azt akarja a kormány, hogy csilingeljen az uniós kassza, vállalni kell a kockázatot, hogy előásnak elsikált korrupciós bűncselekményeket – tudósít a mérkőzés állásáról a Magyarország rovat. Az Orbán-kormány makacs vétózása a pénz körüli huzakodást már abszurddá teszi, ennek a műfajnak a királya Franz Kafka, akinek A kastély című regénye alapján készült vígszínházi darab mögöttes jelentéséről a Szellem rovat ír. Nem nehéz az engedelmességgel és gépiességgel körülvett kastély mai, önmagát puritánnak beállító uráról elképzelni, amint azt mormolja, hogy „a Kádár-rendszer legyen Kádár-rendszer!”. Az 1985-ös energiaválságos tél azonban a hidegben lecsupaszította tehetetlenségében a rezsimet, és nem sokkal később rendszerváltás követte.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő