hvg.hu: Néhány héttel ezelőtt megfulladt evés közben egy pár hónapja nevelőszülőknél élő kétéves kisfiú Nyíregyházán, egy ombudsmani jelentés szerint pedig 2021-ben is volt egy hasonló eset, amikor egy nevelőszülő fürdetés közben magára hagyta a rá bízott csecsemőt, aki megfulladt. A jelentés szerint a nevelőszülő idősebb volt a törvényben előírtnál, és a hivatalosan megengedettnél több gyerekre is felügyelt. Egyedi esetekről beszélünk vagy rendszerszinten van baj a nevelőszülői hálózatokkal?

Kuslits Gábor: Árnyalnám azt a képet, ami esetleg a hírek kapcsán az emberek fejében kialakult a nevelőszülőkről. Balesetek olyan családokban is előfordulnak, ahol a vérszerinti gyerekeiket nevelik a szülők. Fontos lenne látni, hány csecsemő hal meg gondozói hiányosságok következtében – és itt vérszerinti és nevelőszülői családokra egyaránt gondolok. Az egy másik kérdés, hogy szerintem jogosan elvárható igény, hogy azoknak a gyerekeknek az esetében, akik különleges védelemre szorulnak – mert kikerültek a vérszerinti családjukból és a gyermekvédelmi szakellátásba kerültek –, ez soha ne forduljon elő.

Ha valaki jó gyermekvédelmi motivációval, szeretetteljes közeget biztosít nevelőszülőként, akkor is óhatatlanul megoszlik a figyelem, amikor egy háztartásban több gyerek van, és ebbe bele van kódolva a baleset lehetősége. Ugyanakkor Magyarországon ott magasabb a nevelőszülők száma, ahol alacsonyabb a foglalkoztatottság, kevesebb a munkahely, vagyis megjelenik valamilyen munkavállalói logika is, ami a biztos megélhetés irányába befolyásolja a nevelőszülővé való válást. Nem gondolom azonban, hogy baj lenne, ha valaki a pénzért csinálja ezt a munkát.

Fazekas István

A gyerekjogi egyezményre épülő gyermekvédelmi törvényünk elég egyértelműen meghatározza a gondozási hely sorrendjét. Ez alatt azt értem, hogy amikor kiemelnek egy gyereket, akkor a nevelőszülői ellátás élvez elsőbbséget minden más ellátással szemben. Ebből az is következik, hogy a gyermekvédelmi szakszolgálatok a jogszabályok mentén próbálják minél inkább beszuszakolni a gyerekeket nevelőszülői családokba, már csak azért is, mert nagyobb a nevelőszülői ellátásban részt vevő férőhelyek aránya, mint az intézményes otthonokban, nagyjából 70-30% arányban. Ezért nagyon fontos, hogy az állam mennyi pénzt ad erre a munkára, milyen szakmai sztenderdek mentén zajlik a kiválasztás, milyen képzéseket határoznak meg a nevelőszülői hálózatoknak, és milyen kötelező továbbképzések vannak annak érdekében, hogy ezeknek a gyerekeknek a biztonsága garantált legyen.

hvg.hu: A nevelőszülői hálózatok azonban nem nagyon válogathatnak a jelentkezők közül, mert kevesen vannak.

K.G.: Igen, a szolgáltatókon viszonylag a nagy nyomás, hogy nevelőszülőt találjanak a gyerekeknek. A gyerekvédelmi rendszerben úgynevezett szükséglet alapú ellátás van, ami azt jelenti, hogy miután a gyerekvédelmi szakszolgálat bizottsága megállapított egy szükségletet, akkor annak megfelelő ellátási helyet keresnek. Tizenkét éven aluli gyereket például mindenképpen nevelőszülői hálózatban kell elhelyezni. De vannak speciális, illetve különleges igényű gyerekek is, akik jellemzően nem annál a nevelőszülőnél lesznek nagykorúak, ahova őket annak idején elhelyezték. Gyakran előfordul, hogy egy gyereknél csak később jelenik meg valamilyen szükséglet, amire a nevelőszülői hálózatok nem tudnak megfelelő válaszokat adni.

hvg.hu: Mit jelent a különleges és a speciális jelző?

K.G.: A különleges két kategóriát takar, az egyik a gyerek korából adódóan különleges ellátási szükséglet, ami a 0-3 éves gyerekeket jelenti, illetve különleges igényűnek nevezik a tartós beteg gyerekeket is. A speciális szükségletű gyereknek nagyon egyszerűen a „rossz” gyereket nevezzük, akinek problémás a viselkedése, különböző addikcióval küzd vagy bűnelkövető.

hvg.hu: Tehát előfordul az, hogy egy gyerek átlagos szükségletekkel érkezik meg egy nevelőszülői családhoz, de ahogy cseperedik, újabb szükségletek jelentkeznek, például figyelemzavar vagy egyéb fejlesztésre szoruló állapot?

K.G.: Igen, pontosan. Azonban, ha a gyerek nem kapja meg időben a szükséges fejlesztést, akkor ezek a helyzetek úgy mérgesednek el, hogy a végeredmény valamiféle viselkedéstorzulás lesz a gyereknél, amit a kortárs kapcsolatok talán még elviselnek, de a felnőttek már nem. Gyakran előfordul, hogy ezen a ponton a nevelőszülő kezdeményezi a gyermek áthelyezését. Egyszerű dolgokra kell gondolni, például a nevelőszülő kistelepülésen él, és nincsen autója, hogy a bevigye a gyereket a jellemzően megyeszékhelyeken elérhető fejlesztési helyekre.

A baj az, hogy csak elhelyezési kényszer van, de a nevelőszülői hálózat pénz hiányában nem tudja a nevelőszülő mellé tenni azokat a belső segítségeket – elegendő pszichológus, fejlesztőpedagógus – amelyekkel meg lehetne menteni ezeket a gyerekeket. Az elhelyezési kényszer azonban más problémákat is generál. Mivel kevés a nevelőszülő, előfordul, hogy a gyerekeket az eredeti lakóhelyüktől távol, akár megyén kívül adják nevelőszülői gondozásba.

Fazekas István

Azonban a gyerekvédelmi szakellátás alapvető célja a hazagondozás. Tehát ha a szakszolgálat a gyereket a vérszerinti családjától távol helyezi el, akkor ott elgyengül a kapcsolattartás lehetősége, ami egyfelől a gyermekvédelmi szakellátás alapvetését kérdőjelezi meg, azt, hogy vissza tudjuk-e gondozni a gyereket. Ha nincsenek rendszeres találkozások a vérszerinti családdal, akkor elvékonyodnak a rokoni szálak, és nagyon keserű emberi sorsok alakulnak ki. El tudjuk képzelni, hogy egy gyerek mit érez, amikor hónapok óta nem látta a vérszerinti szüleit, miközben a szülő megígérte, hogy fognak találkozni, viszont ezt a távolság miatt nem tudják megtenni. Ez egy olyan mentális teher, ami viselkedésromláshoz vezet, és a rendszer erre akut, megfelelő válaszokat képtelen adni. A családok pedig egyszerűen elfáradnak.

Ha a statisztikákat nézzük akkor a hazagondozás esélyeiről azt mondhatjuk, hogyha egy éven belül nem sikerül hazagondozni a gyereket, akkor az nagy valószínűséggel nem fog soha hazakerülni. Ha a birtokunkban van egy ilyen tudás, akkor az első évben mindenkinek nagyon kellene dolgoznia azon, hogy a gyerek végül hazakerüljön. De személyi és anyagi erőforrás hiányában erre nincsen lehetőség, ez minden, csak nem megfelelő gyerekvédelem.

Leakasztunk felnőtteket és gyerekeket, akiket kényszer hatására egymáshoz rendelünk, majd várjuk a csodát, ami nyilvánvalóan nem fog megtörténni.

hvg.hu: A hazagondozás azonban egy kétoldalú dolog. Ezeket a gyerekeket valamiért kiemelték a vérszerinti családjukból, azon is kell dolgozni, hogy a család alkalmas legyen a gyerek visszafogadására. Az ombudsmani jelentésben olyan eset is szerepel, amikor nem sikerült a hazagondozás, mert a gyereket ismét ki kellett emelni az eredeti családjából.

K.G.: Eddig a gyermekvédelmi szakellátásról beszéltünk, ennek az előszobája a védelembevétel, azelőtt pedig a gyerekjóléti alapellátás munkatársai foglalkoznak a családokkal. Utóbbi feladata az, hogy a szülői felügyelet megőrzése mellett a gyereket a lehető legnagyobb biztonságban tudja. A gyerekjóléti alapellátás munkatársai is iszonyúan le vannak terhelve. Azt gondolom, hogy bizonyos szempontból a szakemberek megkönnyebbülnek, amikor megszületik egy olyan hatósági döntés, melynek értelmében a gyereket kiemelik a családból, mondván egy klienssel kevesebb. Ugyanakkor ezeknek a szakembereknek folytatniuk kellene a szülőkkel a szociális munkát, akkor is, ha már nincsen náluk a gyerek. A terheltség miatt viszont valamiféle triázs gondolkodás formájában mérlegelnek, és olyan családhoz irányítják az erőforrásaikat, ahol még van gyerek. Ez nagyjából meg is határozza azt, hogy a szakemberek mennyit foglalkoznak a hazagondozással. A gyerekvédelmi szakellátásban azonban már nincsen kijelölt szakember, aki a családdal foglalkozna. A jogszabály a gyerekvédelmi gyámokhoz rendeli azt a feladatot, hogy szorgalmazzák a kapcsolattartást a gyerek hazagondozásának érdekében. A gyerekvédelmi gyámok is le vannak terhelve és egyébként is azt gondolják, hogy ez nem az ő feladatuk, hanem a gyermekjóléti szakembereké. Ebbe az egészbe bele van kódolva, hogy elvesznek ezek a szülők. Ez a rendszer érzéketlen, ágyakat és neveket lát, de sorsokat és érzelmeket nem.

Fazekas István

Az eredménytelen hazagondozást megerősítik a Február Harmadika Munkacsoport által készített, hajléktalanokra vonatkozó éves adatfelvétel statisztikái is. Ezekből jól látszik, hogy a hajléktalanok között nagyon magas azok aránya, akik egykor állami gondozottak voltak, ezen belül a romák pedig felülreprezentáltak. Ez az adat maga a gyermekvédelmi rendszer kritikája.

hvg.hu: A hazagondozást – gondolom – az sem segíti, hogy leggyakrabban az eredeti családdal való találkozás nem valamelyik család otthonában, hanem a nevelőszülői hálózat által biztosított kapcsolattartó helyiségekben történik meg.

K.G.: Az én szakmai ízlésem szerint az lenne a legjobb, ha a nevelőszülői család az otthonában tartaná ezeket az alkalmakat. Hogyan várjuk el a gyerek lojalitását a nevelőszülő irányába, hogyha kizárjuk vagy távol tartjuk a vérszerinti szülőket? A kiválasztás szempontjából kiemelt szempontnak tartanám azt a vállalást, hogy a nevelőszülők az otthonukba szervezzék meg ezeket a találkozókat. Nagyon fontos lenne, ha a gyerek meg tudná mutatni a szobáját, azt, hogy milyen körülmények között él, stb. Egy kollégista esetében a szülő gond nélkül bemehet és megnézheti, hol lakik a gyermeke. Attól, hogy valaki olyan helyzetbe került, hogy nem tud gondoskodni a gyerekéről, még érdekelheti, hogy mi van vele, ez pedig a gyerek személyiségfejlődéséhez is hozzátartozik.

hvg.hu: Az elején említett nyíregyházi haláleset kapcsán értesülhettünk a halott gyermek vérszerinti anyjának élethelyzetéről. A 17 éves édesanyának már négy gyermeke született, őt magát januárban emelték ki a saját családjából, mert fennáll a gyanú, hogy a saját nevelőapja ejtette teherbe. Ha a sajtóban megjelent állítások igazak, akkor egy olyan gyerekről beszélünk, aki nagyjából 13 éves kora óta vélhetően szexuális bűncselekmény áldozata. Hol volt a gyermekvédelem, amikor megtörtént az első terhessége? És miért Családok Átmeneti Otthonába (CSÁO) került a legkisebb gyerekével együtt?

K.G.: Én is változatlanul annyit tudok erről az esetről, ami a sajtóban megjelent, de ha ez igaz, akkor azt a kérdést tenném fel először, hogy miért a lányanyát emelték ki a családból, miért nem az erőszaktevőt távolították el? Abban az esetben értem meg a gyerek kiemelését, ha annak vérszerinti anyja érintett lehet a gyerek veszélyeztetésében.

"Nem tudom, mit csinálnánk adományozók nélkül" - minden falatért megküzd a Burattino gyermekotthon

Növelték a gyermekotthonok étkeztetési keretét, napi 1500 forint jut gyermekenként. A drasztikus infláció miatt ez is kevés arra, hogy tápláló és az előírásoknak megfelelő ételeket ehessenek a gyerekek.

Ennek a gyereklánynak nem CSÁO-ban lenne a helye, mert ez nem szakellátásba került gyerekek számára fenntartott intézmény, hanem olyan hely, ahova olyan családok jelentkezhetnek a gyerekük jogán, akik átmenetileg ellehetetlenültek. Itt maximum másfél évet tölthetnek el az érintettek. A gyerekvédelmi szakellátás azonban nem időben határozza meg az ellátás hosszát, hanem a szükséglethez és korhoz igazodóan, Ha jól értelmezem a sajtóban megjelent mozaikokból, akkor a hatóság berakott egy gyereket gyerekvédelmi szakellátottként egy olyan térbe, ahol az ottani szakemberek nagy valószínűséggel nincsenek minden szempontból kiképezve arra, hogy gyerekvédelmi szakellátottal foglalkozzanak. El tudom képzelni, hogy a szükség diktálta ezt a döntést, de a rendszer nincsen felkészülve egy ilyen rettenetesen súlyos problémára.

Fazekas István

Ha úgy gondolkodunk, hogy a leányanya legalább 13 éves volt, amikor az első terhessége megtörtént, akkor ő még bőven tankötelezett volt. Hogy történhetett, hogy az iskolában dolgozók nem tettek jelzést? Hogy történt, hogy a gyerekjóléti szolgálatnak a munkatársai nem keresték fel a családot, vagy ha fel is keresték, nem történt semmi, és hagyták, hogy ez a gyerek még három kisbabát hozzon világra? Az, hogy ez a helyzet ideáig fajult, azt jelenti, hogy a hatóságok finoman szólva nem álltak a helyzet magaslatán.

hvg.hu: A jogszabály szerint arra kell törekedni, hogy a testvéreket együtt helyezzék el. Ez a gyakorlatban sokszor nem valósul meg, pedig a testvéri kapcsolat a későbbi életszakaszban fontos lehet. Amennyiben ezek a gyerekek végül nem kerülnek vissza a vérszerinti családjukhoz, a testvérek jelentik egymásnak a biztos kapcsolati hálót.

K.G.: Ezt megfűszerezem azzal, hogy sokszor van olyan, hogy a gondozási hely nem tudja az idősebb testvért megtartani, és kezdeményezik a gyerek áthelyezését. Mondok egy fiktív példát: egy kistelepülésen az idősebb testvér a csemegeboltból ellop egy csokit. A lakosság hajlamos felnagyítani egy ilyen ügyet, amelynek következtében megszégyenülve érzi magát a nevelőszülő, és rossz választ ad erre a helyzetre, „kriminalizálják” az idősebb testvért, ez pedig nagy hatással van a kisebb testvérekre. Amikor utógondozói ellátással foglalkoztam, sokszor azt tapasztaltam, hogy a kisebb testvérek annak ellenére beszélnek úgy a nagyobbikról, mint egy börtöntöltelékről, hogy az valójában komoly bűncselekményt nem követett el. Ez azért válik nagyon nehézzé, mert ezek a gyerekek másra nem számíthatnak, csak egymásra.

hvg.hu: A törvény szerint nem kötelező a nevelőszülői hálózatok számára pszichológus alkalmazása. Ez elég problémásnak tűnik.

K.G.: A gyerekeknek és a nevelőszülőknek is szükségük van mentális támogatásra, de a nevelőszülői családok nem ritkán tanyavilágban élnek, ahova nem lehet tömegközlekedéssel eljutni, utaztatni egy szakembert pedig sok pénzbe kerül. Ha van is ilyen szakember, akkor az nagyon túlterhelt, és csak ritkán jut el a családokhoz, emiatt se a gyerek, se a szakember nincsen olyan állapotban, hogy azt a feladatot, amire ő odamegy, azt meg tudja valósítani. A gyermekvédelmi gyámoknál ugyanez a helyzet. A megvalósult találkozások gyakorlatilag villámlátogatások.

Fazekas István

A jogalkotónak az volt a fejében, hogy azért kell a gyermekvédelmi gyámnak gyakran látnia a gyereket (hároméves kor alatt kéthetente), hogy gondoskodjon arról, hogy a vérszerinti kapcsolatok erősek maradjanak. Ha ez nem történik meg, akkor a gyereket örökbe lehet adni. Egy ilyen döntésnél a hatóság és a gyermekvédelmi gyám egy kicsit olyan, mintha az isten kinyújtott keze lenne: egyszerre ad és elvesz.

Ha a vérszerinti családtól való végleges elszakítás azért történik meg, mert a rendszer nem tudja a megfelelő szakmai kontrollt biztosítani, akkor ez egy nagyon komoly árulás.

hvg.hu: Milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki nevelőszülő lehessen?

K.G.: Vannak alapvető törvényi előírások, amelyeknek meg kell felelni: például a nevelőszülő és a nevelt gyerek között nem lehet több mint ötven év korkülönbség, továbbá feltétel a büntetlen előélet, és az is, hogy az illető ne legyen tartós beteg. Fontos ezen kívül a lakókörnyezet is, ami azt jelenti, hogy hat négyzetmétert kell biztosítani a gondozásba vett gyereknek, aki nem alhat egy szobában a nevelőszülővel. Az elhelyezési nyomás miatt azonban előfordulhat, hogy a hat négyzetméter a valóságban kevesebb lesz, ami nem feltétlenül baj. A problémát abban látom, hogy ha egy szakember ebben lazít, akkor más követelménnyel szemben is elnéző lehet annak érdekében, hogy mindenképpen találjon nevelőszülőt. Ez ellentétben áll azzal a kívánalommal, hogy a nevelőszülői családok minden szempontból profik és felkészültek legyenek az ellátási feladatokra.

Ideális esetben egy nevelőszülő terápiás szülő, aki magas szinten érti azt, hogy mi történik abban a családban, ahonnan a gyerek hozzákerült.

Fájdalmat és haragot kell csillapítani, kapcsolatot kell tartani, jövőképet kell mutatni. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy gyereket az iskolából vagy az óvodából visz el a gyámhatóság, ráadásul rendőri kísérettel. Ha igaz az, hogy a gazdasági szükséghelyzet hajtott bele embereket a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyba, akkor ezeket az alapvetéseket nem várhatjuk el a szülőktől még akkor sem, ha tisztességes, szeretetteljes figyelemmel vannak a gyerekek felé, de ez nem elegendő, ennél sokkal több kell.

hvg.hu: A képzés, amit kapnak, mire elég?

K.G.: Évekkel ezelőtt Magyarországra látogatott egy finn nevelőszülői csoport, akik közül a többség diplomás szociális munkás volt, illetve akadt köztük néhány pszichológus is. Nem azt mondom, hogy minden nevelőszülőnek ilyen magasan képzett szakembernek kell lennie, de azt gondolom, hogy az a 60 órás tanfolyam, amit kapnak, az erre a sok problémára, amivel megterheljük őket, totál elégtelen. Arra jó, hogy a gyerekek kapjanak enni és inni, nyilván szerencsésebb esetben szeretetet is, de a szakmaiságot nagyon hiányolom. Kevés olyan szakma van, aminek ilyen könnyűek a bemeneti követelményei.

Ami a két említett halálesetet illeti, ezek alapján azt gondolom, hogy szükséges lenne, ha a nevelőszülők képzésébe bekerülne az újraélesztés is. Tudom, hogy az Országos Mentőszolgálat is iszonyatosan le van terhelve, de nagyon jó lenne, ha a társadalmi felelősségvállalás keretében tudnának ilyen képzést nyújtani. Azért hangsúlyozom ezt, mert ezek a gyerekek különleges védelemre szorulnak, ők nem a mi gyerekeink, nagyon kellene rájuk vigyázni.

A "gyermekvédő" kormány nem védi a gyermekeket - a számok magukért beszélnek

Az európai gyermekkereskedelem és -prostitúció áldozatainak fele magyar, és nálunk az egyik legmagasabb a gyermekanyák aránya is. Eközben homofób és rasszista gondolatok uralják a kormány gyermekvédelmi koncepcióját - gyakorlati intézkedéseknek se híre, se hamva.